A Jászapáti Színjátszó Kör története (4)

Az első előadás fogadtatásától és sikerétől szárnyakat kapva nagy fába vágtuk a fejszénket: a magyar operett, és Kálmán Imre világszerte legismertebb művét, a Csárdáskirálynőt választottam következő bemutatónak – a családi hatás miatt talán nem véletlenül…

Adott volt a két szép hang, a lelkes társaság és a nagy várakozás a város lakói részéről. Nem volt vitás a két főszereplő kiválasztása: Szilviát Balogh Mónika, Edvin herceget Nagy János kapta és játszotta – kiválóan. Mint később kiderült sikeres volt a többi főszereplő kiválasztása és felkérése is: Cecília hercegnőt László Péterné, Kerekes Ferkót László Péter, Bóni grófot Kökény Gábor, Stázi grófkisasszonyt Budai Böbe és Sajó Ágota felváltva, Miska főpincért Pagonyi László személyesítette meg.

A legnagyobb problémát a zongora-kísérethez szükséges kották előteremtése jelentette.

Szerencsére ekkor már rendszeresek voltak a művelődési házban a filharmóniai előadások, és a szolnoki szimfónikusok fellépései. A zenekar karnagya segített, és kölcsönadta a darab zenei anyagát tartalmazó zongorakottákat. Megkezdődhetett hát a munka, ám mivel Réz Lóránt ragaszkodott a szereplők és a kórus többszólamú megszólaltatásához, nem sikerült a tervezett bemutató időpontját tartani, kevés volt az idő a tökéletes betanuláshoz.

Nem szerettünk volna a lelkes közönségnek csalódást okozni, így egy ünnepnyitó operett-, és nótaestet szerveztünk 2001 decemberére, amelynek bevételét felajánlottuk a város idős és egyedül élő lakosai részére: karácsonyi ajándékcsomagok készítésére, a Kamilliánus közösség segítségével.

A színjátszó kör szólistái a János Vitéz-ből, illetve ismert és népszerű operettekből adtak elő részleteket, a Városi Vegyeskar karácsonyi dalokat énekelt.

A második részben a Hétszínvirág Táncegyüttes jászsági koreográfiákat adott elő, mi pedig nótáztunk.

A fogadtatásról álljon itt az önkormányzat akkori képviselőjének, a város későbbi polgármesterének, jelenlegi országgyűlési képviselőjének a véleménye a Jász Újság 2002. januári számából:
Az ünnepnyitó operett-, és nótaestről!

„December 16-án, vasárnap egy nagyon szép ünnepnyitó műsornak lehettünk nézői. Ezen az estén minden bizonnyal nem voltam egyedül, akiben több üzenet fogalmazódott meg.

Mindenek előtt tisztelet és hála azoknak, akik önzetlenül sokat dolgoztak azért, hogy mi ott jól érezzük magunkat! Az ott látott tekintetek, az ott hallott „vastaps”, mint a város egyszerű lakójaként, mint önkormányzati képviselőként többször mondatja velem, hogy köszönöm! Ők, sok fáradságos munkával készültek, csekély belépőért szórakoztattak bennünket. Az ebből származó bevételt sem önmagukra fordították, hanem a Kamilliánus Közösségen keresztül egyedülálló, idős emberek megsegítésére adták.

Köszönet nekik azért is, hogy egy hideg téli estén telt házat tudtak szervezni a művelődési házban. Akkor úgy éreztem végre azt teszi a művelődési ház, amire hivatott, közelebb hoz embereket egymáshoz, mosolyt, megelégedést varázsol az arcukra. Kell-e nagyobb megelégedés annál, mikor úgy érezhetjük, nem kell hozzánk messziről jönni és „lehajolni”, hogy Jászapáti lakóit felsegítsék, szórakoztassák. Sokkal több tehetséges ember él itt közöttünk, mint hinnénk, csak hagynunk és segítenünk kellene őket.

