Huszonöt éves a Jászberényi Hagyományőrző Együttes

Negyed század közel egy fél emberöltő. Ezt a kort érte meg a Jászsági Hagyományőrző Együttes, melynek megalakulásáról, az elmúlt 25 évéről Kocsán Lászlót, az együttes alapító-vezetőjét kérdeztük.

– Huszonöt évvel ezelőtt miért, milyen céllal jött létre az együttes?

– Kimondottan azzal a szándékkal hoztuk létre az együttest, hogy a Jászság táncait, szokásait színpadra állítsuk, s bemutassuk az embereknek azt a gazdagságot, ami nekünk megvan. Ezen az úton haladtunk a megalakulásunk 1988 óta, s ezt is visszük tovább. Minden ötéves évfordulónkat a Lehel-Filmszínházban tartott műsorral ünnepeltük. Most úgy gondoltuk, hogy a 25 éves évfordulónkra meghívjuk azokat az együtteseket, akikkel együtt léptünk színpadra az elmúlt két és fél évtizedben. Így voltak itt most az eleki hagyományőrzők, a nagyecsedi hagyományőrzők, a Pendzsom Táncegyüttes, a Jászság Népi Együttes, a veresegyházi hagyományőrzők is.

– Elértétek-e azt a célt, amit az induláskor kitűztetek magatoknak?

– Hogy elértük-e, amit akartunk? Hát én úgy látom, hogy soha nem fogjuk, mert annyi a feldolgozásra váró anyag, hogy egy élet kevés arra, hogy bemutassuk. Igyekszünk persze mindent megtenni, s minél több helyen szerepelni, hogy hírét vigyük a Jászságnak. Számunkra az is fontos volt, hogy a Jászságban példát mutattunk másoknak is. Mi vagyunk az az egyetlen, klasszikus együttes, amely más táncot nem, csak jászságit vesz a műsorára.

– Az elmúlt 25 év sikeres munkáját az is bizonyítja, hogy számos díjat nyert az együttes.

– Kiválóan minősült együttes vagyunk, megkaptuk Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye művészeti díját is, azaz nem panaszkodhatunk, hogy nem ismerik el a munkánkat. Nagyon sok helyre hívtak bennünket, sok helyen léptünk már fel, s ez a legnagyobb elismerése annak, amit csinálunk. Nem a díjakért tesszük, amit teszünk, de az elismerés soha nem jön rosszul.

– A te előéleted közismert a tánc és a hagyományőrzés tekintetében. Hogyan sikerült összeszedned 25 éve a csapatot, illetve azóta hogyan alakult az együttes összetétele? Ha hagyományőrzésről van szó, elsőként az idősebb korosztályra gondolunk. Mennyire sikerült a fiatalokat megszólítanotok?

– Anno 1988-ban még nem volt hagyománya a Jászságban a hagyományőrzésnek, nem úgy mint például Kalocsán vagy a Galga-mentén, Ott a hagyományőrzés már akkor megkezdődik, amikor megszületik a gyermek. A kisgyermeket énekkel ringatják, ha kicsit nagyobb már énekelni tanítják, viseletbe öltöztetik. Nálunk ennek nem volt kialakult szokása, sőt korán levették a viseletet az emberek. Mi mindenkit szívből fogadunk, s ha érdekli akkor megtanulhatja a jászsági énekeket, táncokat. A 25 év alatt természetesen cserélődött az együttes tagsága. Az alapítók közül néhányan már az égi tánckarban szerepelnek. Szerencsére mindig voltak és vannak is fiatalok, hiszen érkeznek hozzánk a tagjaink a gyermekeikkel, az unokákkal. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy az együttesünkben a nők aránya sokkal nagyobb, mint a férfiaké. Valami oknál fogva a nők, az asszonyok bátrabban jönnek hozzánk énekelni, táncolni. Voltunk már kevesebben, voltunk már többen is, de aki itt van velünk, az elkötelezett a jászsági hagyományőrzés iránt.

– Ha azt mondom, hogy KultUdvar, mi jut az eszedbe?

– Immár négy éve, hogy a saját házamban koncerteket tartunk, de megjelenik itt a gasztronómia, a hagyományőrzés és a kézművesség is. Azt szeretném, hogy itt szélesebb legyen a skála, ne csak a tánc és az ének jelenjen meg. Szerencsére a KultUdvar igen sikeres. Az egyetlen nehézség, hogy a résztvevők száma igen korlátozott, mert csak 50 vendéget tudok ott fogadni. A Facebook oldalunkon folyamatosan figyelemmel lehet kísérni, hogy mi is történik időről-időre a KultUdvarban. Örülök, hogy a zenészek, a táncosok örömmel jönnek ide fellépni, s nagy az érdeklődés a rendezvényeink iránt.

– Az elmúlt 25 évben milyen kiemelkedő pillantok voltak az együttes életében?

– Nagy öröm volt, amikor Veresegyházán kiválóra minősült az együttesünk. Sokan nyerték el az együttesből a Fülöp Ferenc díjat a hagyományőrzőknek rendezett szólótáncversenyen. Meg kell említenem az együttesünk népdalkörét, amely két éve Rózsa Ibolya vezetésével a legnagyobb elismerést, a Vas Lajos nagydíjat kapta meg. Sok turnéra vagyunk büszkék, jártunk Erdélyben, többször voltunk ott viseletben a Csíksomlyói búcsún. Sok-sok kellemes pillanat volt ennek a 25 évnek, amely mindig bizonyítja, hogy érdemes és kell azt csinálni, amit mi teszünk.

– Mi a terv a következő 25 évre?

– Az első terv legyen az, hogy 25 év múlva ismét beszélgetünk arról, hogy mi is történt velünk. Komolyra fordítva a szót, mi egyelőre csak a következő öt évre tervezünk. Vannak folyamatosan meghívásaink. Tavaly például felléptünk Zentán, s a hírünk innen eljutott Temerinbe is, ahová a jövő hónapban megyünk. Természetesen fellépünk az augusztusi Csángó Fesztiválon is, s az ősszel testvértelepülésünkön, Marosszentgyörgyön is lesz fellépésünk, de hivatalosak vagyunk három napra Tiszacsegére is. Azaz programban nincs hiány.

– Egy civil szervezet, egy együttes kapcsán sem kerülhető meg a kérdés, hogy miből tartja fenn magát.

– A hagyományőrző együttesünk a Folklór Kulturális Közalapítvány nagy családjába tartozik, ahogy a Viganó AMI, a Jászság Népi Együttes vagy az Ifjúsági Együttes. Mindemellett munkánkat a jászberényi székhelyű Országos Néptánc Baráti Kör Egyesület is segíti. Az anyagi háttér megteremtésében nagy szerepe van a Csoóri Sándor Alap pályázatnak, melyet reméljük, hogy csúszással ugyan, de idén is kiírnak. A közalapítványt Jászberény városa hozta létre és a mi munkánkat is támogatja évről-évre. Én egyébként a közalapítvány munkatársaként a Csángó Fesztivál szervezésében is részt vállalok annak megalakulása óta.

Kocsán Lászlónak és a Jászberényi Hagyományőrző Együttes valamennyi tagjának gratulálunk az elmúlt 25 évben végzett eredményes munkájukhoz és további sikereket kívánunk. Azt, hogy a következő években is hasonló sikereket érjenek el.