A végén győzni fog az igaz és a jó ügy

Február 14-én a Főnix Fészek Műhelyház színpadán mutatta be Rékasi Károly színművész Szerelmem, Erdély című előadását Wass Albert erdélyi író szövegeiből.

A mezőségi Válaszúton született írófejedelem két évtizeddel ezelőtti, februári halálára emlékezik az olvasóközönség szerte a világban. Érdekes és talán nem véletlen egybeesés, hogy ezen a szerdai napon hunyt el Jászberény díszpolgára, szintén Válaszút szülötte, Kallós Zoltán népzenekutató és -gyűjtő is. Mindketten rendületlen hívei és zászlóvivői voltak a földrajzi és történelmi határok nélküli magyarság eszméjének.

A prózai előadás középpontjában a honvágy mint identitásformáló és az egész életet átszövő erő jelent meg. A II. világháború utáni emigrációs irodalom egyik kiemelkedő alakjaként Wass szövegvilágának központi gondolata egyetlenegy: „Istenem, add, hogy még / egyszer haza menjek! / Elvész idegenben / erdélyi cseléded.” Így az összeállítás fókuszában a második világégés után szeretett Erdélyéből menekülni kényszerülő, életének nagyobbik felét emigrációban élő író lelki és szellemi vívódásait, a gyökérvesztéssel járó gyötrelmeket igyekszik bemutatni.

A nemesi származása, kérlelhetetlen magyarsága miatt száműzött regényíró, novellista, költő, politikus és közéleti személyiség körül elfogyott a levegő Európában: Románia első s

zámú közellensége lett, háborús bűnösnek nyilvánították és fasizmussal, revizionizmussal, irredentizmussal vádolták. Rehabilitációja a mai napig várat magára. Pedig annyit tett, amire elhívást kapott: és ez nem volt sem kisebb, sem nagyobb annál, minthogy nemzete, szűkebb értelemben erdélyi népe igazságait a világ fülébe súgja, olykor üvöltse – vészterhes időkben.

Az előadóest cselekménye az 50-es évek elején, Amerikában kezdődik, atmoszférája azonnal magával ragad. Az otthonról hozott bőröndből a csíki havasok illata árad, a kapkodva bepakolt relikviák adnak értelmet a létnek, ám kicsomagolni az Újvilágban a bujdosó igazán soha nem fog. Bár elkezdi fáradhatatlan tevékenységét a tengerentúlon a magyarság ügyéért – egy gondolat marad mindig feszítve belül és ez az egy a lélekben mindig hazafelé vivő út, ami fájdalmakkal és könnyekkel van kikövezve.

A fő gondolati ív az író életében jelentős szerepet játszó asszonyokhoz írott levélrészletek montázsából bontakozik ki. Felesége és öt gyermekének édesanyja Siemers Éva – „Kedves Éva!”. Wass Albert 1952 tavaszán Amerikából elválik tőle, és még ugyanebben az évben házasságot köt Elizabeth McClainnel. A harmadik nő – feltehetően Wass Albert életének legnagyobb szerelme – az írónál tíz évvel idősebb Éltető Marianne, akit a levelekben drága Cikének szólít. Wass életében mindhárom asszonyt elveszítette. A Szeleczky Zitához írott levelekből kiderül – őt az író a legnagyobb idegenbe szakadt hazafinak tartotta –, hogy a színésznő a Wass Albert-versek nagy népszerűsítője volt. (Felső képünkön ő látható – a szerk.)

A levélrészleteket Wass Albert ismert versei és különböző prózai műveiből vett idézetei egészítik ki, így elhangzottak az Üzenet haza, a Hontalanság hitvallása és az Adjátok vissza a hegyeimet! ikonikus sorai. Az előadás különlegessége volt a térbeli szétfeszítettség is. Az idegenbe szakadt magyar lélek dilemmáját tükrözte a színpadkép: a háttérvetítésen a mesés látványt nyújtó, soha-nem-elég, már csak az emlékekben élő, gyógyító Erdély az otthoniak képeivel – a színpadon a puritán berendezés az emigránslét kopárságával, magányával, odavetett félkenyerével égető ellentétet sugallt.

A háttérvetítésben egy Wass Albertről készült felvétel is megszólalt az írófejedelem eszmeiségének eszenciájával: „Ez a mai nemzedék, ez kapott ötvenévi agymosást. Néppé gyúrták a nemzetet! Az üzenetem az, hogy ébredjetek föl, magyarok, s legyetek újra nemzet, váljatok nemzetté! Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért.”

Reméljük, hogy hatalmas életműve post mortem is feldolgozásra kerül és pontosan elfoglalhatja helyét az egyetemes, örökérvényű igazságok halhatatlanságának terében.

Taczman Mária

Taczman Mária

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?