Különbéke
Egy szervezési malőr miatt a hirdetett keddi nap helyett szerdán láthattuk a Főnix pódiumszínpadán Adorjáni Bálint színészt, aki Dinyés Dániel zenei kísérete mellett Szabó Lőrincet testesítette meg ezen az estén a Különbéke című előadásban.
Elárulhatom nem volt hiábavaló a várakozás, mert a művészek lehengerlően őszinte játéka már az első percben kényszer nélküli különbékére sarkallta az időpontváltozás miatt esetleg háborgókat is. Adorjáni Bálint személyében valóban Szabó Lőrinc szellemisége öltött testet karrnyújtásnyi távolságban. A XX. század első felének költő-óriása mesélt nekünk dalban, prózában, versben az élet apró és nagy kérdéseiről. Bár már több mint fél évszázad választ el a magyar Villontól a kérdések és problémák körforgása azóta is változatlan. Család és munka közötti egyensúly, istenkeresés, a lét értelme- avagy értelmetlensége, az ego hatalma, a szerelem gyönyöre és fájdalma…
Adorjáni Bálint finom érzékkel játszott a Szabó formálta szavakkal. A díszlet nélküli színpadon a hangsúlyok, a gesztusok, a mimika, a játékba belecsempészett csipetnyi humor az érzelmek szimfóniáját csalogatta elő. Minderre Dinyés Dániel improvizatív muzsikája tette fel a koronát. Általuk életre kelt a líraian antihumanista, szenvedélyes, jogosan egoista költő és műfordító zseni.
Mint az előadást követő beszélgetésből kiderült egyáltalán nem véletlen a művészek részéről ez a páratlan ráhangolódás Szabó Lőrinc költészetére és személyiségére. Amikor a színész és a zenész páros mintegy hét évvel ezelőtt új műsorterven gondolkodott szinte egyszerre gondoltak Szabó Lőrinc alakjára. Mint később kiderült Dénes már hat évesen is Szabó Lőrincet olvasott, akinek a verseiről egy évvel később műelemzéseket is készített saját szórakozására. A ronggyá olvasott Tücsökmuzsika szinte beépült tudatába. A csillagok furcsa játéka, hogy még születésnapjuk dátuma is közös. Bálint szintén személyiségéből fakadóan vonzódik Szabó költészete iránt. A költő istenkereső gondolatai különösen megragadták a mélyen vallásos színész lelkét. Ebből a színész-zenész-költő „isteni” hármasból épült fel a hét éve töretlen népszerűséggel működő produkció, amelyet most a berényi közönségnek is szerencséje volt itthon megtekinteni.
Ráadásként a művészek a kötetlen beszélgetés során nézői kérésekre válaszolva kifejtették véleményüket a Színművészeti Egyetem körül kialakult aktuálpolitikai helyzetről és beszámoltak a Covid okozta nehézségekről a szakma berkeiben. Ebben a szituációban talán fokozottan érvényesek Szabó Lőrinc sorai, hiszen korunk furcsa háborúját túlélni csak a lelkünkben kötött különbékével lehet:
„különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,
ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok”
a BerényCafé újságírója.
