Beleznay Antal üzent a múltból

A Palotásy János Zeneiskola Beleznay Antal jászberényi születésű zeneszerző emléktáblájának ünnepélyes avatására hívta péntek délutánra a Jászberény zenei élete iránt érdeklődőket.

A bensőséges ünnepség háziasszonya Cs. Nagyné Túri Márta tanárnő Kodály Zoltán szavait idézve, mely szerint a kultúra nem öröklődik, minden nemzedéknek újra és újra kell azt tanulnia, kiemelte annak fontosságát, hogy a gyermekekkel megismertessük a múltat. Köszöntötte Szatmári Antalné alpolgármester asszonyt, Birinyi János tankerületi igazgatót, Nagy András bizottsági elnököt.

Jászberényben utca is őrzi Beleznay Antal nevét, az utókor mégis feledni látszik, ezért életének fontosabb állomásait, munkásságát Hortiné dr. Bathó Edit megemlékezéséből indokolt kiemelni.
Az 1857. január 13-án Jászberényben született művész a jászberényi XIX. századi élénk zenei életnek meghatározó személyisége volt. Édesapja, a főtemplom főkántora a tehetséges gyermeket Riszner József és Basztl József karmesterek keze alá adta, egri tanulmányai során pedig Zsasskovszky Ferenc híres székesegyházi karnagy tanította.

Tanulmányai végeztével a jászberényi Főgimnáziumban kapott énektanári állást. Előbb tagja, egy év elteltével pedig vezetője lett a Palotásy János által létrehozott, s később országos sikereket elérő dalárdának. 1886-tól a nagyváradi fiúiskola énektanára volt.
Dalait a kor ünnepelt színésznői – köztük Blaha Lujza és Küry Klára – óriási sikerrel énekelték. 1896-tól, amikor is a nagyváradi székesegyház orgonistája lett, egymás után jelentek meg egyházzenei alkotásai. A zenepedagógia egyik úttörőjeként kidolgozta az énektanítás új módszerét, melynek alapján először a hangjuk használatára tanította meg tanítványait. 1915. szeptember 26-án hunyt el Budapesten. Földi maradványait a nagyváradi Olaszi temetőben helyezték nyugalomra tiszteletét kifejező tömeg jelenlétében.
A Jászberényi Keresztény Nőegylet 1929-ben emléktáblát állított egykori szülőháza, a Bercsényi út 33. szám alatti ház falán, mely az épülettel együtt a ’70-es években az enyészeté lett.

Beleznay Andor az emlékezés fonalát tovább gombolyítva az új emléktábla állításának előzményét osztotta meg a jelenlévőkkel. A megsemmisült emléktábla és a nagyváradi temetőben felkutathatatlan sírhely cselekvésre ösztönözte, a végső elhatározást pedig az váltotta ki belőle, amikor tanítványai véletlenszerűen egy Beleznay-kottára bukkantak az iskola helytörténeti kiállításának anyagában. Ezt úgy értelmezte, hogy Beleznay Antal üzent neki. Röviden ismertette az ügyet felkaroló önkormányzat, a zeneiskola, valamint Nagy András és Alvári Csaba főépítész szerepét. Nagy András hangulatos beszédében a történetet egy másik szemszögből világította meg, kezdve onnan, hogy egyeztetésük után Szabó Tamás polgármester elsőként állt a kezdeményezés mellé.
A Palotásy János Vegyeskar Bedőné Bakki Katalin vezényletével és Farkasné Szőke Tünde zongorakíséretével Beleznay Antal műveiből adott elő egy hangulatos dalcsokrot. Megemlékeztek arról, hogy Beleznay Antal személyében a 153 éves múltra visszatekintő Palotásy János Vegyeskar második karnagyát tisztelhetik.

Az ünnepség zárásaként a jelenlévők megkoszorúzták a zeneiskola falán elhelyezett emléktáblát.