Öcsi bácsi emlékére

Nebulók százait nevelte egészséges életmódra, a sport szeretetére Szántai József tanár úr, sokak Öcsi bácsija, a Lehel Vezér Gimnáziumban eltöltött harminckilenc éve alatt.

December 3-án, csütörtökön 14 órakor csengettek be Szántai József tanár úr emlékünnepségére a Lehel Vezér Gimnázium iskolagalériáján. „Az ember addig él, amíg emlékeznek rá” – kezdte beszédét Antics István, a Lehel Vezér Gimnázium igazgatója egykori testnevelő tanáruk, Szántai József emlékünnepségén. Köszöntőjében elismeréssel és hálával szólt Öcsi bácsiról, aki idén töltötte volna be századik életévét.

Nagy András ny. igazgató személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal, melyek sok esetben mosolyt csaltak az arcokra. Szántai József három sportágat kedvelt leginkább: a tornát, az atlétikát és a labdajátékokat, a labdarúgás kivételével. „Menjetek inkább a szertárba focizni!” – idézte fel szavait. Tevékenykedett a Városi Tanács Sportbizottságában is, és nemcsak kedvelte, de kedveltette is a szabadidős sportokat. Idén már 27. alkalommal rendezték meg a róla elnevezett Szántai Kupát, a jászsági középiskolás fiatalok megmérettetését. Korábban Jász Viadal néven szervezték Jászapátin, ahol Öcsi bácsi fiataljai számos esetben első helyen végeztek.
Nyugdíjas korához közeledve a tanári karban volt egy állandó helye, egy kényelmes fotel, ahonnan figyelemmel kísérte az értekezleteket. „Csodálatos ember volt, aki sokat tett a jövőért! Sokoldalú volt és segítőkész. Bennünket, fiatal tanárokat is nevelt, élmény volt vele együtt dolgozni!”

Az emlékezést követően lehetőség nyílt az emlékkiállítás megtekintésére, ahol fotókon és dokumentumokon keresztül kísérhettük végig Öcsi bácsi életútját. Szántai József 1915. június 15-én született Hatvanban. Aszódon érettségizett a Petőfi Reálgimnáziumban, majd középiskolai tanári oklevelét a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán szerezte 1938-ban. Abban az évben kezdte tanári pályáját a jászberényi Magyar Királyi Állami József Nádor Gimnáziumban. 1940-ben megnősült és két leánya született. A katonai hadviselés 1943-tól elszólította hivatásától. 1945 tavaszán esett fogságba Vépnél, majd 1948 augusztusában szabadulhatott a Szovjetunióból, Perm városa mellől. Hazatérte után visszatért a katedrára, azaz a tornapályára. Lelkiismeretesen készítette fel a tanulókat sportversenyekre, sokat tett a tornakert fejlesztéséért. Először a Sasos-kertben, majd miután ott emeletes házakat építettek, a Bathó-kertben. Sokat tett azért, hogy az egykori gyümölcsös helyén korszerű tornakert álljon. „Sokat tett a szabadidősportok megkedveléséért, korcsolyapályát alakított ki a gimnázium udvarán.” 1989. július 21-én hunyt el, s még azon év szeptemberében Nagy András igazgató kezdeményezésére, róla nevezték el az egykori Bathó-kertet Szántai József Tornakertnek. Családja 1998-ban díjat alapított a fiatal sportolók támogatására. 2001-ben Posztomusz Jászberény Város Díszpolgára címmel ismerték el munkásságát.