Jézus útján járva

Nagyböjt alkalmával Jézus Golgotára vezető szenvedésekkel tűzdelt útjára emlékezünk, amikor végigjárjuk a képzeletbeli keresztutat. Így tettek azok a jászberényi hívek is, akik szombat délután Greutter György atyával illetve Bertók József atyával tartottak és a Barátok templomától elzarándokoltak a Főtemplomig.

Az imákkal, énekekkel, könyörgésekkel végigjárt úton tizennégy állomás idézte fel Jézus szenvedésének stációit. A megállók alkalmával az úton gyalogló mintegy félszáz hívő meghallgatott egy-egy tanítást, mely a majd kétezer éves történet alapján a mai kor emberére is vonatkozik. Krisztus keresztfához vezető útján is példát mutat nekünk, minden lépése, tette és szava azt hirdeti, hogy az esendő ember számára tanításai örökérvényűek. Bár a körülöttünk lévő világ változott, emberi gyarlóságunk, kétségeink, vívódásaink, szenvedéseink és szeretetre való vágyódásunk évezredek elteltével is ugyanaz maradt.

Krisztus elesései arra tanítanak, hogy nincs más orvosság, fel kell kelni a bűn bukásából. Az újrakezdés abbahagyhatatlan, a bűnbánat segítségével mindig van remény az újrakezdéshez. Mária, Isten anyja a nők erényeit testesíti meg. A nőkét, akik anyák. Akiknek gondoskodó, békevágyó, irgalmas szeretete nélkül elviselhetetlen lenne a világ. A bátor, önfeláldozó férfiak jelenlétére is szükségünk van, és szükség van a papokra is, akik az üdvösséget szolgálják. A megbocsátás, a hűség, az önfeláldozás, a jó cselekedet képessége a legfontosabb tulajdonságaink kell, hogy legyenek ma is. Nem a világ bajai felett kell keseregni, hanem a világ bajait kell orvosolni.

A család, a társadalom megmentésének útja az engesztelés – tanította Jézus. A kevélység, a szem és a test kívánsága ellen kell küzdenünk, elesettségünkből mindig fel kell állnunk. A sátán is hiába kísértette a Megváltót kínkeserves útján, bosszúja a világ üdvösségének forrása lett. A bűn nem csak baj, de szégyen is. Csak a megtört szívűség ruhája ment meg minket. Jézus közvetítő a megbocsátó Isten és a bocsánatért könyörgő ember, élet és halál, férfi és nő, múlt és jövő között.

A keresztre feszített Jézus minden hivatásra ad eligazítást. A házastársak, akik összekötötték életüket, családot alapítottak, Krisztust hordozzák rajta gyermekeikben. Az igazi hivatásért oda kell adni az életet. A halállal el kell búcsúznunk minden földi kincsünktől. Csak Krisztus kínhalála útján nyílt meg számunkra Isten országa. Az élet bizalmával kell, hogy megemlékezzünk minden előttünk távozó szerettünktől. Ez a valódi üzenete Jézus halálának.