A helytörténetírás titkai

Április első hétvégéjén került megrendezésre a Jász Helytörténeti Kör I. konferenciája a Jászberényi Városi Könyvtár kamaratermében. A konferencia témája a helytörténet-kutatás és írás volt.

A résztvevők szinte mindannyian írtak már cikkeket, dolgozatokat, vagy szerkesztettek olyan kiadványt, melyekben saját környezetük történetével foglalkoztak. Azonban nem mindegy, hogy a rendelkezésre álló információ hogyan jut el az olvasókhoz, mennyire megbízható források kerülnek felhasználásra, mennyire lesz hiteles a megjelenő mű, mekkora felelősséggel, komolysággal végzi vállalt feladatát a helytörténész. A kör céljai között szerepelt az évenkénti két nagyobb rendezvény megszervezése, melyre neves előadókat hívnak meg, akiktől lehet tanulni, az általuk elmondott tapasztalatokat a későbbiekben lehet hasznosítani.

A konferencia vendége ezúttal Pejin Attila volt, aki a Zentai Városi Múzeum igazgatója, számos helytörténeti kiadvány írója, szerkesztője. Előadást tartott a 2008-ban megjelent könyvéről, mely a helytörténetírással foglalkozik. Ezzel a könyvvel a szerző szándéka az volt, hogy a saját és más kutatók tapasztalatait megossza mindazokkal, akik rendes munkájuk mellett időt, energiát nem sajnálva helytörténet-kutatással foglalkoznak. Mivel sokunk számára ismeretlen helyről érkezett, előadása elején bemutatta a Tisza-part egyik szép kis délvidéki települését, Zenta városát. Előadásának fő témája azonban a helytörténeti kutatás és írás volt. Több fontos szempontra építette fel mondanivalóját. Néhány közülük: helytörténet szempontjából fontos, hogy helyben legyenek a kutatási helyek – múzeum, könyvtár, történeti levéltár, temetők –, amelyek értékes információkat adnak. Egyszerű emberek élettörténetei is értékes tapasztalatokat osztanak meg velünk, melyek alkalomadtán háttéresemények rekonstruálására is használhatók. Figyelmet érdemel a gyökereink keresése – nagyszülők meséi – előnye, hogy nem manipuláltak. A kiválasztott, feldolgozandó témáról el kell gondolkodni, hogy érdemes-e vele foglalkozni, vannak-e hozzá kutatási helyek, időben, térben, tartalomban ad-e új információt az olvasónak.

Két érdekes gondolata volt még az előadónak. Egyik, hogy miért kutatunk? Ez lehet hiánypótlás. Hivatásból vagy passzióból, amatőr vagy profi szinten kutat valaki, de mindenképp hasznos időtöltés – nem véletlen, hogy sok nyugdíjas lép erre az útra. Másik felvetése a kutatás korlátait és lehetőségeit boncolgatta. Kiemelte a kutató képzettségét, felkészültségét, motiváltságát, valamint a személyes hozzáállás mértékét.
Az előadás végén hangzott el a talán legfontosabb állítás, mely a kutató felelősségét emelte ki. Ez az a momentum, ami érvényes az egész munkafolyamatra: a kutató felelős minden egyes szóért, amit feltárt, leírt, közreadott.

A tartalmában hasznos rendezvényt kötetlen beszélgetés zárta.

Szerző: Szabó Jánosné