A tenni akarás sikerünk záloga

Az elmúlt évi évindító polgármesteri interjú felütése az volt, hogy 2015 az ötéves ciklus megalapozó éve lesz. Szabó Tamás polgármestert részben az elmúlt esztendő eredményeiről, folyamatairól, részben az új esztendővel kapcsolatos terveiről, elképzeléseiről kérdeztük.

Tavaly főleg a koncepciók fontosságát hangsúlyozta, mégis kezdjük a mérhető dolgokkal, a konkrétumokkal. A szociális otthon felújítását, a jégcsarnok átadását, a kórház fejlesztését és a Yakuzák otthonának megteremtését ígérte többek között. Óvatosan fogalmazott, ám így utólag egyértelmű, hogy ezeket az ígéreteit beváltotta, sőt, többet is.
Az ígéretekkel egy várospolitikusnak különösen csínján kell bánnia. A tervezés időszakában is a realitás talaján kell állnia, a megvalósulás után pedig ugyancsak helyén kell kezelni az elvégzett feladatot, olykor persze jogos büszkeséggel. Igen, ezek az ígéreteink megvalósultak, sőt, ennél több is, hiszen jelentős mértékben megújítottuk a város közvilágítását, tízmilliókat spórolva ezzel minden évben a kiadási oldalon, és az uszoda energetikai megújítása is nagyon gyorsan megvalósult.

Ez az utóbbi két tétel minek volt köszönhető?
Elsősorban a tervezésnek, a kiváló pályázatfigyelési rendszerünknek és az alapos előkészítésnek. Az uszoda olyan szempontból kilóg a sorból, hogy a ciklus végén maradt uniós forrásokból azok a városok részesülhettek, amelyek hatékonyan, gyorsan, kész tervekkel tudták felhasználni. Jászberény ilyen város volt, és ma is az.

Akkor viszont mégiscsak kanyarodjunk vissza a koncepciókhoz, amelyek ezek szerint kifejezett gazdasági előnyt, hasznot hozhatnak a városnak.
Egy éve azért hangsúlyoztam, hogy az ötéves ciklus megalapozó éve a tavalyi, mert fel kellett mérni a város igényeit, lehetőségeit, saját bevételeit és a pályázati forrásokat is, amelyekkel gyorsabban, nagyobb léptekben fejlődhetünk. Annyit bátran kijelenthetek, hogy az immár csak négy következő év megalapozása eredményes volt. Jó készültségi állapotban vagyunk a pályázatokat illetően, legalább négy fő csoportban, így ha kiírják a pályázatokat, azokon bizakodóan indulhatunk, s ez már 2016-ra is vonatkozik. Lesz olyan fejlesztés, ami elindul, másutt a közbeszerzéseket szervezzük, amelyek viszont már 2017 eredményeit alapozhatják meg.

Mikre gondol konkrétan?
Például a főtér megújításának harmadik fázisára, benne a buszpályaudvar és a piac környékének rendbetételére. Ugyancsak reális a városi intézmények, iskolák, bölcsődék tervszerű felújítása, a város több pontján akár nyolc kilométer kerékpárút megépítése, az ökoturizmus égisze alatt az állatkert és a Zagyva egyfajta helyzetbe hozása. Elérhető közelségbe került a Szabadság téri körforgalom kialakítása és két ipari célú terület fejlesztése. Az egyik a Monostori út környéke, ahol 8-10 vállalkozás termelékenységét, foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését segíthetjük, elsősorban infrastrukturális fejlesztésekkel. Másik ilyen terület az Aprítógépgyár közvetlen környezete.

A vállalkozókat említette, úgy tűnik, nem csak a város tesz sokat az ő érdekükben, de ez fordítva is igaz. Erre azért kellett pár évet várni.
Ez valóban kölcsönös, egymást segítő-támogató, olykor egymásra utalt kapcsolat a város és a vállalkozók között. Évek óta hangoztatjuk, hogy mindenben a vállalkozásaink mögé állunk, ami lehetőségeinkből adódik és megengedhető. Az elmúlt év legpozitívabb érzelmi plusz hozadéka az volt, hogy a válságból immár egyértelműen kilábalva – talán kicsit a mi közreműködésünknek is köszönhetően – gazdasági szereplőink nagyon jól prosperáltak, s általuk, az ő révükön a város bevételeit több mint tizenöt százalékkal sikerült növelni. Ezáltal a mi lehetőségeink is megnőttek, nem csak a város, de a cégek igényeinek kielégítése tekintetében is. Néhány jó szót feltétlenül megérdemelnek a kiemelkedő példák. Látható a Huszárlaktanya megújulása, új funkciójának kialakítása, elkezdődött a gondozóház teljes átépítése. Minden terv készen van a JP sportcsarnok kivitelezéséhez, munkálatok kezdődtek az ÉMÁSZ székházban és helyi lokálpatrióta jelentkező van a Bathó-palota új funkciójának kialakítására, a város vérkeringésébe való beillesztésére. Ezek nagyon jó folyamat részei, s nem lehet túlbecsülni a tovább mozdító, multiplikáló hatásukat.

