A kécskei kapcsolat

2018-07-142018-07-13 Demeter Gábor 0 Comments

Tiszakécskén, az Ókécskei Alkotók Házában nyílt kiállítás a Jászság festészete címmel július 7-én, szombaton délután. Az alkotásokat a Szikra Galéria gyűjteményéből válogatta össze a kiállítás kurátora, Gyalai Béla helybéli festőművész.

Tiszakécske egy jó hely, ezt az is bizonyíthatja, hogy több jászberényi családnak is van nyaralója az ottani Tisza parton. Felmerülhet azonban a kérdés: miért is nyílt képzőművészeti tárlat a város szép, szecessziós épületében, pont a jászsági és valahogyan oda kötődő festők alkotásaiból?

A választ a megnyitón Szikra István adta meg, aki maga is tevékeny szerepet vállalt az esemény létrejöttében, és nem utolsó sorban rendelkezésre bocsátotta a magángyűjteményében található festményeket.

A történet lassacskán két éve kezdődött, mikor Szikra István, egy jászberényi gazdasági fórumon, – amit a Szikra Galériában tartottak, – találkozott Ruszinkó Ádámmal, akinek egy ott lévő festmény nagyon megtetszett. Ez egy Makai kép volt, amit szívesen megvásárolt volna, de a festmény nem volt eladó. Teltek múltak a hetek, hónapok, mígnem e festmény révén összejött és barátságot kötött a két család. Azóta a kép is gazdát cserélt. Az új tulajdonos, Tiszakécske leghíresebb festője egy alkotását adta a műgyűjtő Szikra Istvánnak, aki így megismerhette Gyalai Béla művészetét. Később a jászsági művészet barátok is találkozhattak a Tisza parti alkotó képeivel, tavaly ősszel ugyanis neki rendeztek kiállítást a Szikra Galériában. A folytatás pedig szinte adta magát, Tiszakécskén szívesen látnák jászsági festők munkáit. Így kerültek hát oda ezek a nagy odaadással és hozzáértéssel válogatott művek, melyek egységes anyagként jelennek meg a kiállítóhely falain.

A megnyitót megtisztelte jelenlétével mindkét város polgármestere, és néhány gondolatukat is megosztották a köszöntők sorában. Tóth János, Tiszakécske polgármestere, a barátságot emelte ki, ami alapja annak, hogy létrejöhetett ez a kiállítás, ahol a látogatók új impulzusokat kaphatnak.

Szabó Tamás, Jászberény polgármestere a két város, két közösség lelkületében hasonlóságot feltételezett – már csak a közös testvértelepülés, Gyimesfelsőlok okán is –, és ha a kultúrában is összefognak, egymásnak szép dolgokat megmutatnak, az mindannyiunk előnyére, örömére szolgál.

Élmény volt dr. Réz Lóránt orgonaművész érdekes előadása, a múltszázad fordulóján alkotó jászberényi zeneszerző, Tarnay Alajos művészetéről, aki szoros kapcsolatokat ápolt a társművészetek képviselőivel, festőkkel, írókkal. A zongorán előadott zenei programját – verbunkost és keringőt követően –, egy magyar nóta eléneklésével színesítette, amit vastapssal jutalmazott a közönség.
Gyalai Béla, a kiállítás kurátora közös nevezőnek szintén a barátságot említette, mivel emberi kapcsolatokat, kis közösségeket építünk, amiben jól érezzük magunkat. Szerinte, a látható képeknek óriási hatása van, azt az energiát, amit a festő beletett, mi szemlélők visszakapjuk.

A kiállítást a jászsági festőket nagyon jól ismerő dr. Egri Mária művészettörténész nyitotta meg, aki elmondta, egy válogatást láthat a közönség, ami merítés több száz festményből. Legnagyobbrészt a múlt század

eleje óta Jászberényben dolgozó festőművészek képei láthatóak. A művészek nagyobb része a természetelvű festészet híve volt, a látványból, a naturából indultak ki, viszont mindegyikük más stílusban festett. Másképpen jelenik meg egy-egy csendélet, tájkép, az egyes művésznél. Ki expresszíven, ki impesszíven alkotott.

A kiállítás Tiszakécskén augusztus 4-ig tekinthető meg az Ókécskei Alkotók Házában.