Szombat esti macskázások

2019-02-102019-02-09 Szabó Lilla 0 Comments

„Szombat: Ismerkedés, vasárnap: az úgynevezett szerelem, hétfőn: alászolgája! Kedden már akár ne is köszönjön!” Mit tehet az ember lánya, ha a kiszemelt férfinél a szerelem legfeljebb három napig tart? A kérdésre a Körúti Színház Zsákbamacska című darabjával adott választ február 2-án a Pájer Antal Művelődési Házban.

Jászapáti kétségkívül legjelentősebb kulturális színtere a Pájer Antal Művelődési Ház. A város közössége ez alkalommal is szép számmal töltötte fel a széksorokat. Mikor kissé még fészkelődve, de végre mindenki elhelyezkedett, leoltódtak a lámpák és kigyúltak a fények a színpadon, majd kezdetét vette egy történet a jégpályán, amit teljes átéléssel mégis kívülállóként szemlélhettünk. Elsőként Esztergályos Cecília jellegzetes hangszíne töltötte be a teret. A történetben a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő haszonleső nagymamát alakítva igyekezett unokájának, Mancinak (Lehel Katalin) jómódú, hercegi rangú férjet találni. Azonban a fiatal hölgy szívét leginkább Ladányi Kont (Oroszi Tamás) tudta megdobogtatni, noha ő is kerítőt játszott: unokahúgának a vidékről Pestre érkező Kovács Sárinak (Placskó Emese) keresett társat. Sári már érkezése előtt, hírből beleszeretett Gáthy Ervinbe (Pecsenyiczki Balázs) akinél tudniillik a szerelem szombattól hétfőig tart.
Azonban a három napos románc alatt sem szórja akárkinek a bókokat, kifejezetten a nagyvárosi, fiús, sportos lányokat kedveli. A menthetetlenül szerelmes Sárinak több sem kell, nevét a hatás kedvéért Samura cseréli és laikusként jobb híján könyvekből tanul meg sportolni. A Gáthy Ervin részéről szerelmesnek induló hétvégén Sári leginkább az incselkedésből és a versengésből űz sportot. Magát pesti manökennek titulálva fittyet hány az olyan unalmas női dolgokra, mint a főzés, varrás, na meg a romantika.

Ez idő alatt Ladányi Kont és Mancika helyzete sem túl rózsás, hiszen egy félreértés következtében az anyagias mama a maximum névre rangos, Herczeg Edének (Szabó Kristóf) kínálja a lány kezét. Manci nem is tágít az ötlettől azok után, hogy azt hiszi kedvese Sárinak a szeretője. Ahogy minden vígjátékban, úgy itt is ezek a félreértések tették fordulatossá a darabot és Eisemann Mihály megunhatatlan slágerei még inkább emelték az est fényét.

A rendező, Galambos Zoltán érdeme, hogy a szereplőgárda minden tagja, legyen az a portás (Kaluczky Zsombor), az inas Nózinger (Kozel Dániel) vagy Fraczák (Szabó Richárd) a jégpálya komornyikja mindenkinek jutott egy-egy humoros mondat. Az apró részletektől lett teljes az egész, így a közel két órás darab felejthetetlen kikapcsolódást nyújtott.

Végül persze nemcsak a nézők távoztak elégedetten, de a színdarabban is kimondták a legnagyobb igazságot. „Egyszer csak nem azt várjuk, hogy kedden ne is köszönjön, hanem, hogy többet ne is kelljen elköszönni tőle.” Így esett meg, hogy Gáthy Ervin beleszeretett a fiús Sáriba, de később mindent megtett volna, hogy átlagos, gondoskodó nőként viselkedjen. Hiszen mit számít a tökéletes, sportos alak, a divatos ruha, hogyha nem tud kamillateát főzni, visszavarrni a leszakadt gombot és mellőzi a finom, kedves szavakat?

Ahogy Sári felfedte igazi kilétét, úgy jöttek rá Herczeg Ede csínyjére is, aki koránt sem volt nemes. A félreértések kavalkádjából természetes Manci és Ladányi újra egymásra talált, Ervin pedig immár három napnál tovább szeretett egy nőbe, Sáriba.

A színdarab végén elégedett közönség tapsvihara hallatszott, a művészek pedig néha egymásra pillantva kéz a kézben hajoltak meg. Több volt ez, mint, amit a darab megkövetelt, a sikert ízlelve bizalommal teli, önfeledt tekintetek villantak fel. Ezek az elcsípett kézszorítások tették számomra még szerethetőbbé a társulatot és az általuk hozott darabot. Talán a színészek is főleg ezért csinálják, öt percért az együtt létrehozott sikerben fürdőzve, tudva, hogy a másik nélkül nem sikerült volna. Na meg a közönségért, akik az ajtó felé haladva hangoztatták véleményüket: „Ismét csodálatos volt” „Igazad volt, megérte eljönni”.