Az utazás vigalmai

A jászberényi delegáció zöme egy Neoplán busz két vezetőjére bízta magát és két napját, hogy drezdai megszakítással eljusson Vechtába, a húsz éves testvérvárosi kapcsolat megünneplésére. Az utazás gyakorta okoz a fáradtság mellett kellemes, sőt mulatságos pillanatokat is. Így volt ez odafele szerdán-csütörtökön is. Hát még hazafele.

Annyit mindjárt bocsássunk előre, hogy a végén megérkeztünk Vechtába, és persze haza is. Aki az izgalmakat nem bírja, vagy éppen a „megoldást” nem szereti előre tudni, itt abba is hagyhatja az olvasást.

Pedig volt izgalom, rácsodálkozás, sőt meglepetések is: nemcsak a hatalmas forgalom miatt, a változó táj, gombamód szaporodó szélerőművek ezrei láttán, de a busz hátsó fertályán dúló ultiparti miatt is. Végig csapkodták a lapokat, egy-egy izgalmasabb menet miatt még a várva-várt pihenőkben is túlóráztak a buszban. Érdekes volt megfigyelni, hogyan jön át a kártyán a játszók személyisége. Nagy András igazgató úr szervezési fölénye, Tamás Zoltán vidám szenvedélyessége, Boldizsár János játéktisztelete és Magyar Levente váltogatott rafinált megoldásai és blöffjei.

Játékosnak indult az út is, versengtek egymással a körbekínált égetett gyümölcslevek és sütemények. Jó alkalmat adtak előbb a születésnaposok a pedagógusok megünneplésére, később a névnaposokat dicsértük, hogy zsákban hozzák a meleget.

Na, a melegért azért tettek a busz vezetői is, a váratlan szikrázó napsütésben az ülések alól is dőlt a forróság, még a harminc fokot kedvelők is pihegtek és nekivetkőztek. A kétállású fűtő-hűtő masina másnap aztán megmutatta, hogy fázni is lehet ugyanazokon az üléseken. Hiába na, van akiknek semmi sem jó!

A beszélgetések vitték a főszerepet. Annyira belemerültünk, hogy eleinte fel sem tűnt, műsoron kívül komplett fővárosi, majd Mosonmagyaróvári városnézésen is részt vehettünk. Prágában már számoltuk, hányszor megyünk át a folyó másik oldalára, de végülis jó volt látni, hogy nemcsak Budapesten lehet másfél órát dugóban araszolni.

Estére azért jó volt megérkezni Drezdába és a legszorosabb városközpontban eltalálni a korrekt, de minimalista stílusú szállodába. Nem akartunk kipakolni éjszakára, és ezt tudhatták rólunk előre, mert nem is volt útban szekrény, a zuhanyzó pedig barátságosan hívogatott a szobával közös légtérben.

Talán öt percre engedte át magát a fáradtságnak a csapat, utána már a besötétedett városban kereste a többség elszántan a Zwingert és a háborús momentumnak meghagyott templomfalat, az operát vagy épp az ötven méteres történelmi falfreskót. Reggel nem kevesen világosban is végigszaladtak a belvároson, hogy jól látták-e este, amit láttak.

Volt útközben közúti ellenőrzés: a rendőr kissé késve látta meg a magyar rendszámot, így vészfékkel álltunk meg. Kimondottan az egészségügyi doboz nemrég szigorított szabályait ellenőrízték, és nem tévedtek, írhatták a csekket. Szükség esetén magunktól is megálltunk, olykor egyszemélyes, koedukált mellékhelyiséggel, másutt tágas terekkel és beengedő kapukkal. Aztán még több fenyőerdő és szinte kizárólag tégla épületek jelezték, hogy közeledünk Vechtához. Már csak a szállodához kellett beparkolni a busszal, amire valahogy nem számítottak a tervezők, és megérkeztünk. Leszálltunk, és bíztunk benne, hogy a Neoplán szükség esetén azért valahonnan előkerül.

Végülis egymás jól ismerő berényiek utaztak együtt, akiket még inkább összekovácsolt az utazás. Többségben voltak ebben a csapatban az iskolák vezetői a Klapkától a zeneiskolán át a főiskola dékánasszonyáig. Cs. Nagyné Turi Márta tanítványai Burai Zsolt Kevinnel és a többiekkel, árulkodtak, miféle zenével készültünk a fellépésekre, és nem utolsósorban lefele szorították az átlagéletkort.

A visszaút nem kétnapos, csak egymenetes volt, hétfő reggel kilenctől kedd hajnali fél kettőig. Már beletörődtünk, hogy nem tudjuk mikor állunk meg és hol, gyakorlottan dobtuk le, majd vettük vissza a ruhát a hőmérséklettől függően, és azon sem lepődtünk meg, hogy este feliratos filmet kezdett vetíteni a fedélzeti monitoron a személyzet, amit persze ki tudott elolvasni? Beszélgettünk tovább, és aki tudott aludt is. A hat nap élményét ez már nem tudta befolyásolni.