Ahol minden olyan, mint a mesében

2017-07-292017-07-27 Gergely Csilla 0 Comments komédia, színház, Vajda Katalin, vígjáték

A Déryné Deszkáin nyári színházi fesztivál utolsó állomásán az Anconai szerelmesek fogadták a nagyérdeműt és röpítették el a ’70-es évek Itáliájába. A kalandos utazás során együtt vidulhattak az ősz halántékú amoroso, Don Tomao és barátai csetlő-botló, de annál szenvedélyesebb hétköznapjain.

A Vajda Katalin tollából született, reneszánsz komédiák alapján íródott mű húsz éve debütált a Radnóti Színházban, majd sok más városban, és sikere azóta is töretlen. A jászberényi kultúrakedvelő közönség vasárnap este láthatta a Kalocsai Színház előadásában a kétfelvonásos, zenés komédiát a Szabadtéri Színpadon.

Don Tomao csaknem teltházas nézőtér előtt lépett színre a tengeri szellő fútta Ancona főterén, és ragadta magához a narrátor szerepét, lendületes iramban felvázolva a szereplőket és egymáshoz fűződő viszonyukat, amolyan Allora!, kezdhetjük stílusban. A Tomao Nicomacot alakító Buch Tibor hitelesen formázta meg a szerelmes olasz családfőt, ha úgy tetszik, a szelíd keresztapát, aki mindig rendet tudott tenni, csak éppen a saját magánéletében nem. Bűnös viszonyt folytatott a házvezetőnőjével, Dorinával, miközben szíve a szomszéd panzióban megszállt magyar lányért, Viktóriáért dobogott. De ott van a másik szerelmi háromszög is: Tomao sérült lánya, Lucia beleszeret a vándormuzsikus, szintén dadogó Luigiba, de nem lehetnek egymáséi, mert Luciát édesapja a szomszéd kávézó tulajdonosának, Giovanninak szánta. A titokban találkozó szerelmesek, Lucia és Luigi még dadogni is elfelejtenek egymás társaságában, sőt, dalra fakadnak, nem is akárhogyan.

Azonban mielőtt elmerülnénk a történetben, egy-egy fülbemászó olasz sláger csendül fel a poros rádióból a szereplők monológjaként, duettjeként. Teli érzelmekkel, szenvedéllyel, hamisítatlan olasz temperamentummal, de ugyanakkor humorral, erotikával fűszerezve azt. Tomao előadásában hallhattuk Az a lány című dalt, míg Lucia és Luigi a rejtekben a Tu soltano Tu-t dúdolta. A pajzán éjszakákra Dorina, azaz Gregor Bernadett így emlékezett: „sírt a dívány, úgy ölelt át…”. A már-már arcpirító jelenetek sokszor nevetőizmokat próbára tévő komikumban oldódnak fel, így mosva el a szereplő számára kínos szituációkat. Hiszen abból adódott bőven! A komédia humoros szálának másik zászlóvivője a Cseke Katinka által alakított panziótulajdonos Agnese, aki mindenről tud, és mindenki dolgába belekontárkodik egy frutti di mare pizza társaságában. Ő állít tükröt a szereplők elé, akik sokszor nincsenek tisztában önmaguk képességeivel, érzéseivel.

Giovanni messziről híres, borzasztóan jó kávéján vigasztalódott Lucrezio, a milliomos vándor (Baronits Gábor). Szerelmi bánatában el akarja dobni életét, de Don Tomao visszarántja a kútból és fiává fogadja. Ahogy ez lenni szokott, hamarosan színre is lépett a halottnak hitt Drusilla (Köllő Babett), aki szerzetesi csuklyát öltve férkőzött közel szerelméhez, Lucreziohoz.

De ne feledkezzünk meg a kis ungherese-ről, Viktóriáról sem, aki Giovanni után jött Debrecenből Anconába, hogy elújságolja a nagy hírt: bambino-t vár! Futó kalandjuk gyümölcsének hírét egyedül a Don fogadja rosszul, de egy csapásra a nagyapai örömök kerítik hatalmába, amikor kiderül, Viktória az ő lánya.

A meglehetősen elmosott kezdeti sztorizásból a több mint kétórás előadás végére minden kitisztult és megoldódott: Felicitá-val, azaz mindenki boldogságával zárult. „Elröpülhettünk egy olyan világba, amely már rég letűnt. Oda, ahol a férfi erős és bátor, a nő karcsú és gyengéd… ahol a tündér jó és a boszorkány gonosz, vagyis, ahol még mindig minden olyan, mint a mesében…”