Elismerés a hegedűtanárnőnek

Bernhardt Andrásné Évike, a Palotásy János Zeneiskola hegedűtanára március 18-án vehette át Budapesten a MOL Tehetséggondozási Díját. Ezzel azon áldozatkész tanárok, edzők munkáját ismerik el, akik meglátják a fiatal tehetségekben, sportolókban, művészekben a lehetőséget, és bátorítják első lépéseiket. Az elnyert kitüntetés kapcsán személyesen is megkerestük a hegedűtanárnőt a zeneiskolában.

Honnan jött a zene, a hegedű iránti szeretet?

Kodály Zoltán szerint a gyermek zenei nevelését születése előtt kilenc hónappal kell elkezdeni. Nos, a zene iránti érdeklődés az én esetemben egy kicsit később, óvodás koromban kezdődött. Arra emlékszem, hogy volt egy óvó nénim, akivel mindig énekeltünk. Ő készített fel az általános iskolai felvételimre is, mikor a mostani Nagyboldogasszony Iskola zenetagozatára irattak szüleim. Itt alapvető követelmény volt, hogy a tanulóknak választaniuk kell egy hangszert, amin játszani fognak. Akkoriban mindenki zongorázni szeretett volna, én viszont a hegedűt választottam.

Mióta hegedül?

Ötvenöt éve…És ennek az alapjait az általános iskolai tanító nénijeimnek köszönhetem. Olyan szép volt a gyerekkorom a zenétől. Mindenkinek azt szoktam mondani: ha az orgona a hangszerek királynője, akkor a hegedű a hangszerek istennője, mert olyan sokszínű és gyönyörű.

Miért lett zenepedagógus?

Tizenhárom évesen döntöttem el, hogy hegedűtanár szeretnék lenni, és csak ezt szeretném csinálni egész életemben. Aztán nyolcadikos lettem, és zeneművészeti szakközépiskolába készültem, de az akkori zenetanárom óva intett. Azt mondta, hogy technikailag még nem vagyok elég felkészült egy zenei szakközépbe, Gyakoroljak még naponta 2-3 órát, és utána meglátjuk…így a Lehel Vezér Gimnáziumba jelentkeztem. Itt elvégeztem egy évet, majd átjelentkeztem Pécsre a zeneművészeti szakközépiskolába, ahol zenei vonalon két év tananyagát egy év alatt sikerült megtanulnom. Majd leérettségiztem és utána a főiskola következett.

Utána hazajött tanítani?

Nem. Pécsett ismerkedtem meg a férjemmel és több évig Baranya megyében laktunk és dolgoztunk. Mindketten ott kaptunk állást, de az én szívem mindig visszahúzott szülővárosomba. Aztán úgy alakult, hogy hazaköltözhettünk és 1987 óta a Palotásy János Zeneiskolában taníthatok.

A hosszú évek alatt rengeteg tapasztalatot gyűjthetett…Mit szeret a legjobban a munkájában? Mi az, ami nap mint nap erőt ad önnek?

A munkám során a tanítványaimért élek, az ő szeretetük számomra a legfontosabb. A gyerekek rengeteg odafigyelést és törődést igényelnek. Fontosnak tartom, hogy az előírt tananyag oktatása mellett megszeressük egymást, megtaláljam velük a közös hangot és barátjukként fogadjanak el. Számomra az a legnagyobb siker, mikor egy hatéves gyermek nálam kezdi zeneiskola tanulmányait és itt marad egészen tizennyolc éves koráig, de nem azért mert kötelező, hanem mert ő úgy szeretné.

Úgy hallottam, meglepetésként érte a kitüntetés…

A lehető legnagyobb meglepetésként. A zeneiskola intézményvezető helyettese, Farkasné Szőke Tünde, ésCs. Nagyné Turi Márta megbízott intézményvezető támogatásával tudtomon kívül terjesztett fel. De nemcsak azért lepődtem meg, mert titokban történt a felterjesztés, hanem azért is, hogy érdemesnek találtak a díjra, hiszen ezt az elismerést olyan zenepedagógusok kapták, akiket ismerek és tudom, milyen nagyszerű eredményeket értek el a szakmában mind országos, mind pedig nemzetközi szinten. Az odaítélés telefonos értesítése után Tünde bejött hozzám a terembe, és örömkönnyek közt mesélte el nekem, hogy a tudtom nélkül pályázott a díjra és méltónak találtak a kitüntetésre, melyet március 18-án, Budapesten vehettem át.

Mit jelent az életében ez az elismerés?

Nagyon jó érzés az, hogy négyszáz jelöltből bekerülhettem abba a kilences csoportba, akik megkaphatták az elismerést. Negyvenegy év munkáját ismerték el ezzel a díjjal, mely az oktatói tevékenység mellett a gyermekek érzelmi nevelését jelenti számomra. Szerencsésnek érzem magam, mert szeretem a munkámat. Mindig olyan kollégák vettek körül, akik megerősítettek abban, hogy jó az, amit csinálok. Sokat köszönhetek egykori igazgatómnak, Tímár Gábornak, akinek keze alatt úgy dolgozhattam, ahogy jónak láttam. Külön köszönöm Farkasné Szőke Tündének a felterjesztést.