Adósai vagyunk szülőföldünknek

Huszonöt éve, 1991. március 19-én alakult újjá Budapesten a Jászok Egyesülete. A Jászföldön élőket és az onnan elszármazottakat összekapcsoló szervezetnek egyik alapítója és a kezdetektől fáradhatatlan motorja dr. Dobos László. Az ügyvivővel az elmúlt negyedszázad történéseiről, és a további teendőkről beszélgettünk.

A két világháború között már működött egy elődszervezet. Miként merült fel annak gondolata, hogy a Jászok Egyesületét újjászervezzék?
Két korszak, két világ. Nekünk a régi Jászok Egyesületével kapcsolatban inkább a tevékenységük megismerése volt a feladat, hogy lássuk, tudjuk, milyen céljaik voltak, mi mozgatta őket, ki volt a vezetőjük. A szellemiség nyilván más, a kor teljesen más. Ők a fővárosba került jászokat fogták össze, elsősorban az egyetemi ifjúságot, vagy azokat, akik már végeztek.  Budapesten az akkori józsefvárosi Keresztény Kaszinóban jöttek össze, meg eljártak Csörögre, a jászárokszállási születésű Czettler Jenő képviselőházi alelnök birtokára, aki szakmai kvalitásai, emberi értékei révén lett a szervezet vezetője. Tehát szellemi örökösei vagyunk a két háború között működő Jászok Egyesületének, de a cselekvési formáink, céljaink jelentősen eltérnek.

Az újjászerveződés egyetlen személy kezdeményezéséből indult ki, vagy többen jutottak erre az elhatározásra?
Működtek elszármazotti körök már 1991 előtt is Budapesten, így a jászberényiek, a jászárokszállásiak. Mi olyan jász szövetséget, olyan egyesületet akartunk létrehozni, amely a származási helytől függetlenül minden otthonról elkerült jászt összefog. Egyrészt tehát célunk volt összegyűjteni a szétszóródott jászokat, másrészt intézményesen összekapcsolni őket az otthon élőkkel. 1990-ben megalakult a diaszpóra szervezőbizottsága, 1990 decemberében megalapítottam „A Jászságért” Alapítványt, 1991. március 19-re pedig összehívtuk a Belgrád rakparti civil központba az alakuló ülést. Ott nemcsak a hivatalos egyesület alakulási eljárás zajlott, hanem már szakmai előadást is halhattunk. Dr. Czeizel Endre volt az első előadónk, aki a jászok genetikájáról, egyáltalán a genetikai kutatások és a nemzeti karakter összefüggéseiről beszélt. harminchatan gyűltünk össze, ők az alapító atyák, meg azokat számítjuk még ide, akik az első esztendőben csatlakoztak hozzánk. Együtt szolgáltuk a közös ügyet – többek között – Győző Gyulával, Őriné Goda Máriával, Paksy Gáborral, Tóth Pál Péterrel. Villámgyorsan emelkedett a létszám, hamarosan háromszázan lettünk, majd a következő években ötszázan.

Hány tagja van most az egyesületnek, ki lehet tagja?
Taglétszámunk közelíti a hatszázat, a tagság többsége középkorú vagy idősebb. Mindig van utánpótlás; a sajtó, az internet, a baráti ajánlások egyaránt vonzóak.  Mindenki tag lehet, aki indíttatást érez, hogy közénk álljon. A felnevelő szülőföld közös szeretete, egy Jászságból elszármazott felmenő, tevékenységünk jó híre, egy-egy sikeres megyeházi összejövetel a pesti Városház utcában, fővárosi munkahely, ottani tanulmányok, egyaránt csatlakozásra ösztönözhet.

