Családunkért, gyerekeinkért mindent megteszünk?

Az európai uniós választási kampány kellős közepén járunk, kampányolnak a pártok, nyomják, ami a csövön kifér. Nyilván így van ezzel Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője is, akit az elmúlt hetekben megtalált az országos sajtó. Százával jelentek meg a közlemények róla. Természetesen erről is megkérdeztük, de a fő csapásirány mégiscsak a képviselői munka a Parlamentben és a Jászágban.

Elnézést kérek kedves feleségétől, Katalin asszonytól a bevezető kérdésért, de ugye jól gondolom, hogy ennyi nő még nem futott Pócs János után, mint a minap a Parlamentben?
Első pillanatban én sem értettem, hogy mire van ez a nagy felbuzdulás, ahogy futottak felém a folyosón, pólójukon az arcképemmel. Aztán később láttam, hogy tartozik hozzá szöveges rész is

Hogy érintette ez a megmosolyogtató akció, és az az áradat, aminek ez csak kis része volt?
Aki politikusnak áll, annak fel kell készülnie támadásokra, arra, hogy hideget-meleget kap az ellenfeleitől. Ha meg a kormánypárthoz tartozik, akkor természetes, hogy az ellenzék fokozottan próbál fogást találni rajta. Én voltam helyi képviselő, Jászapáti polgármestere és most már harmadik ciklusban parlamenti képviselő. Ez alatt éppen eleget dolgoztam, döntöttem, hogy az eredmények mellett kevésbé sikerült történetek is becsússzanak, mint mindenki másnál. Ez a támadás tulajdonképpen az elmúlt évtized munkájának nagy elismerése, hiszen nem találtak kivetnivalót a tevékenységemben, a döntéseimben, hanem egy 10-11 évvel ezelőtti baráti viccelődés videóját kerítették elő. A munkám lényegébe nem tudtak belekötni.

Van tanulsága ennek a történetnek?
Ha belegondolok, ez talán a harmadik nagy botrányt kavaró akciója velem kapcsolatban az ellenzéknek. Évekkel ezelőtt belekötöttek az éjféli mise után általam ajándékba adott Szűz Mária szobrocskákba, később egy baráti disznótorról posztolt képaláírásba, most meg egy ugyancsak baráti társaságban lezajlott viccelődésbe. Úgy tűnik, hogy a civil életemet is kisebb-nagyobb – esetünkben még nagyobb – késésekkel feldolgozzák, és közkincsé teszik. Tanulság az, hogy az erős embert tudják gyengíteni, a gyengét nem. Minden esetben bele akarták keverni a pártomat, de ez egyik alkalommal sem sikerült. Élesen el kell választani egymástól az ellenzéki politikusokat, akik a túlóratörvény kapcsán a szilvesztert megszégyenítő hangzavart és csinnadrattát teremtettek a Parlamentben, a tévében pedig úgy csúszkáltak a földön és rohantak neki az ajtónak (előtte elesve), mint egy túlélő show paródiájában. Ezzel szemben a választóim, a jászok előtt az életem nyitott könyv. Én nem négy évente választás előtt járok körbe, mint korábban egy miniszter, hanem naponta, hiszen én itt az emberek között és velük élek. Az életem – és a munkám –, ismeretében kaptam a tavalyi választásokon 7500 szavazattal többet, mint korábban.

Egy gondolat erejéig még térjünk vissza a Parlamentbe, ahol jelen pillanatban a választási kampány miatt csend honol, szünet van. Mi történt a szünet előtt, amire legelőször visszaemlékezik – túl a nők ostromán?
Ami számomra a legvisszásabb, az a mérhetetlen alacsony színvonalú politikai színjáték. Erre csak egy példát említek: A családtámogatási rendszer vitanapján nem azon lepődtem meg, hogy az előterjesztést az ellenzék nem támogatja és nem szavazta meg, hanem az ellenérvek mérhetetlenül szánalmas színvonalán. A 16 óra rendelkezésre álló vitaidő alatt nem arról beszéltek, nem azt kritizálták, hogy mit adunk és az ő véleményük szerint még mit adjunk a családok boldogulása érdekében. Véleményük szerint bármit teszünk, minden rossz és a tematikától érthetetlenül eltérve a globális felmelegedésről és a túlzott széndioxid kibocsátás veszélyeiről értekeztek inkább. Így nehéz értelmes párbeszédet folytatni.

Térjünk vissza a Jászságba. A politika viharaival szemben kimondottan szimpatikusak voltak a Polgári Estek legutóbbi rendezvényei, nevezetesen Fazekas Sándor korábbi miniszterrel, és Font Sándorral, aki ugyancsak a mezőgazdaság szakértője, mint parlamenti bizottsági elnök. Mi a filozófiája ezeknek az esteknek?
Az az elképzelésünk, hogy az átlagember dolgaival, felfogásával összhangban lévő hasznos találkozókat szervezzünk, amelyeken alig-alig – maximum egytized részben –, szerepeljen a politika, döntően a normális civil élet lenyomata legyen egy ilyen este. Az ide eljövő számos polgárnak van véleménye a világról, környezetéről, az egyházról, a családról. A telt ház azt bizonyítja, hogy életszerű, jó kérdéseket vetünk fel, és azokra elfogadható válaszokat is kínálunk.

