Úton önmagunkhoz

A Bakancslista sorozat soron következő vendége Jászberény város szülötte, az El Camino-t megjárt Körei Nagy Kristóf volt november 26-án.

A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának harmadéves hallgatója, Körei Nagy Kristóf 2019 nyarán teljesítette a világörökség részét képező spanyolországi El Camino zarándokutat, amely során több mint ezer kilométert gyalogolt. Beszámolójában kép- és videó vetítéssel igyekezett betekintést nyújtani az embertpróbáló küldetésbe, melynek megvalósítása július 3-tól augusztus 13-ig vette igénybe a fiatal zarándok testi-lelki rátermettségét.

„Utam során két utat jártam be: az első a lélek útja, amit nem tudok közvetíteni, hiszen ezt mindenki a saját lelkében látja. A másik út pedig az a tényleges út, amelyet a testem járt be.” – fogalmazott bevezetőjében, majd megosztotta a népes hallgatósággal a Liga Konrád diakónus által küldött jó kívánságot, mely spanyolországi tartózkodása során a mottójává is vált: a zarándok nem A-ból B pontba megy, hanem folyamatosan az Úrhoz közeledik.

A Kristóf által megtett út a legnépszerűbb a Camino-k közül, már 1993 óta az UNESCO Világörökség része. A franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Portból induló szakasz a Pireneusokon vezet keresztül, és egészen az Atlanti-óceánig húzódik, ezáltal Spanyolország északi részét szeli ketté. Mint megtudhattuk, Kristóf felkészülése egyetemista hallgatóként két vizsgaidőszak közé szorult, a speciális felszerelések megvásárlásával, az oltóközpont meglátogatásával, és az egyetemi kötelezettségek izgalmaival telt ez az időszak. A hátizsákba bekerülő eszközök között azonban a leglényegesebb mégis egy kő volt, melyet a zarándok 550 km-en keresztül vitt magával, hogy aztán a spanyol vaskeresztnél lehelyezze annak bizonyságául, hogy élete addigi összes terhétől megszabadult, és a végítéletkor, amikor a jó és a rossz cselekedetei mérlegre kerülnek, a kő a jó cselekedeteinek mérlegét süllyessze lejjebb.

A beszámolóból még számos kulisszatitkot tudhattunk meg, például, hogy egy átlagos zarándok negyven-ötven pecséttel rendelkezik az állomások érintését követően, de Kristóf a templomok meglátogatásával ezt a számot 175-re tornázta fel. A sötét, zsúfolt szálláshelyeken 150-300 zarándokkal közösen alhatott meg kettő, háromszintes vaságyakon, az embereken túl mégis egy apró állat, az ágyi poloska okozta a legtöbb bosszúságot, ha súlyos sérülését nem vesszük alapul.

„A Camino egyik legmegkapóbb része a Napóleon út, amely a Pireneusokon vezet keresztül. Számomra leginkább ez a szakasz volt a megerőltető, hiszen kezdő zarándokként, nagy túlsúllyal, illetve rosszul megválasztott cipővel ez a szakasz gyakorlatilag teljesen tönkretette a lábamat. A fájdalom elviselhetetlen volt, és volt egy pont, amikor mintegy 100 km zarándokút után megadtam magam a fájdalomnak, és besántikáltam a kórházba. Itt nem csak fizikailag szenvedtem, hanem lelkileg is teljesen összetörtem, ugyanis az orvosi szakvélemény kategorikusan közölte, hogy ezzel a lábbal nem lehet továbbmenni, hiszen teljes mértékben begyulladt, és a tisztán tartására semmilyen lehetőség sem lesz a továbbiakban.” – fogalmazott Kristóf nehézségeiről, majd hozzátette, fájdalmai közepette is csupán egyetlen dolgot tudott biztosra, hogy minden bonyodalom ellenére végig kell mennie az úton.

A később vásárolt szandálnak köszönhetően – melynek porát a közönség közelről is szemügyre vehette – aztán visszanyerte fizikai és lelki mobilitását, a továbbiakban pedig problémákból alig, feladatokból annál több akadt. A folytatásban időutazást tettünk, kronológiai sorrendben vettük szemügyre az úton készült fotográfiákat, a Veszettség hídját, a zarándokszobrokat, a 11-12. századi templomokat, az ivóvízhiánnyal küszködő apró falvakat, a jellegzetes műemlékeket ábrázoló felvételeket. Miközben elmerültünk a vizuális kalandokban, közszájon forgó baromfi legendákról, az akasztott ember fantázianevet kapó almás süteményről, a Belorado kövekbe rejtett kéz és lábnyomatokról és a jászberényi kínai üzletben vásárolt dizájnos papucsról – mely egyébként jó szolgálatot tett a Burgosi katedrális bejárása során is –, hallhattunk humoros érdekességeket.

A mulatságos történetek mellett azonban akadtak lélekemelő, az Úr gondviseléséről tanúbizonyságot adó szegmensei is az útnak, mint például a San Antoni templom boltívéhez köthető történések. „Ez a boltív kiemelkedő volt az életemben, hiszen úgy tartják, hogy aki ezen a boltíven átmegy, az a későbbi életben minden betegségtől mentesül. Erre visszagondoltam, amikor Galíciában több napon keresztül 0-1-2 fokos szakadó esőben, nyári felszerelésben sétáltam, akkor arra számítottam, hamarosan megbetegszem, ehhez képest semmi bajom nem lett.”

A Mezetán keresztülhaladva a gazdag faragványokkal teli San Martín templomot, a zarándokút felezőtávjaként tekinthető Sahagúnt, az Órbigo folyón átívelő húszlyukú hidat, a második szandál beszerzésének helyét Astorgát – mely már kitartott a világ végeként számon tartott Finisterre-ig – is meglátogattuk Kristóf virtuális idegenvezetése jóvoltából.

A fiatal túrázó saját bevallása szerint nem sok kedvvel indult neki a több száz kilométeres útnak, de ahogy Sahagún után elhagyta a felezőpontot, ez az érzése elmúlt, és már inkább lassítani szertetett volna a folyamaton, minél tovább késleltetni az út végének elérését.

„Nem is tudom leírni, milyen érzéseket éltem át, amikor először megláttam Santiago de Compostela-t. Minden zarándok ugyanis ezért jön, itt nyugszik Szent Jakab apostol, maradványainak meglátogatása külön protokoll. A hosszú utat követően az apostol mellszobrát kell megölelnünk, ezzel hivatalosan is véget ér a zarándokút, a ceremónia vége pedig egy zarándokmise.”

Kristóf számára azonban az utazás nem ért véget, néhány társával még tovább gyalogolt a 86 kilométerre található Finisterre-be, ahol a kalandorok a világ végén érezhetik magukat. Az elnevezés onnan származik, hogy a római időkben ez a szirtfok jelentette az ismert világ legnyugatibb pontját, a világ végét. „A Caminózás gyakorlatilag szenvedéllyé válik az út során. Úgy gondolom, hogy visszavágyom ide is, és a jövőben tervezem, hogy eljussak a Via Delapidata-ra, ami a leghosszabb Camino a maga 1400 kilométerével” – zárta informatív, nagy sikernek örvendő előadását a vastapsot kiérdemelt utazó.