Díjazott jász kézművesek
A budapesti Hagyományok háza a karantén időszakában pályázatot hirdetett Most van időm alkotni – Több leszel, ha alkotsz! címmel. A megmérettetésben három jászsági kézműves is díjat nyert.
Családi kategóriában a jászapáti Borbás család zsinóros táska, párna alkotása nyerte el a zsűri tetszését. Borbásné Budai Valéria lányával, Lilivel készítette a nyertes alkotásokat.
Folyamatosan próbálom tudásomat átadni gyermekeimnek, megismertetni velük a népi mesterségeket, például Lili lányomnak a kékfestő mesterséget. Sajnos a Jászságban az utolsó kékfestő mester Jakkel Sándor 1977. december 23-án meghalt.
2018-ban elutaztunk Nagynyárádra a XIX. Országos Kékfestő Fesztiválra. Egy-egy textíliára ránézve, már elindultak az alkotó gondolataink, hogyan tudnánk különböző technikákkal készült anyagokat összedolgozni. Az egyik legkedvesebb barátnőm erdélyi gyökereinek köszönhetően megismerhettük a „ménasági” paraszti lakástextíliákat. A Ménaságon vásárolt háziszőttes mostanáig arra várt, hogy alkotó kezek feldolgozzák. 2011-ben feldolgoztam Veszelovszki Gusztáv egykori céhbeli szabómester sújtás mintáit. Mindig kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy vajon ezek a minták megállnák-e a helyüket más textíliákon is. Az összegyűjtött alapanyagok és tervek, gondolatok megvalósítására akkor került sor, amikor a „Maradj otthon!” kényszerűsége átrendezte a mindennapjainkat. Az otthonlét, együtt a családdal lehetőséget teremtett az alkotásra. Az előkerült alapanyagok, minták láttán sziporkáztak az ötletek – olvashatjuk Valika beszámolóját az alkotás folyamatáról a Hagyományok Háza honlapján.
A jászárokszállási Kovács Zoltán népi iparművész gyakori vendég Jászberényben. Kosárfonó tanfolyamait sokan látogatják, a népi gyermekjátszóházak alkalmával a kicsiknek tanítja a természetes anyagokkal való alkotás varázsát. A versenyen gazdasági kosár alkotásával különdíjat nyert.
A Jászság kisparaszti gazdaságokban, tanyavilágban gazdag vízfolyásokkal sűrűn tagolt vidékén hajdan minden valamirevaló gazdaember megkötötte télidőben a gazdálkodáshoz szükséges kasokat. Idevaló vagyok, itt nőttem fel. Itt tanultam meg felnőtt fejjel a kaskötést lassan több mint húsz éve. Évek alatt kitanultam a mesterség csínnyát, bínnyát. Azóta nincs ami jobban lenyűgöz a vesszőfonásban, mint egy saját használatra kötött kas, egy igazi, nagy kerek gazdasági kosár. A maga egyszerű szépségében, erejével, használhatóságával. Leültem reggel, megfontam délre. Most volt időm. A világ így hozta…Szolgálja e kosár vagy tíz évig gazdáját! – fogalmaz Zoltán a verseny kapcsán.
A jászapáti Tajti Erzsébetet autentikus, rekonstruált népviseleteiről, újraálmodott, gyönyörű népi jegyeket tartalmazó kollekcióiról ismerjük jól Berényben is. A versenyben Dél-alföldi fityula kendőkkel indult és közösen nyerte el a családi kategória különdíját, mint Mezei-Tajti család.
Amikor még a márciusi nőnapon személyesen tudtunk beszélgetni, tapasztalatokat cserélni Kalmár Eszter oromhegyesi (bácskai) pótnagymamánkkal, aki mellesleg fityulavarró, kocsonyafőző és kalácssütő mester is, és már jó ideje járja az élet iskoláját, vidáman tervezgettük a tengerparti nyaralásunkat. Azután csend következet, aggódás és csak az interneten jöttek a szabásminták és a hírek, az 52(!) napos karanténról, amit Eszterrel együtt sok-sok nagymama töltött egyedül, reménykedve a lezárt határ mellett. Mi pedig a keresztlányaimmal, hogy eltöltsük az időt, Eszter és a számítógép segítségével, szeretettel készítettük el a fityulakendőinket, melyeket majd viselünk a nyári, vízparti kiruccanásainkon. A fityulakendők a dél-alföldi, bácska-bánáti fejdíszek mintájára készültek, kétszínoldalasak – mesélte Böbe a Hagyományok Háza kérdésére válaszolva.
Alkotók: Kalmár Eszter, Tajti Erzsébet, Mezei Virág, Mezei Gréta, Sárközi Bianka
(Forrás: Hagyományok Háza)
a BerényCafé újságírója.
