Futónap sztárokkal (is)

Előző számunkban az október 12-én rendezett I. Jászság Dinamikája Futónap létrehozásáról, annak eseményeiről részletes beszámolót olvashattunk az egyik szervezőtől. Ebből megtudtuk, hogy első alkalommal vágtak bele egy ilyen rendezvény megszervezésébe. Igen, első alkalommal, de nagyon profi módon.

Már a regisztrálási hely kiválasztására nagy gondot fordítottak, hiszen a tágas Lehel Sportcsarnokban végezték, ahol folyamatosan érkezve mindenki leadhatta jelentkezési szándékát az általa kiválasztott távra. Remek húzás volt a rendezők részéről az un. szpíker kiválasztása is, amit Agócs Tibor látott el kitűnően. A Yakuzák Se szakmai vezetőjének nem kell a szomszédba menni a jó szövegért, és nem mellesleg nagyon sok mindenkit ismer, így több rögtönzött interjút készített, valamint amikor meglátott valakit a rajtra várakozók között, azonnal kommentárt fűzött hozzá. Tudomásunkra hozta, hogy például Bősze Balázs karateedző is beállt a sorba, de nem is akárhogyan.
– Szerencsére a Tűzoltóságtól sikerült elkérnem a teljes felszerelésemet, így megmutathatom, hogy a tűzoltók a legrosszabb helyzetben is legjobb formájukat hozzák – mondta Balázs a rajt előtt egy perccel.

Mező Lili többszörös kyokushin Európa-bajnokunktól pedig azt tudtam meg, hogy nem számít hányadik lesz, mert a Futónap számára a tokiói VB-re való felkészülés egyik edzésének tekinthető. A rajt előtti bemelegítők soraiban is felfedeztem több sportolót, többek között Farkas Szilvia tanárnőt, aki oszlopos tagja volt Ugrin György NB II-es kézilabdacsapatának.
– Rendszeresen szoktam futni, mert a kézilabda után szinte nem tudtam abbahagyni a rendszeres mozgást. Viszont ma már csak saját szórakozásom és az egészségem karbantartása végett futok. Örülök, hogy itt lehetek, hiszen remek a hangulat. Természetesen nem csak sportolókkal, hanem „civil” futókkal is találkoztam. Két, Nyíregyházáról érkező hölggyel szót váltottam, ők is azzal kezdték, hogy nagyon jó a hangulat. Egyikük azért választotta a 3,5 km-t, mert nemrég kezdett el futni, a barátnője pedig azért, mert sérüléséből felépülve újrakezdte.

Az idősebb korosztályhoz tartozókat is megszólítottam. Ők Martfűről azért érkeztek Jászberénybe, mert aránylag közel van, mint mondták.
– Én csak a 3,5 km-t futom le, mert tudja, 70 évhez közeledve már ennyi is elég. Ilyen csodálatos, jó hangulatú futóversenyen még nem vettem részt mostanában, természetes, hogy legközelebb is eljövünk – mondta az egyik hölgy vidáman.

Gulyás István tanár úr Tápióbicskéről érkezett az iskolából több gyerekkel. – Nagyon meglepődtem, hogy ennyi futni vágyó embert látok itt. Számomra az számít, hogy ilyen sokan vagyunk, az viszont mellékes, hogy hányadik helyen futunk be. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom és remélem ez csak egy kezdet. A szervezők – nagyon helyesen – arról is gondoskodtak, hogy országosan ismert személyiségek is jelen legyenek a Futónapon. Rúzsa Magdi kiváló énekesnőnk a 7 km-es távot választotta.
– Én régebben mindig is futottam, az utóbbi időben pedig újra visszatért a futás az életembe, így a meghívásra egyből rábólintottam. Ez a közel ezer induló szerintem komoly szám, úgyhogy hajrá, én is kocogok egyet – mondta mosolyogva az énekesnő, és máris igyekezett a rajthoz, nehogy lekésse.

Természetesen Sebestyén Balázst is mindenki felismerte. A rövid interjúra várva sorba kellett állnom, mert nagyon kedvesen beszélgetve, mindenkivel pózolt egy fotó erejéig. – Én most nem állok rajthoz, de a fiam igen, úgyhogy mi sem maradunk ki a versenyből. Nagyon jó látni, hogy sok embert megmozgat ez a kisvárosi rendezvény. Azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb az őrület a futás iránt, egyre többen sportolnak, látszik, hogy tudatosan akarnak élni, mozogni, úgyhogy szerintem nagyon jó az irány – nyilatkozta a népszerű rádiós és TV-s műsorvezető.

Természetesen nagyon sok helyi lakossal is találkoztam, akik mosolyogva, a heti munkában töltött stresszt, fáradságot elfeledve felszabadultan készülődtek az átaluk kiválasztott táv lefutására. A fent többször is említett jó hangulat, valamint a rendező írásában említett „hömpölygő tömeg” óriási hatással volt a nézelődőkre is. Engedelmükkel nyolcéves unokám esetét említeném, aki (mivel táncolni és röplabdázni jár), a jó időben való kellemes séta és kikapcsolódás miatt ment ki édesanyjával a Futónapra. Ám amikor meglátta a nagy tömegben barátnőit, azonnal benevezett a versenyre, és sikeresen teljesítette a 3,5 km-s távot, beérkezése után pedig nagy örömmel mutatta a kapott érmet. Ebből is leszűrhető, hogy egy gondosan előkészített csapatmunka milyen nagy hatással van a gyerekekre és a felnőttekre egyaránt. Persze az is előny más sportágakkal szemben, hogy a futóknál „a láb mindig kéznél van”. Pár hónap és itt a február, tehát lehet az újabb Futónapot előkészíteni, tervezni, hiszen a siker – mint az tapasztalható volt –, garantált.

fotó: Gémesi Balázs

Ács Tibor

Ács Tibor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?