A 34. Eucharisztikus Kongresszus

A médiában egyre többet lehet olvasni és hallani arról, hogy Magyarország lesz az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus házigazdája, melyet 2021. szeptember 5. és 12. között rendeznek Budapesten.

Az eucharisztia görög szó, eredeti jelentése: hálaadás, tágabb értelemben pedig az Oltáriszentség jelzésére használják, mai fogalmunk szerint az Oltáriszentséget értjük alatta, teljes értelemben pedig Jézus áldozati teste és vére a kenyér és bor színe alatt, ahogy ő ebben a jelképben az utolsó vacsorán keresztáldozatát elővételezte, és mint örök emlékezetét az Egyházra hagyta.

Az első eucharisztikus kongresszust 1881-ben Franciaországban rendezték. Ebben az időben már sokan eltávolodtak a hittől. A kezdeményezés világi hívektől indult, célja: kilépve a templomból újra közelebb vigyék az emberekhez az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust. Lényegében az elsődleges szándék az volt, hogy megmutassák a világ számára a hit erejét és a krisztusi tanítás gazdagságát. A kereszténység lényegéhez tartozik a misszió. Jézus azért küldte el tanítványait a világba, hogy másokkal is osszák meg az örömhírt, amit tőle kaptak. A budapesti kongresszuson is sok olyan ember hallhat Krisztusról és az Eucharisztiáról, akik erről keveset vagy egyáltalán nem hallottak. A keresztény hit nem egy elvont tanítás elfogadása, hanem egy személyes találkozás az élő Istennel, aki az Oltáriszentségben jelen van.

Ezeket a kongresszusokat előbb évenként, majd kétévenként, jelenleg pedig négy évenként tartják. A kongresszusok előbb francia nyelvterületen voltak, majd fokozatosan kilépett a világ más országaiba is.

A két világháború közötti magyar katolicizmus egyik legnagyobb szabású rendezvénye az 1938. május 25. és 29. között Budapesten tartott 38. Eucharisztikus Kongresszus volt.

Röviden tekintsük át, Jászberény hogyan került és hogyan kapcsolódott be ebbe a világméretű rendezvénybe, milyen elő- és utórendezvényei voltak.

A magyar katolikus vezetés már 1926-tól erősen lobbizott a kongresszus megrendezéséért.

1925. október 7. és 9. között nemzeti eucharisztikus kongresszust szerveztek Budapesten. A Nagy Háború után ez volt az első alkalom, hogy a háború következtében létrejött megcsonkított ország bemutassa összetartozását a keresztény világgal. Ezen a kongresszuson a jászberényiek dr. Kele István pápai prelátus vezetésével vettek részt. A korabeli Jász Hírlap az alábbiakat írta erről az eseményről: „Lelki örömet szerzett, hogy hitüket megvallották, és hódolhattak az Eucharisztiának, és dicsőséget szerezhettek a jász névnek.”

A magyarság 1930-ban Szent Imre herceg halálának 900. évfordulójára emlékezett. Ezt az évet Szent Imre évnek minősítették. Mintegy 30 országos rendezvényt szervezett az állam, az egyház és az országos civil szervezetek. Legnagyobbika ennek az 1930. augusztus 19-én és 20-án rendezett több százezer hívő részvételével megtartott tömegdemonstráció Budapesten.

Jászberényben 1930 áprilisában dr. Kele István kezdeményezésére megalakult a Szent Imre Bizottság. Kezdeményezésükre lett az Alvégi út Szent Imre herceg út, az Alvégi vagy Szolnoki temető Szent Imre temető.

1930. június 1-én a Katolikus Népszövetség a főtéren nagygyűlést tartott, mely tábori misével kezdődött és kb. 10.000 ember vett részt rajta. A gyűlésen jelen volt gróf Apponyi Albert, a város országgyűlési képviselője, Czettler Jenő, a Jászok Egyesülete elnöke, Huszár Károly, a Katolikus Népszövetség elnöke és Szmrecsányi Lajos egri érsek.
1931. november 5-én a városi katolikus tanulók részére Szent Imre tiszteletére emlékező szentmisét szerveztek.
1932. december 8. és 21. között a Szent Imre év befejezéseként népmissziót szerveztek négy jezsuita atya részvételével. Ezekben a napokban mintegy 15.000 hívő végezte el szentgyónását. – Külön megemlékezéseket tartottak Porteleken is.

A 34. Eucharisztikus Kongresszus rendezési jogát 1936. november 17-én kapta meg Magyarország Párizsban. Ez Serédi Jusztinián bíboros sok éves munkája és hosszú utánajárások eredményeként született meg. Ezt az országos és regionális lapok 1937 januárjában tették közzé: 1938. május 25. és 30. között Budapesten rendezik meg.

Jászberényben 1938. június 22-én a helyiek elnevezésében jász eucharisztikus kongresszust tartottak. Ezen kb. 25-30 ezer fő vett részt. A menet a Főtemplomból indult a Pálinkás kereszthez (a mai főtéri villanyrendőr helyén állhatott). Itt tábori oltárt állítottak fel, ahol szentmisét tartottak. A szertartást Kriston Endre püspök vezette, Varga László jezsuita atya prédikált. Beszédében az Eucharisztia jelentőségéről szólt, és hangsúlyozta, „ebben a szeretetlenségben csak egyetlen eszme, a szeretet képes visszavarázsolni a lelkekbe a szociális, emberséges érzést. A szentmise után a tömeg visszatért a Főtemplomba.

