Történelmi játszóház
Dédszüleik egykori gazdaságába nyerhetett betekintést több mint ötszáz gyermek a Jász Múzeum és a Városháza közös udvarán, a múzeumi világnap apropóján rendezett XVII. Múltidéző történelmi játszóházban.
Tizenhetedik alkalommal nyitotta meg kapuit a Jász Múzeum a gyermekek és a látogatók előtt május 18-án, a múzeumi világnapon. Az előzetes regisztráció alapján több mint ötszáz gyermek szerezhetett múltbéli élményeket az országban is egyedülálló játszóházban. Alsó tagozatos diákok érkeztek Jászárokszállásról, Jászjákóhalmáról, Tiszaföldvárról és városunk iskoláiból is. Minden évben egy-egy téma köré szervezik a játszóház tevékenységeit, ezúttal dédszüleik gazdaságába nyerhettek betekintést a gyermekek. A tizenkét helyszínen az állattartástól a kenyérsütésen, nudlikészítésen át a szövésig, csuhébaba-készítésig számos érdekességre bukkanhattak a gyerekek dédszüleik életéből. Akkor még egyként dolgozott a család, mindennek meg volt a rendje, tiszteletben tartották a szokásokat és nem pazaroltak, amit lehetett, újra felhasználtak.
A Tarisznyás Műhely jóvoltából kipróbálhatták a kas készítést, szövést és lisztőrlést, míg a Kerekudvar Kézműves Kör asztalánál vászonzacskó-, ostorszíj és csuhébaba-készítésre nyílt lehetőség. A Jászberényi Állat- és Növénykert lakóit is simogathatták a csemeték egy kecskemama és két, pajkos gidája személyében.
A korong lábbal hajtása minden alkalmi fazekas tanoncnak igen jól ment Farkas Ildikó fazekas mester szárnyai alatt és számos egyedi tálacskát késztettek.
Ecseki András, szolnoki hagyományőrző asztalánál is szorgalmasan dolgoztak a kis kezek, ott darálós kekszet készíthettek.
A Jászsági Hagyományőrző Egylet színes palettáját kínálta a hagyományos ház körüli tevékenységeknek. Kalpu Gyula a használt szögek kiegyenesítésének tudományába vezette be az ütésre kész gyerekeket, míg Besenyi Vendel és Bolla János szekérmodellekről, régi mezőgazdasági- és állattartáshoz szükséges szerszámokról meséltek. A kiállított eszközök között kuriózumnak számít az a XIX. századi faeke, amely Jászkisérről került a múzeumba. A gyermekek egyik közkedvelt tevékenysége a játszóházban a kukoricamorzsolás. A szervezők elmondása szerint nincs az a mennyiségű kukorica, amit ne morzsolnának el. Talán ebből is látszik, hogy bennük is munkál őseik tettvágya és szorgalma.
A gyúródeszka mellett csak úgy sürögtek-forogtak az apró kezek, hogy a krumplis tésztából mihamarabb nudli legyen, amit prézlibe forgatva, porcukrosan majszolhattak a nebulók. S ha már éhség tört elő: Tukacs Roland pékmester sem tétlenkedett, egész délelőtt rendületlenül gyúrta-dagasztotta a cipókat, hogy minden korgó pocak jóllakjon kenyérlángossal. Az édesszájúaknak Nádas László és felesége kézműves cukorkákkal, finomságokkal kedveskedett.
A legtöbb mozgást igénylő feladatok a Hollókői Hagyományőrző Egyesület dramatikus játékai voltak, ahol mindenki bizonyíthatta, hogy milyen jó gazda válna belőle. A próbatételekre azonban nem mindenki koncentrált eléggé és meg is kapta érte a dorgálást: „nincs nyalókázás, mert kapitány uram deresre húz!”
Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató és Suhaj Csilla, a Jászkerület Nonprofit Kft. programszervezője elmondták, hogy az általuk létrehozott és szervezett történelmi játszóház célja egy-egy kor vagy téma átfogó bemutatása az alsó tagozatos korosztály számára. Fontosnak tartják a játszva tanítás elvét, mert így közelebb tudják hozni a gyermekekhez az ismereteket és emlékezetessé tudnak tenni egy-egy tevékenységet vagy történelmi eseményt.
