„Határtalanul” – Erdélyben jártunk

Iskolánk, a Jászberényi Nagyboldogasszony Katolikus Óvoda, Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium ebben a tanévben már második alkalommal utaztathatott diákokat az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott „Határtalanul!” pályázat segítségével. Ezúttal a 7. évfolyamos diákok töltöttek tartalmas és szép öt napot május 23.-a és 27.-e között Erdélyben.

Az első napon kicsit álmosan, de annál lelkesebben szálltak fel tanulóink két autóbuszra reggel 5 órakor. A határ átlépése után az első megállónk Kolozsváron volt, ahol megcsodáltuk Fadrusz János szobrászművész alkotását, Mátyás király lovasszobrát és körbejártuk a Szent Mihály templomot, ahová restaurálás miatt sajnos nem tudtunk bemenni. Rövid sétára van a templomtól az a ház, ahol Szilágyi Erzsébet életet adott gyermekének Hunyadi Mátyásnak. Kolozsvárról és nevezetességeiről a 7. c osztály készült rövid, tartalmas beszámolóval, melyeket a diákok előadtak az egyes nevezetességek előtt.

Kolozsvárt elhagytuk és folytattuk utunkat, mely egyre szebb tájakon vezetett. A délutáni órákban érkeztünk meg következő állomásunkra, Bözödújfaluba, melynek történetét döbbenten hallgattuk.  A falu 180 házának lakóit kiköltöztették, és a területet 1988-ban vízzel elárasztották. Az emlékhelyen kopjafákból élesztették újra a falu utcáit és épületeit. Megkerestük az iskolát jelképező kopjafát és iskolánk nevében elhelyeztük az emlékezés szalagját. Az esti órákban végül megérkeztünk a szálláshelyünkre Szovátára, ahol finom vacsora és kényelmes szobák vártak ránk.

A második napon reggeli után, Parajdra indultunk, hogy meglátogassuk a híres sóbányát. A bányába leérve elképesztő látvány és hangulat fogadott bennünket.

A sóbánya után Korondon egy sófeldolgozó műhelyben meg is ismerhettük, hogy mi történik a sótömbökkel azután, hogy kikerülnek a bányából. Hogyan készül belőlük étkezési só, fürdősó vagy éppen szappan, és milyen különféle jótékony hatásai vannak ennek az ásványi anyagokban gazdag sónak, melyet már a rómaiak idejében is bányásztak. Korondon volt egy rövid szabadidő, hogy a helyi kézművesektől emléktárgyakat vásároljunk.

Ezután ismét buszra szálltunk és a következő állomásunk Székelyudvarhely volt. Egy rövid séta alkalmával megcsodáltuk az épületeket és a szoborparkot, a város nevezetességeit.

Székelyudvarhelytől néhány kilométerre Szejkefürdő volt a következő állomásunk, ahol székelykapuk sora vezet Orbán Balázs sírjához. Ott virágot ültettünk és közösen elénekeltük a székely himnuszt. Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál szintén megálltunk és a 7. a osztály segítségével felidéztük a híres székely író életét és munkásságát. A napot egy jóhangulatú vetélkedővel zártuk, ahol a diákok csapatokba rendeződve adtak számot újonnan szerzett ismereteikről.

A harmadik napunk korán indult, mivel hosszú út várt ránk. Úti célunk Brassó és a Tölcsvári kastély volt. Brassóban találkoztunk az idegenvezetőnkkel, aki az úton sok érdekességgel és székely viccekkel szórakoztatott bennünket. Rövidesen megérkeztünk a sziklaszirten álló kastélyhoz, mely lenyűgöző látványt nyújtott. A szemerkélő eső ellenére felmentünk a kastélyba vezető meredek úton, ahol idegenvezetőnk segítségével megismertük a kastély történetét, amely Drakula-kastély néven lett híres. Mint kiderült, Vlad Tepes, aki Drakula grófként híresült el, mindössze néhány napot töltött itt, soha nem is volt az ő tulajdona, magyar kézben volt 1920-ig. A kastélyt a világ minden részéről látogatják turisták, főként a világirodalomban és Hollywoodban elhíresült Drakula-kultusz miatt.

Miután végigjártuk a kastélyt, utunk Brassóba vezetett, ahol idegenvezetőnkkel meglátogattuk a híres Fekete Templomot. Ezután végigsétáltunk Brassó legkeskenyebb utcáján, a 83 méter hosszú és 135 centiméter széles Cérna utcán.

A negyedik napunk a természet alkotta kincsek felfedezésével telt. Reggeli után a 7. b osztály felkészültségének köszönhetően megismerhettük a Békás-szoros és Gyilkos-tó történetét és legendáját. Ezután gyönyörű tájakon vitt utunk, de amikor megpillantottuk a Békás-szoros hatalmas sziklatömbjeit, mindenkinek elállt a lélegzete. Gyönyörű, napsütéses időnk volt, ezért az út mentén sétálva, gyalogosan csodáltuk meg a fölénk magasodó sziklaóriásokat. Majd a Gyilkos-tó partján töltöttünk egy kevés időt, ahol volt alkalom egy kicsit sétálni és gyönyörködni a tájban, és kürtőskalácsot kóstolni.

Hazaérkezésünkkor megvacsoráztunk, majd kis pihenő után a keddi vetélkedő folytatásával zártuk az esténket. Sokat nevettünk, jó hangulatban idéztük fel a mögöttünk álló néhány napot, gyönyörű utazásunkat.

Utolsó napunkon összepakoltunk, elbúcsúztunk kedves szállásadóinktól és elindultunk hazafelé. A Tordai-hasadéknál még megálltunk, hogy rövid túrát tegyünk. Kalandos túránk függőhidakon át, patak parton és sziklafalak mellett vezetett, mindannyiunknak nagy élményt nyújtott. A túránk után felszálltunk a buszainkra, és a kora esti órákban – bár fáradtan -, de életre szóló élményekkel gazdagodva, szerencsésen hazaérkeztünk.

Köszönjük a lehetőséget és köszönetet mondunk mindenkinek, aki segített abban, hogy ezt az utazást megvalósítsuk.

Jakusné Kis Ágnes