A magyar lelkiség festője

Rudnay Gyula festőművész születésének 140. évfordulója alkalmából nyílt emlékkiállítás február 27-én a Szikra Galériában. Ez alkalomból felidézték a valamikor nagy elismertségnek örvendő alkotó művészeti munkásságát.

A képzőművészet barátait Szikra István galériatulajdonos, műgyűjtő üdvözölte, majd sajnálattal jelentette be, hogy dr. Rudnay Gyula, a művész unokája, betegség miatt nem tud jelen lenni, ezért köszöntője is elmarad. Az emlékest programja így a házigazda, Szikra István előadásával kezdődött, melyben arról is szólt, miért és hogyan jött létre a kiállítás. Rudnay Gyula festői nagysága előtt tisztelegve, születésének 140. évfordulója apropóján gondolták, hogy összehoznak egy olyan tárlatot, ami még nem volt a városban. Országosan valamikor a 80-as évek elején volt ilyen jellegű kiállítása az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult, a valamikor ünnepelt festőművésznek.

Az időszaki kiállítás törzsanyagát a galéria gyűjteményében meglévő darabok alkotják, de jó néhány gyűjtő is önzetlenül kölcsönadta féltve őrzött festményeit, ezzel hozzájárulva az egyedülálló tárlat létrejöttéhez. Rudnay életének és munkásságának eddig nem publikált papír dokumentumait, korabeli fényképeit, kitüntetéseit – többek között a Corvin-láncot és a Kossuth-díjat is –, láthatják az érdeklődő látogatók. Szikra István személyes jellegű érzését is elárulta a hallgatóságnak arról, hogy valamikor kicsit idegenkedett Rudnaytól, felesége Editke pedig mindig kedvelte és ez egyre jobban hozzájárult ahhoz, hogy ő is megszeresse.

Ezt követően a zene kapott szerepet, ami eddig, mindig komolyzene volt – abból a megfontolásból, hogy ez illik a festészethez. Ám a festő nagyon szerette a muzsikát, különösen a cigányzenét, így ezen az esten a zenei ráhangolódást Zsiga István prímás hegedűn és Farkas Jenő zongorán szolgáltatta. Ők ízelítőt adtak azokból a dalokból, amelyeket a festőművész kedvelt, és maga is játszott hegedűn.

A kiállítás megnyitására Csiszár Róbert művészeti írót, a szolnoki Damjanich János Múzeum Művészettörténeti Osztályának munkatársát kérték fel. Előadásában elmondta, hogy Rudnayról szinte csak egy dolgot tudunk olvasni, az életrajzát, mert valahogy a művészettörténeti írásokból és irodalomból kimaradt. Ennek a kiállításnak a keretében megtekinthető képein is látszik, főleg az alakos kompozíciókon, hogy az alkotó rendkívül erős művészeti egyéniség volt, ebben gyökerezik festészete. Úgy tudott átvenni kompozíciós megoldásokat Goyától és Munkácsytól – akiknek a hatása felfedezhető képein –, hogy közben nem adta föl saját festészeti szemléletmódját.

Életképei, figurális alkotásai expresszionizmus felé hajlást tükröznek. Növendékeire olyan elementáris, szuggesztív hatást gyakorolt, hogy sokan kerültek szellemisége alá. Rudnay nemzeti gyökerekbe hatoló festészetet kívánt megteremteni, ám nem képviselte már a nemzeti romantikát abban az értelemben, ahogy azt Munkácsy vagy Lotz. Méltatói legtöbbször tájképeit emlegetik: ezek szerethetőek, a művész mélylélektani kivetüléseit mutatják.

Az emlékkiállításán látható festmények között kevés a tájkép. Csiszár Róbert szerint Rudnay életművét az itt látható válogatás mutatja meg leginkább. Jó volna, ha egyszer valaki feldolgozná művészetét egy keresztmetszeti monográfiában, úgy ahogyan megérdemelné. Erre még várni kell. Addig is teljen örömünk az egyedi kiállított anyagban, amely április 24-ig látogatható.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója, szerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?