Milyen irányban ment az egyesület?
Arra törekszünk, hogy gyarapodjon a taglétszám és fiatalodjon a tagok korösszetétele. Eltelt negyedszázad. Aki akkor volt huszonöt, most ötven éves! Folyamatos az utánpótlás, de nem olyan tempójú, mint ahogyan szeretnénk. A korfánk nem egészen olyan, mint amilyennek lennie kellene, de sajnos a magyar társadalomé sem olyan. 2005-ben létrehoztuk a Jászok Egyesülete honlapját, 2011-ben elindult az egyesület Facebook közösségi oldala, 2015-ben pedig az Instagram fényképmegosztó közösségi oldalunk is. Ez a virtuális világ olyan embereket is megszólít, akik több tízezer kilométerre élnek tőlünk. Ugyanabban a másodpercben lehet rákattintani értékőrző közleményeinkre Jákóhalmán, Marosvásárhelyen és Sao Paulóban. Néhány éve tehát a klasszikus jász értékeket, amelyeket korábban kiadványokkal, rendezvényekkel közvetítettünk, most a világhálón is megjelenítve, megnövelt hatékonysággal is közreadjuk. Arról nem is beszélve, hogy ennek gyakorlatilag alig van költsége. A témáink vonzereje, kapcsolatrendszerünk révén a Facebookon közel kétezer kedvelőnk van. Az elmúlt héten száznegyven új kedvelő csatlakozott hozzánk.  A jászsági muzsikára, a jászsági ételekre, süteményekre, jászsági fotókra érkezik sok kedvező jelzés. Dédanyáink jászsági süteménye, a vízenkullogó (nem tévedés!) ötvenhat ezer személyt ért el. Müller József Jászkun indulóját kilenc ezren hallgathatták meg. Ilyenkor a hólabda effektus érvényesül, lájkolják, megosztják, és látni, hogy az újak honnan csatlakoznak hozzánk.

Az egyesület életében, tevékenységében melyek az állandó pontok? Tartoznak-e ezekhez évről évre új elemek, aktualitások?
Két szervezetben folyik a munka. A Jászok Egyesülete személyes tagságon alapul, itt vannak egyéni tagok és közösségi tagok: népdalkörök, önkormányzatok, hagyományőrző csoportok.  A másik szervezet „A Jászságért” Alapítvány, amelyik az anyagi terheket hordozza. A rendezvények, az összejövetelek és a Jász Világtalálkozó az egyesület dolga, a kiadványok, az ösztöndíjak, a különböző támogatások pedig az alapítványé. 1998-ban mindkét szervezet megkapta közhasznúsági besorolást, ez nagyon fontos volt, mert mindig igazodtunk a változó jogi szabályozáshoz. Két évvel ezelőtt megtörtént a szervezetek új civil törvénynek való megfeleltetése, most pedig az új Ptk. előírásainak kell megfeleljünk.

Negyedszázad hosszú idő. Mi a legemlékezetesebb az Ön számára az eltelt huszonöt évből?
Az hogy a hagyományokat nemcsak ápolni, őrizni lehet, hanem teremteni is. Talán három dolgot emelnék ki. Az egyik a reprint kiadványaink sora. Azokat a műveket adtuk vissza a jászoknak, amelyek elsősorban nekik készültek, és amelyeket az idő már megmért. Ezekkel az újra kiadott művekkel ismét kézzelfoghatóvá tettük az önismeret megszerzésének lehetőségét. Közismert a történelmi jász öntudat ereje, s ezt erősítik a történeti tényeket bemutató könyvek.
A jász hagyományteremtés másik új értéke az évente megrendezésre kerülő Jász Világtalálkozók sora. Ennek létrejöttében oroszlánrésze volt ügyvivő társunknak, Muhoray Györgynek. Ő kezdeményezte a redemptio, a jászkun önmegváltás 250. évfordulóján, 1995-ben, Jászberényben az első Jász találkozót. Az eseményt a Jászság mind a 18 települése megrendezte. A négy éve újraindult sorozat 22. eseménye idén Jászárokszálláson lesz. A világtalálkozók jellege mára kikristályosodott, egynaposból háromnapossá érett. A jászoktól átvették a kunok is. Más tempóban, más programmal, de ők is sikeresen csinálják. A legsikeresebb világtalálkozók azok, ahol a szervezés feladatát maga a közösség látja el. Ezek a települések méretüket messze meghaladó lelkülettel, erővel lettek felejthetetlen házigazdákká.  Adja isten, hogy idén Jászárokszálláson is ez legyen! Ez nekem, mint jászágói származéknak különösen fontos. Hiszen Ágó és Árokszállás olyan, mint a kuckó és a kemence: nem válik el egymástól. A harmadik teremtett hagyomány az egymillió forintos Jászságért Díj, melyet idén 25. alkalommal adunk át. „A Jászok Nobel Díja” – mondta találóan egy földink. E díj súlyát és tekintélyét a díjazottak páratlan névsora adja. Ez az elismerés az elszármazott jászok tisztelgése a teremtő jász géniusz előtt.