A szentmise befejezése után, ugyancsak a főtéren nagygyűlés volt, melyen jelen volt Antal István államtitkár és Kerkai Jenő jezsuita atya, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Szövetsége) főtitkára is, aki lebilincselő előadást tartott. Két és fél éve jött létre ez a mozgalom, és elindult a leányifjúsági mozgalom is (KALÁSZ). Eddig az a jászberényi találkozó a legnagyobb ilyen jellegű összejövetel.

A nagygyűlés után a helyi leventezenekar zenéjére kb. 25 ezer főből álló jász települések agrárifjúsága egyenöltözetben, árvalányhajas kalapban és rézfokossal a kezében vonult el, és menetelt a főtéren.

A jászberényi „eucharisztikus kongresszust” a lakosság „jász búcsú” -nak nevezte el.

Magán a kongresszuson, a kongresszus keretében megtartott kétnapos szentségimádáson, szervezett utazás keretében 1500 fő jászberényi személy vett részt. Azonban ennél sokkal többen lehettek, akik egyénileg utaztak Budapestre.

A kongresszuson 33 országból mintegy 50 ezren vettek részt, a belföldi résztvevők száma 500.000 fő lehetett. A pápát Pacelli bíboros (a későbbi XII. Piusz pápa) képviselte mint legátus, a magyarországi főpapságon kívül 14 bíboros, 48 érsek és 197 püspök volt jelen a világ különböző országaiból. A világ akkor 400 milliós katolikusságának képviselői jöttek el Magyarországra, hogy térdre boruljanak Krisztus előtt. Az 1938-as kongresszus Magyarország katolikus voltának nagy demonstrációja volt, ugyanakkor világdemonstrációja is az Eucharisztiában közöttünk élő Úr Jézusnak.

A kongresszus befejezése után a helyi újság az alábbiakat írta: „A hazatérő papok és tanítók lelkiekben meggazdagodva Jászberény város határaiban, a kápolnás tanyákon szórták széjjel a lelki ajándékokat, hogy a tanyavilág 10000 lelket számláló népe is részesüljön benne. A városon kívüli népművelő munkások is megtették a magukét az olvasókörökben és a tanyasi iskolákban egyaránt. Egyetlen lélek sem maradt, akit a buzgólkodó keze jótékonyan meg ne érintett volna.”

Egyébként a helyi Tanítóképző Intézet tanulói közül 55-en voltak jelen a kongresszuson, tanáraik: dr. Fiala Endre és Tóth Gyula vezetésével.

Befejezésként még egy nagy horderejű eseményről kell megemlékeznünk, a Szent Jobb országjárásáról.

A kongresszus május 29-én fejeződött be, 30-án a Szent Jobb országjárásának megnyitó ünnepsége volt. Másnap az Aranyvonat (melynek felújított kocsija nemrég Jászberényben volt látható) országjáró körútra indult a Szent Jobbal, mely körbejárta az ország minden nagyobb városát. Sajnos Jászberénybe nem jutott el, a jászberényiek Szolnokon tiszteleghettek Szent István jobb keze előtt. Erről a helyi újság nem számolt be.

1937. május 23-án, Szentháromság vasárnapján a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és Szent István jubileuma (Szent István 1038-ban halt meg) összekapcsolásával a budapesti Szent István bazilikában kettős szentévet hirdettek meg. Az események a kettős szentév jegyében zajlottak le. A kongresszus jelmondatát az alábbiakban határozták meg: „Oltáriszentség a szeretet köteléke”.

E kettős szentévet Jászberényben kéthetes misszióval zárták le 1938 decemberében. A missziót három jezsuita atya: Kerkai Jenő, Lovas Pál és Tímár Máté tartották. Segítségükre volt a helyi és a környékbeli papság is. Lelkigyakorlatokat tartottak a helybeli templomokban, valamint a boldogházi, a porteleki és a hajtai templomban is. A városban külön a férfiaknak és külön a nőknek is. Hajnaltól késő estig gyóntattak, rengetegen végezték el ekkor a karácsony előtti szentgyónásukat.

Karácsony és újév között városunkban rendezte meg a KALOT országos vezetősége az első ifjúsági vezetőképző tanfolyamot a Tanítóképző Intézetben. Vezetője és irányítója Ugrin József országos titkár volt.

Jászberényben e Kettős Szentév és a mintegy másfél évig tartó ünneplés záró ünnepsége a ferencesek kultúrházában (ma Sportcsarnok) zajlott le 1935. december 28-án. Ezen megköszönték dr. Kele István plébános mintegy másfél évig tartó fáradozásait, melyet az ügy érdekében kitartóan és önzetlenül végzett úgy az országos kongresszus, mint az ahhoz kötődő helyi események szervezése és irányítása érdekében.

Besenyi Vendel