A Város Napját ünnepeltük

Az idei Város Napi ünnepség már április 2-án megkezdődött, a városi díjak, kitüntetések, elismerések átadásával. A Város Napján, április 3-án délután a Városháza előtt rendezték a központi ünnepséget, miközben egész nap különböző programok várták a gyermekeket és a felnőtteket is. Arról már korábban beszámoltunk, hogy kik kapták az idén a városi kitüntetéseket, elismeréseket. Így most az április 3-i programokról adunk számot.

A Főnix Műhelyházban délelőtt a „Hóc, hóc, katona…” interaktív játszóházba várták a fiatalokat, melyen a Csűrdöngölő Kulturális Egyesület közreműködött. Ugyanekkor a Jász Múzeumban a város iskoláinak számára Gyermekhuszárok a szabadságért – Játékos kalandozás a XIX. század derekán címmel rendeztek múzeumi programot. Az általános iskola felső tagozatosai és a középiskolások a „Jelenünk és múltunk” címmel megrendezett Obskurus városfelfedező játékon vehettek részt.

A Jászberény Városi Könyvtárban tervezői műhelyfoglalkozást tartottak A testvérvárosi kapcsolatokban rejlő lehetőségekről, majd a Digitális tanösvény a jászberényi kultúra nyomán című programra várták a fiatalokat. Délután az Ifjúsági Közösségi Szintér (Kossuth Lajos út) volt a helyszíne egy előadásnak és egy tervezői műhelyfoglalkozásnak.

A Város Napja központi ünnepsége 15 órakor a Városháza előtt kezdődött. Az ünnepségen az olaszországi és lengyelországi testvérvárosunkból érkezett küldöttségek is jelen voltak.  Elsőként a Barkóca Táncegyüttes előadásában Szilágysági ugrálóst láthattak az ünneplők, maajd a Kis Galagonya Táncegyüttes tagjai polgári táncokat mutattak be. A Galagonya Táncegyüttes tagjai bulgárost és buriliánkát jártak. A Kis Árendás Tácegyüttes előadásában gömöri friss csárdásokat láthattunk, s a táncos program zárásaként az Árendás Táncegyüttes bodrogközi és alsóbereczki friss csárdást adott elő.

A táncosok elvonulását követően a hagyományőrzők és a 34. Tavaszi Hadjárat képviselői sorakoztak fel a Városháza előtt. Őket Budai Lóránt polgármester köszöntötte, aki Fazekas Mihállyal, a tavaszi hadjárat főparancsnokával tartott díszszemlét.

– Nekünk ünnep ez a mai nap. Viharos történelmünkben annyi, de annyi olyan esemény van, amire szomorúan emlékezünk, s nem nevezhető ünnepnek. Ez a mai nap. nem ilyen. Még, ha csak néhány napra is, de 1849-ben Jászberény fontos helyszíne volt az akkori történelmi eseményeknek. Jászberény, a Jászság egy csoda, hiszen nemcsak 1848/49-ben, hanem 1745-ben, de akár a közelmúltban is megmutatta, hogy igenis fel tud lépni a zsarnokkal szemben. Volt, hogy rajnai aranykoronával, volt, hogy fegyverrel, s volt, hogy csak tollal. De mindig meg tudtuk mutatni, hogy a szabadságvágyunk, az összetartásunk kikezdhetetlen. Azt hiszem, hogy ez a mai nap is erről, erről a csodáról szól – mondta ünnepi köszöntőjében Budai Lóránt, aki azt is elmondta, mennyire csodálja a hagyományőrzőket, akiknek munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánt.

– A tavasz talán az egyik legszebb évszakunk, s a magyar történelemnek is az egyik legszebb és legfontosabb korszaka. Szép mert újat hoz, s mindig beköszön. Nos, 1849 tavaszán nem a legszebb reményekkel köszöntött be, hogy azután a magyar honvédsereg reményt adó sikereket érjen el. Ez honvédsereg mintegy 50 ezer főből állt, s kiváló emberek voltak a parancsnokai, akik az alkalmas pillanatra vártak, hogy kilépve a Tisza mögül megkezdjék az ország visszafoglalását, felszabadítását. Amikor a tavasz beköszöntött, április 2-án elindult egy csodálatos Tavaszi Hadjárat, amelynek eredményeként három hét alatt a magyar honvédsereg egészen Komáromig jutott. Miközben hat sikeres csatát nyer és visszaszorítja Európa egyik legerősebb seregét, a császári-királyi hadsereget. Egy hónap múlva felszabadították Buda várát, s Magyarország szabad lett. Ez valóban csoda volt. Ehhez pedig kellett az egész ország népe. Ezelőtt 34 évvel elindult egy hagyományőrző csapat, hogy a múltat felidézzék, hogy a fiatalok ne csak a tankönyvekben találkozhassanak 1948/1949 szépségével, ne csak rajzokon, festményeken lássuk a honvédek, a huszárok egyenruháit, hanem a valóságban is. Azt kívánom a jászberényieknek, minden kedves vendégnek, hogy ezt a történelmet őrizzük meg a maga szépségében, őrizzük meg méltóságában és minden évben emelt fővel emlékezzünk erre – mondta ünnepi megemlékező beszédében dr. Pelyach István történész.

Az ünnepi megemlékezés ezt követően koszorúzásokkal folytatódott. A tisztelet és emlékezés virágait elhelyezték:

– az 1948-49-es gyermekhősök emléktáblájánál,

– a Tavaszi Hadjárat 25. évfordulója alkalmából készült emléktáblánál,

– a Bíróság falánál elhelyezett domborműnél, ahol a hagyományőrzők hadijátékot mutattak be,

– a Wyszocki emléktáblánál,

– a 48-as emlékműnél.

A Város Napi központi ünnepség a 48-as emlékműnél a Szózat elhangzásával zárult, melyet a Palotásy János Zeneiskola Fúvószenekara játszott el.