Egy trafótűz és annak utóélete

A jászberényiek számára minden bizonnyal sokáig emlékezetes marad 2023. október 5-e, amikor délben egyik pillanatról a másikra megszűnt a város villamosenergia-ellátása. A gyárakban leállt a termelés, az otthonokban nem működtek az elektromos eszközök, s az emberek egymástól kérdezgették, hogy mi történhetett. A válasz rövid időn belül meg is érkezett: tűz ütött ki a Jászberény és több környező település áramellátását biztosító 132/22kV-os alállomáson. A jászberényi és nagykátai tűzoltók a lángok megfékezésén dolgoztak, és mellettük az MVM szakemberei is azonnal munkába álltak. Az eset nemcsak a lakosságot és a cégeket, vállalkozókat állította nagy kihívás elé, hanem az ellátást biztosító MVM-et is. Négy hónap telt el a tűzeset bekövetkezte óta, most lehetőségünk nyílt, hogy Antal Józseftől, az MVM Émász ügyvezetőjétől kérdezzünk rá a részletekre.

– Az MVM Émász életében történt már hasonló eset, mint amilyen a jászberényi trafótűz volt?

– Szerencsére nem. Ez alkalommal egy olyan ritka esetről beszélünk, amikor a tüzet egy előre nem látható elektromos zárlat okozta, s ezt nem tudtuk volna elkerülni. Azért sem, mert ez a nagyfeszültségű villamosenergiát középfeszültségre transzformáló alállomás nemcsak társaságunk, de az elosztóhálózatnak is az egyik legnagyobb, legkomolyabb hálózati eleme, amelyet speciális védelmi mechanizmusokkal látunk el, hogy azok megakadályozzanak egy nagyobb bajt. Ebből az ügyfelek néha csak annyit érzékelnek, hogy megint egy rövid áramszünet van, de ez gyakran az imént említett megelőző szerep miatt lép fel, tehát a rendszer jól látja – és most is jól látta el – védelmi szerepét. Korábban csak egy-egy, kisebb alállomási tűzeset fordult elő az MVM Émász életében, de hasonló mértékű nem volt. A helyreállítás óriási szakmai feladat most a kollégáim számára, s az anyagi vonzata is nagyon jelentős. A legfontosabb viszont az, hogy személyi sérülés szerencsére nem történt.

– Gondolom, az Önök szakemberei az első pillanatokban megállapították, hogy nagyon nagy a baj. Hogyan sikerült olyan rövid idő alatt a szolgáltatást legalább a lakosság számára részlegesen visszaállítani?

– A katasztrófavédelem azonnal a helyszínre sietett, a jászberényi és nagykátai tűzoltók nagy erőkkel küzdöttek a lángok megfékezéséért. Ilyenkor az a legelső feladat, hogy az okot megtaláljuk, és amilyen hamar csak lehet, megszüntessük. A következő feladatunk, hogy a lehető leggyorsabban felmérjük a károkat és megtaláljuk a megoldást. Most is ez történt, a tűzesetet és a károk mértékének felbecsülését követően szakembereink átgondolták, hogy milyen áthidaló megoldással lehet az alállomásban olyan műszaki állapotokat teremteni, hogy annak egy része újra használható legyen. Ilyen mértékű kár esetén ugyanis a végleges megoldás kialakítása hosszú folyamat. Mérnökeink és szerelőink egyaránt számos kreatív, ugyanakkor biztonságos és gondos műszaki megoldással álltak elő, korábban példa nélküli hálózati átkapcsolásokkal és húsznál is több aggregátor beüzemelésével. Hosszabb időtávra az aggregátorok azonban nem jelentenek megoldást. A tűzesetet követő egész éjjel és másnap is megkettőzött erőkkel dolgoztunk azon, hogy az átmeneti aggregátoros megoldást követően az ügyfeleket visszakapcsoljuk a hálózatra. Egyúttal feltérképeztük azt is, hogy melyek azok a berendezéseket az alállomás területén, amelyek csak részlegesen sérültek, használhatóak, így ezek segítségével hamarosan megkezdtük olyan ideiglenes elosztó berendezések telepítését, amelyekkel az ellátás biztonságát, ügyfeleink kiszolgálását megerősítettük és folyamatossá tudtuk tenni. Azóta is ezek üzemelnek.

– A lakosság hogyan fogadta szakembereiket, milyen tapasztalatokat szereztek?  

