Két szerelmes ember nagylelkűségének művészete

Az Angliából 1996-ban útjára indult „Házasság Hete” rendezvénysorozathoz Magyarország 2008-ban csatlakozott. Évről évre a magánéletével a házasság intézménye mellett bizonyságot tévő egy-egy házaspár a rendezvény arca. Jászberény vendége vasárnap a kezdőév arcát megtestesítő Döbrentey Ildikó és Levente Péter művészházaspár volt.

A Déryné Rendezvényház díszterme zsúfolásig megtelt a téma iránt érdeklődőkkel és persze a házaspár tisztelőivel. A rendezvényt szervező Mező István református lelkész és felesége, Ildikó, valamennyi érkezőt gondoskodó szeretettel fogadott.
Mező Istvánné külön örömét fejezte ki, hogy felekezetre való tekintet nélkül figyelhettünk az Úr Döbrentey Ildikó és Levente Péter gondolatai által közvetített tanítására.
Mező István lelkész ismertette, hogy a „Házasság Hete” országos rendezvénysorozat a keresztény egyházak és a civil szervezetek széleskörű összefogásával valósul meg hazánkban immáron kilencedik alkalommal, a család és a házasság értékeire való figyelemfelhívás céljából.

Greutter György római katolikus káplán Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből olvasott fel imádságként egy részletet. A”Felhívás az egységre” aktualitását a házasság, mint téma és a rendezvény ökumenikus jellege egyaránt megalapozta.
Mező István lelkész Mózes könyvének ismert sorait idézte: „És monda az Úr Isten: nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” Még a nem keresztény emberek is egyetértenek azzal, hogy nem jó egyedül lenni – fogalmazta meg. Az ember közösségi lény, aki szeretetre van teremtve. Szeretet nélkül csak árnyéka önmagának, elsorvad, mint a pincébe zárt virág. A szeretetnek tárgyra, társra van szüksége. A házasságban ezt a társat kapjuk. A másikra való odafigyelés maga a szeretet, amelynek kiapadhatatlan forrása Isten, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.

A római katolikus Döbrentey Ildikó és az evangélikus Levente Péter életük tragédiáját – két gyermekük elvesztésének fájdalmát – is megosztva vallottak negyvennyolc évi házasságukról, a közönséget is bevonva elemezték a jó házasság titkát. A „hozzávalók” pillanatok alatt összegyűltek a jelenlévők jóvoltából. Elhangzott a szeretet, kompromisszumkészség, alkalmazkodás, kitartás, áldozatkészség, odaadás, melyekhez nélkülözhetetlen a Mennyei Atya segítsége.
Döbrentey Ildikó találóan úgy összegezte, hogy a házasság két szerelmes ember nagylelkűségének művészete. A megtalált élet, ami nem magától jó, hanem mindennap tennünk kell érte. A divat igyekszik ugyan poros, avítt életformának feltüntetni és romboló hatása sokaknál érvényesül is, azonban a házasságot a sikeres együttélésektől mégis megkülönbözteti az eskü. Az a megfontolt, felkészült, tanúk és Isten előtt szóval is kinyilvánított fogadalom, amelyben házastársunkat mindenki előtt felvállaljuk.
Szülei megismerkedéséről, egymás iránti szeretetéről valló részleteket olvasott fel édesapja 1938-ban megkezdett naplójából. Megrázóan beszélt arról, hogy egyik fiukat születésekor, másikat kisgyermekként veszítették el, s bár nagycsaládra vágytak, mégis csak egy lánygyermeket nevelhettek fel. Sokunk számára most vált ismertté, hogy gyermekkorunk örökké vidám Móka Mikije, Levente Péter miért viselt mindig talpig fehér ruhát csupán a kalapján fekete szalaggal. A fehér a gyász színe, ami elvesztett gyermekeinek szól. Az ugyancsak mindig viselt piros sál pedig pünkösd színe, a viszontlátásba vetett reménységünk.

Levente Péter azt hangsúlyozta, hogy a házasságban a derű és a beszélgetés is nélkülözhetetlen. A konfliktusok megoldási módjaként kínálkozó két lehetőség közül óva intett a megsértődésből fakadó bosszútól, mert az csak gyűlölethez vezet. A megbántódás megbeszélésének azonban termékeny gyümölcse van, a megbocsátás.
A megindítóan emberi, házasság és család mellett hitet tévő előadását a házaspár egy kedves dallal zárta, miközben az emberi kontaktus fontosságát kifejezve minden hallgató kezét megérintették.