Kenyeret és Cirkuszhercegnőt

Az Őszi Művészeti Hetek záróeseményének számított október utolsó hétvégéjének vasárnap estéjén a Cirkuszhercegnő. Kálmán Imre legtöbbet játszott operettje a Pesti Művész Színház vendégszereplésében volt látható a Lehel Film-Színház pódiumán.

A szervezők ezen az estén is – a helyi bérletes színházi előadások hagyományát nem feledve –, egy pohár borral kedveskedtek a gyülekező közönségnek. A résztvevők közül az operettzene rajongói bizonyára ismerték az Egy drága szempár, Trombita zeng és recseg a dob, Kislány vigyázz című melódiákat Kálmán Imre legnépszerűbb operettjéből, a Cirkuszhercegnőből, amit magam egy szórakoztató, zenés-táncos előadásnak tartok, de ennél semmivel sem többnek. Titkok, álarc mögé bújt szerelmesek, az arisztokrácia diszkrét bája, a cirkuszporond csillogása mögötti világ – mindebbe engedett bepillantást az operett. Ennek a színpadi zenei műfajnak a darabjai többnyire arról szólnak, hogy a szerelem örök, és most sem kerestek más mondanivalót.

A darab szerzője Kálmán Imre, a tudós muzsikusok második nemzedékének jeles képviselője, az operettirodalom egyik legnagyobb mestere. Az egész világon éneklik-fütyülik dallamait. Úgy tartják számon művészetét, hogy az új életre keltette a bécsi operettet, méghozzá a magyaros dallamokkal. A csárdás és a palotás meghódította a világot. A nagy zeneszerző műhelyében szinte kifogyhatatlanul bontakoztak, alakultak a káprázatos dallamok, újabb és újabb zenei ötletek villantak fel. A librettisták Brammer és Grünwald. A Cirkuszhercegnő színhelyéül a szentpétervári nagycirkuszt választották. Mint minden jó darabban, ebben is valaki elmulaszt, vét valamit, és a mű ennek a további történetét meséli el. A későbbi cirkuszhercegnő drámája, jóval a függöny felgördülte előtt történik, amikor a hölgy a múltban egy rossz döntést hoz, és aztán csak most lehet mindezt jóra fordítani. Amiképp az életben is, úgy ebben a zenés színműben is, ez igencsak bonyodalmas.

 

A darab szerint az orosz cárok fővárosának társasági életét két téma tartja lázban: Mister X személye, akinek artista mutatványainál csak titokzatossága kelt nagyobb izgalmakat, és Fedora hercegnő, akit az uralkodó magához rendelt, és új házasság megkötésére utasította. Mr. X nem más, mint Fedja, a cári Oroszország tisztje, aki szerelmi bánatában szegődik a cirkuszhoz. Itt találkozik újra régi szerelmével, Fedorával, ám a lány nem ismeri fel az álarcot viselő artistát. Intrikák sora veszi kezdetét. Egy, a hercegnőbe reménytelenül szerelmes, rosszindulatú férfi kócolja össze a szálakat. Izgalmas kalandokon mennek keresztül a főhősök míg – ahogy egy operettől elvárjuk –, a sok csalódás és félreértés után győz a mindent elsöprő szerelem, és mindenki elnyeri méltó jutalmát.

A színészek és énekesek kifogástalanul teljesítettek, és zeneileg is helyén volt a darab. A díszletet ötletes módon oldották meg, ami nem csak esztétikus, hanem a jelmezeknek és az előadás hangulatának is megfelelő stílusú háttér volt. A lehetetlen színházi mutatványok is megfelelőképp sejtetve voltak. Ezekért a dolgokért érdemes volt megtekinteni a darabot. De csak annak, aki együgyű szórakozásra vágyik, valamint annak, aki ki akar lépni egy kicsit a mindennapok nyüzsgéséből, lelassulni, megpihenni, elfeledni a gondokat, s belemerülni egy mesevilágba. Nincs másodlagos jelentés, amit igazán nem is várunk el egy operettől, de mégis, valami hiányzik. Valami, amin esetleg elgondolkodhatnánk. De itt ilyesmiről szó sincs. Így nyugodtan maradhatunk a vidám elsődleges jelentésnél, s annál, hogy minden jó, ha a vége jó!

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója, szerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?