Mi az, amire a legbüszkébb a maga és az egyesület eredményei közül?
Az alapvető cél az, hogy elszármazottak és otthon élők tudjanak egymásról – és ez megvalósult. Ebben először a betűnek volt óriási szerepe, vagyis a hírleveleinknek. Kezdetben évi hármat-négyet, az internet világa óta évi egyet-kettőt adunk ki, az idei a 77. volt a sorban. A hírleveleinket nemcsak a világháló őrzi, bekötve könyvtárak, levéltárak is megkapták. Még az Országos Széchenyi Könyvtár is követelte rajtunk! A hírleveleinkre, híreinkre kaptuk a legmegindítóbb visszajelzéseket. Olyan elszármazottak írtak, akik évtizedek óta nem tudtak koruk, egészségi állapotuk miatt eljutni a Jászságba, mint például az Amerikában élő Szilva Ervin vagy Muhoray Kornél. Ha olyan visszacsatolások érkeznek: „Olvasom híreiket s otthon járok lélekben”, akkor érzi az ember értelmét az egésznek. Ilyen visszacsatolás nemcsak a tengerentúlról, de itthonról is érkezik. Aki rokon híján már csak a temetőbe tud ellátogatni, annak az élő közösséget mi jelentjük. A mi révünkön találkozik a kortársakkal, ismerkedik az otthon élők hétköznapjaival, hiszen erről szólnak a mi összejöveteleink. 

Mi az, amit mindenképpen szeretne, ha megvalósulna?
Nagyon szeretném, hogy az összejöveteleink, rendezvényeink felkerüljenek a Youtube megosztó oldalra. A rólunk szóló filmek, rádióműsorok az adott média platformon egy ideig elérhetők, aztán eltűnnek. Ha viszont a Youtube-ra fel vannak töltve, akkor amíg ez a szisztéma létezik, addig egy kattintással elérhető marad. Az egyesület honlapjáról most egy ikon a Facebookra, egy másik az Instagramra visz, és ott lehetne egy harmadik, ami a Youtube-ra irányít. 

Hogyan alakultak a kapcsolatok a Kaukázusban maradt rokonnéppel, az oszétekkel?
A kapcsolatunk 2009 óta tart, akkor járt először a Jászok Egyesülete kis csapata rokonainknál, Észak-Oszétiában. A Sztir Nihasz, az összoszét hagyományápoló szövetség és a Jászok Egyesülete egymásnak testvérszervezete. A civil kapcsolatfelvétel után egymásra talált a jász főváros, Jászberény és az oszét főváros, Vlagyikavkaz is. Sokat jelentene iskolák, kórusok, művészeti csoportok bevonása, egy széles kapcsolati háló kiépítése. Képművészek már jöttek Budapestre, Jászberénybe, tőlünk is volt kint művész-csapat. Ahogy Jazddal, Lajosmizsével létrejött Jászberény testvérvárosi kapcsolata, egyszer talán létrejön Vlagyikavkazzal is…

Kérem, mondjon pár szót az egyesület gazdálkodásáról, és viszonyáról a politikához.
Köztudott, nagyon megnézzük, mire és mennyit költünk. Sem az előző, sem a mostani jubileumi rendezvényünkön nem a magunk pénzét prédáljuk. Az 1%-unkból, a tagdíjból egy krajcárt nem használunk föl! Egy elkötelezett szponzor, az OTP Bank áll mögöttünk. A tagság által összelapátolt pénzt arra költjük, amire szánták, kiadványokra, hagyományápoló rendezvényekre, a Jász Világtalálkozóra. A 25. születésnapunkra jelent meg az Adósai vagyunk szülőföldünknek című szép kivitelű kötet, mely munkánk elmúlt negyedszázadának summázata 144 oldalon.
Fontos hangsúlyozni, hogy civil szervezetként a cselekvési szabadságunkat a politikai függetlenségünk adja meg, ez szuverenitásunk alapja. Ezért állunk ellen annak, hogy belerángassanak bennünket napi politikai csatározásokba, még ha annak jász vonatkozása is van.  Ezt az elvünket ezután is fenn kívánjuk tartani.