Varga Károly, a vasdiplomás hadmérnök

Varga Károly neve sokak számra ismerősen cseng Jászberényben, a Jászságban, hiszen a hajdúságból származó fiatalember évtizedeken át Jászberényben dolgozott. Nem túlzás azt állítani, hogy személyében egy kétlábon járó történelemmel találkoztam, amikor szerkesztőségünkben járt.

Azt Jászberényben szinte mindenki tudta, hogy a Fémnyomó és Lemezárúgyár, amelyet 1952-ben alapítottak, hadiüzem is volt, hiszen tüzérségi lőszerhüvelyek gyártására is képes volt. Nos, ennek az irányítása volt évtizedeken át Varga Károly fő feladata.

Varga Károly 1933-ban született Debrecenben. Gépészmérnöki (hadmérnöki) diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen 1957. július 8-án kapta meg. Már az egyetemre való bejutása is regénybe illő volt, hiszen korábban nem mehetett felsőfokú intézménybe tanulni származása miatt, majd csak úgy behívták felvételizni. Az első év végén pedig a hadmérnöki képzést választotta, miután ezzel mentesítette családját az oktatás anyagi terhei alól.

Jászberénybe is véletlen került. Egy másik évfolyamtársát küldték volna Jászberénybe, míg őt Budapestre irányították. Ő jelezte, szívesen elcseréli a pesti állást a jászberényire, s így is történt.

A Lemez- és Fémnyomógyárban kezdetben szerszámkészítő, művezető és technológiai csoportvezető volt. Elsősorban a képlékenyalakítással előállított termékek technológiai tervezésével és a gyártás irányításával foglalkozott. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1966-ban forgácsnélküli alakító szakmérnöki diplomát szerzett. A tüzérségi hüvelygyártás irányításához és fejlesztéséhez kapcsolódva ellátta a vállalat gazdasági mozgósítási megbízott feladatkörét is. Megismerhette a az akkori népi demokratikus országok hasonló jellegű hadiiparát. Erről annyit jegyzett meg szerkesztőségünkben járva, hogy a szomszédos országok jelentősen előttünk jártak ezekben a kérdésekben. Katonai rendfokozata tartalékos mérnök százados volt.

A gyár Technológiai Laboratóriumát vezette 1979-től melynek feladata az alapanyagok átvétele és gyártásközi vizsgálata, valamint a késztermékek minősítése volt. Ez a munkája elsősorban már a hűtőgépgyártáshoz kapcsolódott. A Lehel Hűtőgépgyár privatizációját követően megbízták a hadiipari termelés felszámolásával. Ennek során a polgári váltóprofilként szereplő autószifon-gyártó gépsort az Elektro-Metál Kft.-hez telepítették át. Az áttelepítést kezdetben műszaki szakértőként, majd 1991-től a kft. munkatársaként irányította. Innen ment nyugdíjba 1993-ban. Másodállásban a kecskeméti GAMF-on képlékenyalakítást, a jászberényi szakmunkásképző intézetben szerszámkészítést oktatott több éven át. A GTE helyi szervezetének munkájában is aktívan részt vett.

Nyugdíjasként a családi vállalkozásban létrehozott POLIPOR-98 Kft. 2015-ig irányította. Fő tevékenységük a környezetvédelemhez kapcsolódó anyagokat és gépeket gyártó külföldi cégek magyarországi képviselete volt.

Munkája elismeréseként megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát (1982), valamint a Hűtőgépgyár vezérigazgatója által alapított László Károly Emlékérmet (1989).

A közelmúltban pedig az arany (2007), majd a gyémánt (2017) diplomája után átvehette vasdiplomáját.

Varga Károly hamarosan 90 éves lesz, de a kor nem fog rajta. Amikor szerkesztőségünkben járt ki sem fogyott a történetekből. Hogyan került egyetemre, hogyan Jászberénybe, hogy jutott lakáshoz. Hogyan próbálták beszervezni, mit tapasztal azokban a bizonyos népi demokratikus országokban, és így tovább. A hajdúsági fiatalember itt ragadt a Jászságban és jól érezte itt magát.

Mi pedig olvasóink nevében is gratulálunk nem csupán a vasdiplomájához, hanem az odavezető úthoz is, melyet nálunk töltött!

 

 

Vélemény, hozzászólás?