És az örök szerelem
Ki mesélhetne hitelesebben az örök szerelemről, mint egy olyan pár, akit tudvalévő, az Isten is egymásnak teremtett. Rudolf Péter feleségével Nagy-Kálózy Eszterrel Rómeó és Júlia történetét jelenítették meg múlt kedden, a Főnix színpadán. Ezúttal éppen négyszázegyedszer.
A berényi közönség néhány évvel ezelőtt a Lehel Film-Színházban tapsolhatott az egyedi feldolgozású darabnak, melyet most ismét telt ház előtt mutatott be a nagyszerű színész házaspár És Rómeó és Júlia címmel. Az ismert történet különlegességét az adja, hogy valamennyi szerepet a két színész jeleníti meg. Pillanatok alatt válnak Montague-ból Capuletté és vissza, hogy akár önmagukkal megküzdve ketten benépesítsék a színpadot. Amikor szereplővé lép elő a szemüveg, szerepcserét jelent egy fejre húzott kapucni vagy egy ujjakból formázott monokli, s a dadust egy fejre húzott bugyogó jeleníti meg, akkor a nézőnek egy másodpercnyi unalom sem jut. Kénytelen feszülten figyelni az előadás minden mozzanatát, és hol kacagva, hol meghatódva újra élni az örök szerelem történetét. Ez a sodró lendületű, színészi virtuozitást bemutató előadás képes rá, hogy akkor is feszültségben tartson, ha pontosan tudjuk mi lesz a sztori vége. A képzeletbeli falon kapaszkodva Rómeóval együtt izzad a tenyerünk, míg vallomását elsuttogja szerelmének és miközben Júlia vár az ifjú üzenetére ugyanolyan sebesen ver a szívünk, mint az érzelmek viharában vergődő hajadonnak. Lélegzetvisszafojtva éljük át Júliával a kripta rettegését vagy Rómeóval a halál felismerésének kegyetlen valóságát. Rudolf Péter négyszázegyedszer is képes volt valódi könnyekkel sírni és Nagy-Kálózy Eszter elhitetni velünk, hogy a szerelemért meg lehet halni.
A döbbenetből csak a hosszú percekig hangzó taps szabadított fel, mely az egész kétszemélyes társulatnak szólt.
Fotók: Szalai György
a BerényCafé újságírója.
