Határtalanul Erdélyben

A Jászapáti Általános és Alapfokú Művészeti Iskola sikeresen szerepelt a Határtalanul! pályázaton, az „Erdély hegyei intenek” című pályázatával, így május 9-12. között 25 hetedik osztályos tanuló látogathatott el a határainkon túlra három nevelő kíséretében.

Az előkészítő szakaszban tartottunk három tájékoztató órát a történelemhez, a földrajzhoz, valamint a néprajzhoz és irodalomhoz kapcsolódva. Az ott hallottakról vetélkedőt szerveztünk, és plakátokat készítettek a tanulók. Április 12-én ellátogattunk a Magyarság Házába, ahol a lakosságcseréről hallgattunk meg egy előadást, majd végigjárhattuk, kipróbálhattuk a különféle termek interaktív kiállítási anyagait.

A tanulmányi kirándulásunk célja az iskolai tananyag elmélyítése, bővítése, új ismeretek, tapasztalatok szerzése a különféle tantárgyakhoz kapcsolódóan. A látnivalókat az 1848/49-es szabadságharc köré csoportosítottuk.

Május 9-én kora reggel vágtunk neki a hosszú útnak. Első állomásunk Arany János szülőhelyén, Nagyszalontán volt, ahol megtekintettük a Családi körben is említett csonka tornyot. Utunk Nagyváradra vezetett, ahol kellemes sétát tettünk a belvárosban, majd a Holnap nevű irodalmi társaság alkotóinak szobrát tekintettük meg. A szállás felé vezető úton egy pillantást vetettünk Csucsán a Boncza-kastélyra, megcsodáltuk a bánffyhunyadi cifra palotákat, és kézműves termékeket vásároltunk Körösfőn. A felújítás alatt álló gyalui kastélykertben meghallgattuk a Rákóczi-szabadságharc helyi vonatkozású történeteit, majd hasznos tevékenységet végeztünk: több zsák szemetet szedtünk össze a kastély udvarán. Este a vadregényes környezetben megbújó vendégházban a Tárnica-tó mellett különleges vacsora járt: grillen sült pisztránggal és miccsel vártak szállásadóink.

Második napunkat kolozsvári városnézéssel kezdtük. A főtéren megtekintettük a monumentális Mátyás-szobrot, majd ellátogattunk igazságos királyunk szülőházához is. Városnéző sétánkat a Bolyai-házhoz és a híres Bolyai Egyetemhez folytattuk, miközben megnéztük Sárkányölő Szent György szobrát, néhány templomot és a Házsongárdi temetőt is. A nap további részében szebbnél szebb természeti jelenséget, képződményt csodálhattunk meg, hiszen először a tordai sóbánya mélységes bugyrait jártuk be, majd ezt követően a Tordai-hasadék fölénk emelkedő sziklaóriásai között, félelmeinket legyőzve, függőhidakon átkelve gyönyörködtünk a pompás látványban. Tordán a Petőfi-emléktábla kapcsán a hetedikes irodalmi és történelmi tananyaggal foglalkoztunk, hisz itt látta utoljára feleségét és kisfiát a költő, mielőtt csatlakozott Bem seregéhez.

Ezen a napon szálláshelyünk Torockón volt. Ez a kis település jellegzetes építészeti stílusáról, vasművességéről, népviseletéről, finom lekváráról és pálinkájáról híres, valamint arról, hogy itt – a Székelykőnek köszönhetően – a nap kétszer kel fel. Ezt a természeti csodát másnap reggel meg is láthattuk. Ezen a napon is végeztünk hasznos és humanitárius tevékenységet: a Torockón működő Kis Szent Teréz Gyermekotthon lakóinak vittünk játékokat és gyümölcsöt.

A nap kétszeri felkeltét megnézve és lekvárral, szörppel felpakolva elindultunk Torockóról Nagyenyedre. Itt ugyan a Jókai-elbeszélésből ismert két fűzfa már nem áll, de a templom tövében, melynek harangját kongatva figyelmeztették a városlakókat a fenyegető veszedelemre a kuruc-labanc harcok idején, szereposztás szerint felolvastuk a történetet. Ezt követően bepillantást nyerhettünk a Bethlen Kollégium mindennapjaiba, majd Gyulafehérvárra látogattunk, ahol a helyi kollégium egyik 11. évfolyamos diákja vezetett bennünket körül, megmutatva a várnegyed legfőbb nevezetességeit. A püspöki székesegyházban megkoszorúztuk a Hunyadiak síremlékét, majd megtekintettük a püspöki palotát, megnéztük a III. Károlyról elnevezett kapukat, az Egyesülés termét, a román parasztfelkelés vezetőinek obeliszkjét, valamint egy görögkeleti katedrálist is megcsodálhattunk közelebbről. A helyi gyermekvédelmi központ lakóinak felajánlásként magyar nyelvű földrajz- és énekkönyvekkel kedveskedtünk. A délutánt már Vajdahunyadon töltöttük, ahol a vár megtekintése közben egy filmforgatás kellős közepébe csöppentünk. Az éjszakát a Hunyad megyei Csernakeresztúron, az egyetlen magyar többségű településen töltöttük. A szintén Határtalanul! kiránduláson részt vevő budapesti diákokkal barátságos futball-mérkőzést játszottunk, melyen fölényes győzelmet arattunk.

Pénteken utolsó Erdélyben töltött napunkra ébredtünk. A csernakeresztúri múzeumban szállásadónk előadásában megismerhettük a bukovinai székelyek történetét. Szemerkélő esőben sétáltunk Déva várának romos, ódon falai között megannyi lépcsőfokot megmászva, miután a vár tövében szereposztás szerint felolvastuk a Kőmíves Kelemenné c. balladát. A dévai vártúra után történelmünk tragikus eseményeihez kapcsolódó helyszíneket látogattunk meg. Világoson a Bohus-kastélynál az 1848/49-es szabadságharc fegyverletételére emlékeztünk, Aradon pedig megtekintettük a Szabadság-szobrot, majd a vesztőhelyen koszorúzással egybekötött emlékműsort tartottunk. Fantasztikus négy napot tölthettünk el rendkívül szép környezetben és csodálatos embereket megismerve. Nem utolsó sorban a kirándulás emberközelibbé hozta történelmünk dicsőséges eseményeit, a szabadságharc hőseit.

Köszönjük Béres Gábor tanár úrnak, Major Mónika és Urbán Béláné tanárnőknek a kirándulás megszervezését.

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?