– Mi láttuk mekkora kárt kell enyhíteni, mekkora problémát kell megoldani, míg az ügyfeleink valószínűleg először csak annyit tapasztaltak, hogy nincs áram. Természetesen megértjük és tudjuk, hogy a mai világban igény és elvárás is, hogy a nap 24 órájában a hét minden napján legyen áram, ugyanakkor történhetnek sajnos olyan nem befolyásolható események, időjárási helyzetek, amelyek ezt időnként hosszabb-rövidebb időre, de nem teszik lehetővé. A mi feladatunk pedig ilyenkor az, hogy a lehető leggyorsabban és a biztonságot mindenekelőtt szem előtt tartva visszaállítsuk a szolgáltatást. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az érintett települések lakóinak hozzáállását, akik megértéssel és türelemmel fogadták ezt a rendkívüli helyzetet. Szakembereinkkel kölcsönösen egymás segítségére voltak a kritikus időszakban. És higgyék el, ez – egy-egy apró gesztus, egy meleg kávé, vagy egy jó szó – nagyon sokat jelent annak a kollégának, aki például egész éjjel a hidegben a szabadban dolgozott. A térség országgyűlési képviselője, Pócs János, illetve a környék vállalkozói és vállalatai is segítették a munkánkat. Ezúton is köszönjük a támogatásukat, egy igazi széleskörű összefogás valósult meg.

– Egy újabb nagy kihívás lehetett a gyárak, üzemek elektromos árammal történő ellátása.

– Igen, voltak olyan gyárak, üzemek, akik számára az áramszolgáltatás újraindítása nagy kihívást jelentett. Bár számos esetben a trafó ideiglenes helyreállításával a nagyfogyasztókat is vissza tudtuk kapcsolni a hálózatra, de egy részüknél ezt csak úgy tudtuk biztosítani, hogy egyedi műszaki megoldásokat dolgoztunk ki és alkalmaztunk az ellátásuk érdekében. Például az elosztóhálózaton rendszeresített úgynevezett BHTR kapcsolóállomásokból alakítottuk ki az alállomás területén a középfeszültségű elosztóberendezést. Tudom, hogy az ipari fogyasztók esetében kicsit bonyolultabb a helyzet ilyenkor, hiszen munkafolyamatok állnak meg, nekik is sok szervezéssel járó feladatuk van, ha megáll a termelés azért, mert nincs áram. Ilyenkor nagy segítség nekik, ha korábban már ők is összeállítottak ennek kezelésére egy protokollt, és persze amennyiben lehetőség van, „házon belül” is kialakítottak egy alternatív megoldást a villamosenergia ellátáshoz.

– Miután mindezt sikerült megoldani, jöhetett az újabb feladat: mit lehet kezdeni a kiégett trafóállomással? Azt újra lehet-e építeni, vagy más megoldást kell keresni?

– Az alállomás épületében található technológia teljesen tönkrement, de szerencsére az épületen kívül nem történt kár. A kiégett trafóállomást teljesen újra kell terveznünk és újra kell építenünk. Ezt követően pedig egy korszerű, megnövekedett kapacitású alállomás biztosítja majd magas színvonalon a lakossági és az ipari fogyasztók ellátását. A kiégett berendezések bontása és a koromtalanítás után következnek majd az épületen belüli építészeti helyreállítási munkák. A bontást és a teljes villamos technológiai rendszer tervezését az MVM Csoport egy másik társasága, az MVM Xpert készíti. A tervezés nagyon jól halad. Azt látjuk, hogy az építési munkálatok legkorábban 2024 második negyedévében kezdődhetnek el, de ez természetesen függ attól, hogy a megrendelt főbb készülékeket a beszállító mikorra tudja leszállítani­. A végleges megoldás kialakításáig tehát még nagyon sok időre és munkára van szükség, de az MVM Émász továbbra is mindent elkövet ügyfelei zavartalan ellátása érdekében. Ugyanakkor nem kizárt, hogy az új alállomás építése során tapasztalhatók lesznek áramingadozások, áramkimaradások. Már előre is kérjük a lakosság megértését és türelmét. Mindeközben persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az átmeneti rendszerben az általunk kidolgozott műszaki megoldással biztonságosan el tudjuk látni a fogyasztóinkat.

– A probléma végleges megoldása sem lesz olcsó mulatság. Számításaik szerint mennyibe kerül a trafóállomás helyreállítása, s ez mikorra várható?

– Az elosztóhálózati beruházások valóban nagyon költségesek, függetlenül attól, hogy terveztük őket, vagy egy ilyen esemény következtében van rá szükség. Mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy egyre több áramot fogyasztunk. Egyre több az áramigény az ipari szereplők részéről is. És a hangsúly a növekvő igényeken van, hiszen az utóbbi években olyan mértékű kapacitásnövelési igényekkel szembesülünk, amelyeket ha azonnal nekifogunk, akkor sem tudnánk egyik pillanatról a másikra teljesíteni. Ehhez komoly hálózati beavatkozásokra, korszerű új berendezésekre van szükség, amelyeket be kell szereznünk és persze be is kell építenünk a hálózatunkba. Összehangolt, komplex fejlesztési program mentén dolgozunk, amelynek fontos része az új alállomások építése és a meglévők fejlesztése. Például Gyöngyöshalásziban, Hatvanban, Jászberényben, Jászfényszarun, Makláron, Mezőkövesden, Miskolcon, Soltvadkerten, Szegeden és Szentesen alállomás építést, bővítést vagy átépítést valósítunk meg a következő pár évben. Mondhatnám azt is, hogy a hálózatra gondolhatunk úgy is, mint az ország érrendszerére, amely akkor képes jól végezni a dolgát, ha jól bánunk vele, folyamatosan karban tartjuk és bővítjük a kapacitását, hogy minden sejthez el tudja szállítani az oxigént.