Említette az elmúlt esztendő legpozitívabb hozadékát. Nem ünneprontásként, de megkérdezzük, mi volt 2015 legfogósabb ügye? Mi gondolunk valamire…
Itt nagy találgatásnak valóban nem sok helye van! Egyértelmű, hogy a Dalkia-ügy hordozott bizonytalan kimenetet és tény, hogy az utóbbi időben ilyen szorult helyzetben nem volt a város. Nem az összeg nagysága miatt, ami persze nem elhanyagolható, hanem a váratlansága miatt. Emlékeztetnék arra, hogy két évvel ezelőtt jóval nagyobb tehertétele, 2,7 milliárdos hitelállománya volt a városnak, ami még a mi költségvetésünk mellett is nyomasztó, de hosszútávon tervezhetően uralható volt. Ettől az Orbán-kormány megszabadított bennünket, és szerencsére a Dalkia-ügy megoldásának három alternatívája közül is az első, a számunkra legkedvezőbb, az állami megsegítés realizálódott.

Nézzünk előre ismét! A fejlesztésekről beszéltünk, a városüzemeltetésről még csak érintőlegesen. Immár ötödik éve polgármester, s ez a terület kezdettől érdeklődése homlokterében áll. Jól látjuk?
Azzal indítottam első polgármesteri ciklusomat, hogy a városnak legyen gazdája, legyen tiszta, rendezett és élhető kulturális, sport, szociális vonatkozásban egyaránt. Úgy gondolom, hogy az utóbbi években kialakított minőséget megtartva, továbblépve kell megfelelnünk a városlakók megújuló, növekvő igényeinek. A fejlesztések, amelyek látványosak, jól kommunikálhatóak, örömmel töltik el a lokálpatriótákat, de legalább ennyire fontos a mindennapok kisebb-nagyobb dolgaiban a folyamatos előrelépés, megújulás, a normális élet természetessége. Gondolok itt a szemétszállítástól a járható utakon, járdákon át a tiszta közterületekig számos dologra. Apró példa, hogy a zöldterületek kezelésében eddig társasházakkal voltak megállapodásaink, a jövőben a vonatkozó rendelet lehetővé teszi magánszemélyek fokozottabb szerepvállalását is. Továbbra is fontosnak tartjuk főleg a városüzemeltetés és közterület-fenntartás területén a közmunkások szerepét. A részletektől az elvekhez visszakanyarodva: városüzemeltetésben, sport, kulturális, szociális lehetőségeket tekintve ezek minden elemében legalább az eddigi színvonalat szeretnénk nyújtani – vagy többet.

Ezekhez a célkitűzésekhez kell-e változás módszerben, rendszerben, munkatársi gárdában?
Folyamatosan ellenőrizzük a munkánkat és azokat a cégeket, amelyekre hatásunk van. Például átvilágíttattuk a Jászkerület Kft-t az ellátandó feladatok, a felhasznált erőforrások és a kulturális rendezvények színvonala tekintetében. Az eredmény nagyobb részt pozitív, a megállapítások szerint a város méretéhez képest kifejezetten jó szolgáltatást nyújt a kft. Ugyanakkor praktikus tanácsokat is megfogalmazott a jelentés, amelyből számunkra leghangsúlyosabb, hogy a Polgármesteri Hivatalban kulturális referens pozíciója szükséges a jövőben, aki koordináló szerepkörben még pontosabban közvetítheti a városlakók igényeit a cég számára.

A munkatársaknál lehorgonyozva, a városházán az utóbbi időben jó néhány változás volt, ami a kabinetrendszert és a közép- illetve felső vezetést is érintette.
Az élet már csak ilyen, vannak tervszerű és nem tervezett változások. A kabinetből és a felős vezetésből ketten is a versenyszférába, illetve az államigazgatás más posztjára léptek át, ami azt bizonyítja, hogy jó képességűek, itt is minőséget produkáltak munkájuk során és abból építkezve tudtak továbblépni egyéni karrierjük tekintetében. Ez egyértelműen pozitív jelenség, és cáfolja azt a tévhitet, hogy a közszolgálat a kevésbé jól teljesítő munkatársak gyűjtőhelye. A változások kapcsán pályázatot írtunk ki az aljegyzői posztra és a jelentkezők közül tegnap már be is lépett hivatalába dr. Sass Krisztina. A kabinetrendszer megüresedett posztját nem töltjük be, részben új funkciót szánunk neki, másrészt az operatív városvezetést megerősítjük. A hivatali irodavezetőkkel és a két alpolgármesteres rendszerrel el lehet látni a feladatokat, csökkentve a döntési szinteket, és ezzel a bürokráciát is.

Ha már a hivatalt kiveséztük, vajon a fentiekhez a várospolitika szintjén adottak-e a „munkatársak”?
A tények azt mutatják, hogy ki-ki teszi a dolgát. Az ellenzék kritizál, a mi frakciónk pedig vállalja a döntések terhét és felelősségét. Egyeztetések rendszerén át egységes gondolkodás, konszenzus jellemzi a csapatunkat. A jó szellem és tenni akarás sikerünk záloga.