Olgyay, a nemes festő

Olgyay Ferenc Tél a hegyen című alkotásával köszöntöttük márciust a Szikra Galéria A hónap műtárgya című programján március 6-án, kedden este.

A képzőművészeti alkotás befogadására a hagyomány szerint muzsikával hangolódtunk rá a Palotásy János zeneiskola tanára, Cseh Dániel és növendékei jóvoltából. Az program zenei betétje oly nagy sikernek örvendett, hogy ráadást is kért és kapott a közönség.

A hónap műtárgyának választott olajfestményt és az alkotót Farkas-Gattyán Adrienn Zóra, a Hamza múzeum művészettörténésze mutatta be az érdeklődő művészetkedvelőknek, akik között ezúttal nem találkozhattunk a festő leszármazottaival. Nem véletlen, hogy az Olgyay család tagjai híján történt a bemutató, ugyanis nem ismerünk rokonokat.

Az 1872-ben született Olgyay Ferenc csupán a véletlennek köszönheti, hogy városunk nevét jegyzi az anyakönyvi kivonat. Vasútépítő mérnök édesapja a Hatvan-Szolnok vasúti pálya építésének okán hozta a családot Jászberénybe, és a munkálatok befejeztével továbbköltöztek Losoncra a felvidéki vasútfejlesztések helyszínére. Az Olgyay-család egyébként régi nemesi família, a családfa egészen az 1200-as évekig visszakereshető. Mindezeket az érdekességeket Metykó Béla osztotta meg a hallgatósággal, aki korabeli újságcikkekből kutatta ki az információkat. Többek között azt is elárulta, hogy Olgyay Ferenc nemesi származása révén bejáratos volt az úri körökbe. Bárókkal, grófokkal múlatta idejét, velük vadászott medvére, mely eseményt a lapok is megemlítették. Nemesi barátai gyakran élcelődtek képzőművészi foglalkozásával, ám művészeti körökben igen elismert szakembernek számított. A Képzőművészeti Társulat örökös tagjának választották, a Szolnoki Művésztelep alapítói között jegyezzük. Dolgozott a Feszty- körkép megalkotásán is. Az 1905-ös országos képzőművészeti kiállításon nyert aranyérme mellett számos kitüntetéssel jutalmazták külföldi tárlatokon is. Kora elismert festőművésze mégis vagyon nélkül halt meg 67 éves korában. Özvegye a magyar államtól kért segélyt, mert a Kerepesi temetőben nyugvó férje bohém élete alatt szinte minden alkotását elajándékozta, így az asszonyra nem maradt vagyon.

A Szikra Galériában kiállított Tél a hegyen című képnek a tulajdonos, Szikra István adott nevet, ugyanis eredeti címe nem ismert. A vásárlás pillanatában igen rossz állapotban lévő műből tisztítás előtt szinte csak a fehér foltok látszódtak, így valószínűsíthető volt, hogy téli témájú kép bukkan elő Bartos Kinga és B. Jánosi Gyöngyi restauráló keze nyomán. Végül egy késő őszi-kora téli realisztikus ábrázolásmódú hegyvidéki táj bukkant elő a 60×80-as keretben. Farkas-Gattyán Adrien Zóra szerint az ecsetkezelés, a búskomor hangulatú színhasználat tökéletesen tükrözi Olgyay lelkivilágát, akinek életéről a festményeiből kaphatunk leginkább képet. Természetábrázolásában a jellemzően szomorú és komor színek, az elmosódottan lágy színfoltok, a tonizálás útján bemutatott mélység egy izgatott fáradságot eredményez a képeken. Olgyayt tartalomfestőként aposztrofálják leginkább, akit a tájak, – köztük a Szolnok környéki és talán a szülőföld is – ihletett. Előszeretettel örökítette meg a lágy ívű dombokat, a pusztákat és az ott legelésző állatokat, melyek megfestésében mester volt. Ebből kifolyólag kortársai tréfásan „tehénfestőnek” titulálták.

A bemutatott műalkotás elmélkedésre késztette a galéria közönségét. Érdekes módon szinte mindenki mást látott a képen. Volt, aki tavat, mások égboltot, naplementét vagy hajnalhasadást, egyesek hófoltokat, mások felszálló párát véltek felfedezni a sejtelmes tájban. Abban mindenesetre egyetértettek a művészetkedvelők, hogy művészeti szempontból ismét egy értékes műalkotás ismeretével gazdagodhattak jóízű borok, és annál is jobb ízű beszélgetések mellett.

Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?