Jász bál harmincadszor

A Jász bál, amit a régi polgári hagyományokat felelevenítve és őrizve 1990-ben indított útjára a Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesület, május 11-én, szombaton este/éjszaka ismét visszatért városunkba, a Déryné Rendezvényház termeibe.

A rendezvény az idők során a jász összetartozás nevezetes és ünnepélyes alkalmává vált öltözékben, külsőségben és lélekben egyaránt. Utóbbira megannyi példát ismerünk az elmúlt évekből, amelyeket jó volt hallani rövid felsorolásban a 137 vendéget köszöntő Szabó Tamás polgármester, Ézsiás Barnabás jászkapitány és Pócs János, a Jászság parlamenti képviselője által. Bolla János korábbi többszörös jászkapitány, és a mostanival immár négyszeres bálanya, Hortiné dr. Bathó Edit a jelenlegi nemes célt is megnevezték: ezúttal a bál teljes tiszta bevételét a Szentháromság szobor felújítási költségeire fordítják.

Ami a hagyományt illeti, most is volt bálkirálynő és bálkirályválasztás – Vizer Borbála Anna és Fekete Marcell személyében –, szokás szerint a díszvendégek kedveskedtek műsorral a publikumnak, és még a jubileumi torták is jászsági szűcsmintákat idéztek Bódiné Bagi Éva keze nyomán. A jászkapitányok és párjaik mellett a vendégek is nagy számban viseltek múlt korokat idéző ruhákat, és már nemcsak a nők, de egyre többen a férfiak is.

Ami a díszvendégeket illeti, Kovácsné Lajos Krisztina népdalénekes és Molnár László népzenész műsorára már olyan telt ház volt, hogy az egyik vendég meg is jegyezte: helyszűkének ugyancsak bővében vagyunk. Talán a Krisztina által emlegetett Rózsa Sándor sem tudott volna lovon bejönni a terembe, sőt a jászkapitányok vérmesebbjei is sarkantyú nélkül közlekedtek ezúttal.

A másik szórakoztató blokk művészei – Illési Erika – hegedű, Fejérvári Zsolt – nagybőgő, Gulyás István – zongora –, külön és együtt is elvarázsolták a közönséget, Debussy hegedű-zongora szonátájának két tétele pedig sokáig emlékezetes lesz mindnyájunknak.

A hangulat persze nemcsak a nép- és magasművészeten múlik.

Kell hozzá tele has is – esetünkben a Duna Gastro Kft sült kacsamellfiléi, a pácolt lyoni sertésflekken és a libahúsos rétes –, egy kis pálinka, jó borok, tánc a Buli Van Band Zenekar elvarázsoló muzsikájára. A nyitó táncot sem bízta a véletlenre a szervező csapat: jöttek a viganósok, és bemelegítették a padlózatot, hagytak egy-két utánozható kunsztot az emlékezetünkben.

A sűrű program ellenére volt alkalom egymással beszélgetni is, kiről jót, kiről még jobbat hallottunk/terjesztettünk. Egy idő után már Sas István sem aggódott a tombolatárgyak miatt, mert Gál-Dobos Beáta megpörgette ezt a részét is az estének. Aki meg nyert, az szívesen húzta volna egy kicsit az időt, ami a szerencséről és róla szólt. Ez az este mindannyiunkról szólt.