Visszakanyarodva Jászberényre, ahogy említettem a beszélgetésünk elején, a jászberényi alállomás-fejlesztés is folyamatban volt már, amikor ott tűz keletkezett. Emiatt nemcsak az előre eltervezett munkákat kell itt elvégeznünk, hanem a tűzeset miatt szükségessé vált helyreállítási munkákat is, összességében 1 milliárd forint értékben. Ez utóbbiak a tervek szerint 2024 negyedik negyedévére fejeződnek be, ekkora megszüntetjük az ideiglenes állapotokat is. A térség növekvő ipara miatt ugyanakkor a trafóállomás kapacitását is bővíteni kell, így ezzel párhuzamosan folytatjuk az alállomás kapacitásbővítő fejlesztését is, ami további félmillárdos beruházást jelent. Ez két ütemben, várhatóan 2025-ben, illetve 2027-ben valósul meg, így ezzel 2027-re 70%-kal bővül majd az alállomás kapacitása.

 – A városban sok találgatás keringett arról, hogy pontosan mi is történhetett, miért következett be ez a tűzeset. Van már a vizsgálatnak eredménye vagy tart még ez a munka?

– Igen, a katasztrófavédelem kivizsgálta a tűzesetet. A jászberényi alállomást egyébként 1994-ben helyzetük üzembe. Azóta, mint minden más alállomásunk esetében is, az előírásoknak megfelelő gyakorisággal elvégeztük a szükséges karbantartásokat. Jászberényben emellett pedig még 2022-ben hozzákezdtünk a nagyobb lélegzetvételű, több éves időtávban megvalósítható rekonstrukciós munkának is, ami egy ilyen összetett műszaki objektum esetében elengedhetetlen az idő előre haladtával. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a tüzet egy előre nem látható, és nem megelőzhető elektromos zárlat okozta.

– Minden ilyen vagy hasonló eset sok gonddal és munkával jár, ugyanakkor a szakemberek sok tapasztalattal is gazdagabbak lesznek. Milyen következtetéseket vontak le az eset kapcsán?

– A mi iparágunkban azt hiszem, teljes egészében igaz az a mondás hogy „A jó pap is holtig tanul”. A tűzesetből nyert tapasztalatok alapján számos olyan intézkedést hoztunk, amelyekkel a későbbiekben az üzemzavarelhárításunkat hatékonyabbá tudjuk tenni. A hálózati ellátás biztosítása egy összetett, sokszereplős, nagy precizitást igénylő folyamat. Fontos, hogy mindenki tudja, milyen helyzetben mi a dolga, kiknek van feladata és mikor. Ebben nagyon következetesek vagyunk. Folyamatosan oktatjuk munkatársainkat, időről-időre éles helyzeteket szimulálva teszteljük, és ha kell, felülvizsgáljuk és frissítjük folyamatainkat. A cél az, hogy amikor baj van, mindenki összehangoltan, gyorsan, szakszerűen tudjon cselekedni. Egyszóval nemcsak mindennapjaink, hanem ezek az extrém helyzetek is az összehangolt munkáról szólnak. Azt tudom mondani, ebből most is jelesre vizsgáztak a munkatársak, hiszen nemcsak a különböző működési régiókból és szakterületekről érkezett munkatársak dolgoztak gyorsan, hatékonyan, de újból megtapasztalhattuk, hogy a katasztrófavédelemmel munkatársai milyen szakszerű munkát végeznek. A velük való együttműködésünk is kiemelkedően jó volt, ami egy ilyen helyzetben kulcsfontosságú.

Végezetül még egyszer szeretném megköszönni a lakosság, az ügyfeleink megértését és türelmét, nemcsak arra a helyzetre vonatkozóan, ami szerencsére már mögöttünk van, hanem az előttünk álló időszak helyreállítási munkáinak időszakára is. Legyen az egy nagyobb zajterhelés, vagy a hálózati elemek beépítése során tapasztalt kisebb szolgáltatáskiesés. Köszönöm mindenki önzetlen segítségét, a térség példaértékű összefogását és aktív részvételét, amely nélkül nem sikerült volna ilyen gyorsan és hatékonyan reagálnunk.

 

fotó: Gémesi Balázs