Por és csillogás
A tánc az egyik legősibb művészet. A mozgás nyelvén mesélni pedig különleges képesség. Ebbe a fantasztikus felszín alatti világ titkaiba engedett bepillantást a Zadam Társulat Subsurface című előadása hétfőn este a Főnix színpadán.
Subsurface, azaz felszín alatt. Vajon mi történik a felszín alatt a színpadon, amíg a közönség a nézőtér homályából figyeli a rivaldát? Mire gondol a táncos? Mit érez miközben izmait megfeszítve, sokszor a gravitációt is legyőzve azzá válik, amit a koreográfus megálmodott?
A táncos lét gyötrelmeiről és szépségeiről, a dilemmákról, rivalizálásról és sikerekről, fájdalomtól és örömtől kicsorduló könnyekről mesélt a darab a testek játékával. A díszletet csupán három balett korlát jelentette, melynek tartólapját porral hintették be vastagon. A föld, mely rátapadt a táncosok testére, a dinamikus mozgás nyomán a légtér fényében kavargó porszemek, azt az ősi elemi erőt jelenítették meg, ami része minden táncosnak. Csak ilyen őserővel megáldva lehet átéléssel művelni ezt a művészetet. Ha kell társakon áttaposva, ha kell életünket adva táncos kollégáért, hogy aztán a porból feltámadva, amint a légben csillámló porszemek ismét szárnyaljanak.
A négy fiatal táncos lány a mozgás eszközei mellett prózában is szerepelt. Hallatták hangjukat néhány jelenet erejéig, sőt egy francia nyelvű, frivol témájú monológ is elhangzott, melyből talán nem túl nagy baj, hogy a nézők között helyet foglaló népes gyermeksereg nem sokat érthetett. Ízig-vérig kortárs darabot láthattunk modern zenével, kellékként használt okostelefonnal, körmüket lakkozó balerinákkal, és nem utolsó sorban nagyszerű koreográfiával.
A felszín alatt pedig – ezúttal a balerinaállvány talpazatán –, ott volt felfestve a szem. A szem, amely mindent lát, hiába fedi a lényeget por, avagy csillogás.
Fotó: Szalai György
a BerényCafé újságírója.
