Addig jár a korsó a kútra

2016-07-27 Munkatársunk 0 Comments csángó fesztivál, Folklór Kulturális Közalapítvány, Jászság Népi Együttes

Csütörtök este kétrészes gálaműsorral várták a közönséget a szervezők a Szabadtéri Színpadra. Bandázás és betyárkodás következett a javából.

Első körben Herczku Ágnes és a Banda lépett színpadra, hogy a „Bandázom” című album dallamaival vonja bűvkörébe a közönséget. Az énekesnő mellett most is színpadra lépett Nikola Parov, a lemez megálmodója, és az őket kísérő négy népzenész, hiszen a dallamvilág a hazai és környező népek zenéit tükrözte.

Külön piros pont jár azért, hogy Banda nemcsak dalról-dalra haladva ismertette meg zenéjét hallgatóival, de kiragadott a műsorból néhány jellegzetes dallamot, amelynek a történetét is megosztották a közönséggel, így hallhattunk közmondásaink más környezetben élő változatairól és azok hagyományáról. „Az addig jár a korsó a kútra”-ból például „Addig jár a lány korsóval a kútra, míg haza nem kísérik” lett, részletezve, hogy jóra való család nem engedte egyedül vízért hajadon lányát, hiszen a kút az idősebbek találka helye mellett, gyakran szolgált fiatalok számára is ismerkedési pontként. De a szólások mellett olyan történetek változataival is találkoztunk, mint a Kőmíves Kelemen, hídépítő fivérekről szóló variánsa. Utóbbi kapcsán, a zenészek mókásan keltek az építők védelmére a női áldozatot emlegetve, mondván minden ház alapja a nő, hiszen rájuk lehet igazán építeni.

A ráadás sem maradt el, de visszatapsolás helyett a zenészek egyszerűen a már jól ismer és hiányolt Ha te tudnád… című dallal zárták fellépésüket.

A műsor második felében egy egészen más jellegű banda hajtotta uralma alá a színpadot, és a közönség figyelmét is. A Rackajam fellépése egyszerre nyújtott koncertélményt, árnyjátékot, táncszínházat, mozit és prózát. A Betyárjátékot Szomjas György rendezte, összegyúrva Ferencziék zenevilágát a betyárvilág hangulatával, és egy remek narrátor közvetítésének ízes nyelvezettel és modern kifejezésekkel színezett kíséretével. Mindezt megfűszerezték Kovács Norbert Cimbi és társai táncával, és végül hozzáadtak még egy csipet filmvilágot.

Persze, ha Rackajam, akkor nem maradhattak el az olyan jellegzetes dalaik sem mint a Ki vagyok én, a Tisza partján vagy a Zöld erdőben de magos, azonban a előadott számokban most még inkább előjött a rock ’n’ roll és a népzene összeolvasztásából származó különleges hangzás és atmoszféra. Zárásként, már-már az egekig emelve a hangulatot, a betyárok igazi rock ’n’ rollra járták néptáncukat.

A látvány már önmagában is lenyűgöző volt, de a zene egy olyan pikantériát adott a műsornak, amiért megérdemelték a hatalmas tapsot. Ugyanakkor a hangosítás egész este hagyott némi kívánnivalót: a nézők sajnálata az oldalsó üléseken már nem volt meg a tiszta hangzás, amit középen hallhattunk.

Írta: Szűcs Alexandra

Fotó: Gémesi Balázs