Akik emberibbé teszik a világot
Negyedszázaddal ezelőtt néhány lelkes, jászberényi amatőr képzőművész úgy gondolta, hogy tehetségét egy inspiráló csoport keretében kamatoztatja a továbbiakban, ezért megalapították a Berényi Műhelyt. A csoport születésnapját a tagok, támogatóik és barátaik jelenlétében a könyvtárban ünnepelte kedden délután.
A megjelenteket, akik közül sokan már csak a folyosón kaptak helyet, Nagy Nikolett könyvtárigazgató köszöntötte, majd Móczó Árpád hegedűjátéka alapozta meg az ünnepi hangulatot.
A szervezők a jubileum apropóján meglepetéssel kedveskedtek. A huszonöt év legemlékezetesebb pillanatait megörökítő filmanyagából válogattak egy csokorra valót, melyet az ünneplők közösen tekintettek meg. A nosztalgikus hangulatú vetítés emlékezetes eseményeket elevenített fel a műhely gondolatának születésétől a számtalan kiállításon, alkotótáboron, a csoport ünnep és hétköznapjain keresztül bemutatva annak életét. „Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem, aki másokat inspirálni tud” – kommentálta a Dalai láma szavait idézve a látottakat Nagy Nikolett, majd felkérte Farkas Edit múzeumigazgatót ünnepi gondolatainak közvetítésére.
„A legfontosabb a közösség szelleme. Az a tíz-tizenöt ember, aki vette a fáradságot és elment egy adott helyre, egy adott időben, hogy ott közösen létrehozzanak valamit. Az elmúlt huszonöt évet a szoros barátságok, az egymás munkájának megbecsülése, szeretetteljes segítése jellemezte” – hangsúlyozta az igazgató asszony. A későbbiekben említette az alkotótáborok helyszíneit, idézett a műhely saját újságjából emlékezetes mondatokat, szóba hozta a katalógusokat, a csoport tagjainak alkotásaival díszített naptárt. Külön kiemelte Nagyné Koncz Éva tevékenységét, aki a műhely alapító-tagjaként a későbbiekben is mozgatórugója volt a társaság tevékenységének. Farkas Edit szólt a tárlatokról is, melyek nem csak a hazai közönséget örvendeztetik meg évről évre, de határainkon túl is hírét viszik a jászok tehetségének.
A jubileumi kiállítás az utóbbi évek műhelymunkáinak helyszínén, a könyvtárban jött létre. A galériában látható alkotások az elmúlt negyedszázad legkedvesebb műveiből álló válogatás, melyet az alkotók szívük szerint válogattak. Jellemzően a természet ihlette képeket láthatunk. Tájak, portrék, csendéletek, de találunk illusztrációt, szakrális témát megjelenítő festményt. A technikák sokszínűségében is megmutatkozik az alkotók tehetsége. Találkozunk pasztellal, olajjal, akvarellel, akrillal, tűzzománc technikával, linómetszéssel készült képekkel, grafikákkal. Ezúttal harminc munkán keresztül tizenöt alkotó mutatkozik be. Hajas Gyula pasztellje, Horváth István és Póczné Pintér Rozália akvarellje, Kovácsné Móczó Mária olajfestménye a fogadótérben állít emléket a korábban eltávozottaknak.
A ma is köztünk élők alkotásai közül a múzeumigazgató kiemelte Kecskés Anna téli ihletésű képeit, dr. Kotró László tábori emlékeit, Kiss László pasztellszerű olajképeit, Kövér Sándor pontosan megrajzolt olajképeit, Lajkóné Nagy Mária képeslapszerű csendéleteit, Nagyné Koncz Éva egységes olajfestményeit, Molnár Annamária virágcsendéleteit, Terjékiné Mozsár Magdolna szívből jövő tájképeit, Pásztorné Győr Mária tanyai csendéleteit, Váradiné Orbán Margit balatoni képeit, Velkeiné Pócz Ilona mindig megújuló akvarelljeit.
Az ünnepi szónoklathoz dr. Magyar Levente csatlakozott a továbbiakban, aki hosszú éveken át támogatta a műhely munkásságát. Az évfordulóhoz illeszkedő gondolatait A középkor alkonya című könyv ihlette. Párhuzamot vont a tizenharmadik-tizenötödik század elutasító világában született nagyszerű művészek és korunk alkotói között. A középkorban a művészek határozták meg az emberek gondolkodását. „Az ilyen kis közösségeknek, mint a Berényi Műhely is, hihetetlen faladata van Jászberényben. Köszönöm önöknek azt a hihetetlen kitartást, melyet a szakma szeretetével áthatva végeznek. Mert, aki szereti a szakmáját az művész, aki olyan szinten szereti a szakmáját, mint önök, az mester. Sajnos ma hiányoznak Jászberényből azok a fiatal gondolatalkotó közösségek, melyek meghatározzák a város szellemi életét.”
Nem maradhatott ki a köszöntők sorából Sas István, a Déryné Művelődési Központ nyugalmazott igazgatója, aki nemcsak, mint intézményvezető, de mint magánember is a kezdetektől odaadóan segítette a közösség munkáját. „Éva, ez nagyon jó lett és gratulálok ehhez” – utalt a kisfilmben elhangzottakra Nagyné Koncz Évához fordulva az igazgató. Példaértékű, hogy a közösség tagjai olyan korszakban kezdtek el alkotni, amelyben a technika játszik főszerepet. Akkor ragadtak ecsetet és vetették vászonra azt, ami szívükben lakik, amikor arra a legnagyobb szükség van. Közlendőjükkel szebbé, igazabbá, emberibbé teszik ezt a világot. Harmóniát teremtettek, munkájukkal megszólítottak olyan embereket, akik egyébként nem éltek a művészet bűvkörében.”
Szabó Jánosné nyugalmazott könyvtárigazgató szívhez szóló levélben köszöntötte a műhelyt születésnapja alkalmából.
Születésnap természetesen nem múlhat el torta nélkül. Az előtérben Hajnal-Nagy Gábor alpolgármester pohárköszöntőjét követően a műhely tagjai közösen elfújták a jubileumot jelölő gyertyákat, majd a megjelentekkel együtt elfogyasztották az ünnepi csemegét.