Sok rendezvény résztvevője és néhányszor szervezője voltam már, most úgy érzem, ezen a rendezvényen a legnagyobb művészek szolgálták az est programját. A legnagyobb művészek ők, mert közülünk valók és nekünk játszottak, mert nem a munkaidő végét és a gázsit várták, csupán a tapsot és az elismerést. Büszkéknek kell rájuk lennünk, mert vállalták és mindent megtettek azért, hogy akik ott voltunk, sok szép élménnyel gazdagabbak lehessünk.

Köszönet érte mindannyiuknak: Agócsné Balog Mónikának, aki a szellemi anyja volt a programnak, Földi Róbertnénak, a városi énekkarnak, a hétszínvirág táncegyüttesnek, az állami népi együttes énekkara hajdani tagjának, Nagy Jánosnak, Réz Lóránt orgonaművésznek, Kökény Gábornak, aki szervezője és rendezője volt a műsornak! Nekik további sok sikert kívánunk a készülő Csárdáskirálynő előadáshoz, magunknak pedig aktív részvételt, hiszen ha nem fogadjuk, amit nekünk szeretnének adni és adnak, akkor mi leszünk sokkal szegényebbek!

Tisztelettel: Pócs János

Az ünnepek elmúltával feszített üzemben folytatódtak a próbák, annál is inkább, mivel a vegyeskar közben külföldi meghívásnak tett eleget. Az április 13-i főpróbáig 42 alkalommal – szinte kétnaponta – találkoztak a szólisták és a szereplők a zenét, illetve a színpadi játékot gyakorolva. A Hétszínvirág Táncegyüttes tagjai ebben az előadásban is közreműködtek. Mivel szerettünk volna emelni az előadás látványosságán, gondoltunk a szereplők ruháinak és a háttér-díszletnek a megfelelő elkészítésére. Megkértük a helyi ipari iskola szabás-varrást oktató tanárát – Gazsi Andrásnét – hogy a vásárolt, valamint a Xanta Ruhaipari Szövetkezettől kért és kapott darab-anyagokból készítsen jelmezeket. A feladatot ő örömmel elvállalta, sőt az iskola a tanulók által készített bemutató ruhákat is kölcsönadta.

A paravánjainkat – Urbán Péterné segítségével, aki a súgói feladatokat is ellátta – a Mihály Béla által felajánlott anyagokból öltöztettük fel: az első felvonásban vörösre – utalva a Moulin Rouge-ra, az Orfeumra, – a második felvonásban – a hercegi udvart szimbolizálva – aranyba.

Így érkeztünk el a 2002. április 14.-re meghirdetett bemutatóhoz, amely előtt – a nagy érdeklődés miatt – ismét be kellett iktatni egy nyilvános főpróbát.

Sajnos az első előadáson Mihály Bélát már csak egy gyertya és egy virágcsokor idézte az első sor közepén…

A közönség már a függöny széthúzásakor tapssal honorálta mind a két színpadképet, a jelmezeket, később pedig a szereplők játékát.

A siker olyan nagy volt, hogy az előadást májusban és júniusban is meg kellett ismételnünk, és hat településről kaptunk felkérést a darab bemutatására. Karácsonyi ajándékként a szereplők hozzátartozóinak, barátainak és munkatársainak egy ingyenes előadással kedveskedtünk. A bevételekkel olyan jól gazdálkodtunk, hogy az év végén saját erőből sikerült megoldanunk a zongora-kölcsönzés problémáját: 200.000 Ft-ért vásároltunk egy Roland digitális zongorát, így nem kellett a gimnázium második emeletéről minden előadásra, próbára lecipelnünk az iskola hangszerét.

Ebben nagy szerepet játszott Pócs János segítése is, aki térítésmentesen biztosította vállalkozása egyik tehergépkocsiját minden vidéki előadásunkra, a díszletek, eszközök, jelmezek szállításához.
Hálás köszönet érte.

(Folytatjuk)

Szerző:
Kökény Gábor

Vélemény, hozzászólás?