Emlékhely a Kormosparti Iskolának
Az 1970-es évek közepéig a Jászság településeit, így Jászberényt is hatalmas tanyavilág vette körül. Az 1940-es években a Jászságban 7 tanyai járást és 22 tanya-pusztát tartottak számon, ahol 2595 tanyában 10.429 lakos élt. Ebből Meggyespelén, Réten és Szentimrén 284 tanya feküdt, és bennük 1436 lakos élt.
A legtöbb gazdának volt háza Jászberényben is, ahol általában az idős dédszülők laktak, a tanyán pedig a munkaképes gazda élt és gazdálkodott a családjával együtt.
A tanyai gyermekek iskoláztatása nem volt mindenhol megoldott, hiszen még a 20. század elején sem volt minden tanyarésznek saját iskolája. A 19-20. század fordulóján a Jászságban csak 5 elemi népiskola állt, mégpedig Jászboldogházán, Alsóboldogházán, Hajtán, Négyszálláson és Portelken. Így a gyerekeknek bizony sokszor nagy távolságokat kellett megtenni gyalog, hóban, fagyban, hogy a több kilométerre fekvő iskolába elérjenek.
A szentimrei tanyák gazdáinak gyermekei a 20. század elejéig a portelki iskolába jártak, ahol már az 1870-ben megnyitották az első népiskolát egy kis falusi formájú házban.
A 20. század elején egyre sürgetőbbé vált újabb tanyai iskolák megépítése, így 1906 és 1908 között Jászberény városa – jelentős állami támogatással – 8 tanyaközpontban épített iskolát: Borsóhalmán, Csíkosban, Meggyespelén, Peresen, Réten, Szentimrén,Tőtevényen és Újerdőn. Ezek úgynevezett típusos iskolák voltak, egy vagy két tanteremmel, igazgatói lakással, gazdasági épülettel. Az 1920-as években ezen iskolák mintájára épültek az ún. Klebelsberg Kunó-féle iskolák is.
Ilyen típusos iskola volt a szentimrei, vagy közismertebb nevén a kormosparti iskola is. A hivatalos iratokban először szentimrei iskolaként szerepel, de később mind gyakrabban olvashatjuk a Kormosparti megnevezést is. A tanyaterület elnevezése Szentimre, az iskola viszont egy magaslaton állt, amit a köznyelv Kormospartnak nevez.
A Kormosparti iskolában 1970. június 20-ig folyt a tanítás, többnyire egy tanítóval, osztatlan csoportban, olyan formában, hogy délelőtt az alsó tagozat, délután pedig a felső tagozat diákjait oktatta a tanító.
Olyan kiváló tanítók oktatták, nevelték a gyermekeket Kormosparton, mint Gulyás Antal, Rétsági Gyuláné Pintér Katalin, Sass András, Szebenyi Jánosné Besenyi Mária, Szentirmai Jenő, Szombatfalvi Béla, Szőke Erzsébet, Telek Béla, Telek Béláné Mizsei Éva. Az itt végzett diákok mindegyike megállta a helyét az életben, többen felső iskolát is végeztek.
Az 1970-es évek elején a többi tanyai iskolához hasonlóan a Kormosparti iskolát is bezárták. Később még az épületet is lebontották, és az iskola helyét ma már csak az egykori diákok tudják megmutatni. Az akácerdő és magas aljnövényzet szorításában ott szunnyad a mintegy 65 éven át működő tanyai iskola emlékezete.
Az iskola egykori diákjai már régóta tervezték, hogy szeretett iskolájuknak emléktáblát állítanak. Zentai Zoltánné Bujdosó Margit és Csík Istvánné Bujdosó Ágnes kitartó szervezésének köszönhetően szándékukat ebben az évben végre siker koronázta. Megnyerték az ügynek Balog Donát önkormányzati képviselőt, és Jászberény város Önkormányzata anyagi támogatásával elkészült az emlékhely. A Jászboldogházára vezető Imrédy út bal oldalán, az egykori Kormosparti iskolával átellenben álló ún. Bujdosó-keresztnél helyeztek el egy hatalmas követ, amelynek elején márványtáblán örökítették meg a Kormosparti Iskola létezését. Az emlékhely ünnepélyes felavatására és átadására október 23-án, 13 órakor került sor. Az egykori diákokat, tanítókat Zentai Vivien színi növendék dalban és szóban köszöntötte, majd Balog Donát önkormányzati képviselő fejezte ki örömét az emlékhely megvalósításáért, köszönetet mondva a kezdeményezőknek és a szervezőknek. Ezt követően e sorok írója ‒ akinek édesanyja és anyai nagyszülei szintén ebbe az iskolába jártak ‒ szólt a Kormosparti Iskola építésének történetéről, majd Telek Béla, az iskola egyik tanára – aki feleségével együtt több évet tanított Kormosparton –, emlékezett vissza nagy szeretettel az itt eltöltött évekre. Csík Istvánné Bujdosó Ágnes, az egykori diákok nevében szólt a szeretett iskoláról, felidézve számos szép, vidám diáktörténetet. Mizsei Béla az emlékhely mellett álló kőkereszt korábbi felújításáról tájékoztatta a jelenlévőket, ezután Balog Donát és Telek Béla ünnepélyesen átadták az emléktáblát az utókornak. Mező István református lelkész ökomenikus áldást mondott az emlékhelyre, és minden jelenlévőre.
Az emlékhely átadására nagyon sok egykori diák jelent meg családtagjaival együtt. Az iskola két legidősebb diákja, a 96. évét taposó Gerőcs Imre bácsi, és a 88 éves Sós Maca néni is jelen volt az ünnepségen.
Az ünnepség hivatalos részét baráti beszélgetés és egy kis kvaterkázás követte a verőfényes őszi napsütésben. Jó volt együtt lenni ezen a délutánon, felidézni a régi emlékeket, melyeket még ma is oly szeretettel őriznek lelkükben az egykori szentimrei tanyavilág lakói, a Kormosparti Iskola egykori diákjai, akik közös akarattal és összefogással elérték, hogy a régi Kormosparti Iskola emléke örök időkre fennmaradjon.
Hortiné Dr. Bathó Edit
a Jász Múzeum igazgatója
a BerényCafé újságírója.
- A kilencedik helyen végzett a JKSE - 2024-05-02
- Sportfejlesztési program jóváhagyására irányuló kérelem elbírálása - 2024-05-02
- JKSE: egy mérkőzésre a kilencedik helytől - 2024-04-26