A polgári estek sora mégis inkább kivétel, ha úgy tetszik ünnepnap. Hogy telnek a hétköznapok a képviselő számára mostanság a Jászságban?
Kétségtelen, hogy az európai uniós választások tétje miatt sok energia és idő szükséges a kampányra. Ezzel együtt a szokásos fogadóóráimat mindenütt megtartom, sőt – a kampánnyal is összefüggésben –, még többet járok a településekre, mint korábban. Fontos, hogy most is és mindig elérhető legyek, van úgy, hogy este 10 óráig tart a fogadóórám, mert annyi az érdeklődő, és számukra olyan súlyú a probléma, amivel megkeresnek. Szívügyem a parlamenti látogatások szervezése is, amelyeken személyesen kísérem a választóimat ebben a gyönyörű épületben. A parlamenti látogatásokon a jász települések kis tanulóitól a nyugdíjasokig mindenki örömmel jön. Számomra kitüntető, hogy az idegenvezetők azt mondják, egy képviselőnek sincs annyi vendége mint nekem. Ezután is szeretettel fogadok mindenkit.

A településeken járva feltűnő, hogy számos helyen gyűjtik a Fidesz aktivisták az aláírásokat. Mivel az uniós választások feltételéül törvény által szabott 20 ezer ajánlást elsőként a pártok közül leadták, ez a gyűjtés már nyilván másról szól.
Igen, valóban gyűjtjük a támogató aláírásokat Orbán Viktor hét pontjához, amellyel a migránskérdést kívánjuk orvosolni. Minden eddiginél nagyobb érdeklődés övezi ezt a kitelepülésünket: szinte nulla a lakosság részéről az elutasítás, tehát olyan személy, aki nem ért egyet, és nem kívánja aláírni, támogatni a miniszerelnök javaslatait. Az a kérdés, hogy mennyi energiánk van, mert csak ez szab határt az aláírások számának. Nem szimpla aláírásról van itt szó, hanem termékeny véleménycseréről, amelyben nemcsak a választópolgárokat tájékoztatjuk álláspontunkról, de ők is gyakran megfontolandó érveket sorakoztatnak fel a hét pont mellett.

Mi a summája a kitelepüléseken folytatott diskurzusoknak?
Egy mondatban megfogalmazva a választások tétje minden, amit elértünk a gazdasági fellendülésnek köszönhetően. Kicsit részletesebben: az emberek látják, hogy ahol Európában befogadták az illegális bevándorlókat, ott előbb-utóbb meg kellett erősíteni a biztoságpolitikát a merényletek és a terrorcselekmények elhárítása érdekében. Sajnos azt látjuk, hogy ez nem mindig sikerül, beigazolódott az a – kezdetektől hangoztatott – magyar álláspont, hogy kell a szigorú védelem, beleértve az őrzött kerítést is. A hazai ellenzék és a brüsszeli bizottság álláspontja egybecseng. Betelepítés barátok, akár kényszerítő eszközök, büntető uniós eljárások, beígért pénz megvonások árán is. A hazaiak ezt a tervet próbálják meg a veszély lekicsinylésével, sőt tagadásával aprópénzre váltani. A Jobbik vendégeként nemrég Jászberényben is járt Vadai Ágnes DK-s politikus. Érdekes lett volna, ha arról beszél, hogyan is élik meg egy asztalnál a Jobbikos szimpatizánsok, hogy szemkilövető DK-sokkal szövetkeznek… De nem, ő inkább arról beszél, hogy társadalmi szinten el kell venni juttatásokat, és azokat újra elosztani, meg emelni a társasági adót. Egyszer már csődbe vitték az országot, tehát komolyan kell venni, hogy adott esetben valóban végrehajtanák ezeket a terveket.

Picit bővebben mire gondol?
Arra gondolok, hogy az újraelosztáshoz valóban el kell valahonnan vonni a forrásokat. Honnan lehet elvonni? A családtámogatási rendszertől, a nyugdíjaktól, a munkahelyteremtéstől, a vállalkozások támogatásától. Lényegét tekintve a társasági adó emelése is elvonás, és ha belegondolunk, hogy a nagy német és multinacionális cégek befektetése részben az Orbán-kormány ilyen típusú gazdaságélénkítő beruházás-támogató intézkedéseinek köszönhető, akkor mindenki számára világos, hogy a gazdasági sikereink alapját veszélyezteti, illetve az előbb említett családtámogatási rendszer és nyugdíj megnyirbálásával mindenki bőrén érezné a negatív hatásokat. Ebből a szempontból megfogalmazva a gazdaság és a biztonság kerülne veszélybe, ha az ellenzék a terveit megvalósíthatná.

Ha a családokat említette, talán nem tolakodás egy közbevetett személyes kérdés, hogyan fogadták az első unokát?
Eddig is így gondoltam, de most meg is tapasztaltam, hogy az ember életét a gyerek tudja megváltoztatni. Mindenki számára van valami fontos cél, új ház, új pozíció, amit az évek során vérrel-verítékkel elérhet. Megvan, amit áhított, de másnap kiderül, hogy semmi nem változott. Ezzel szemben a gyerek szülő/nagyszülő kapcsolat az első naptól kezdődően mindent megváltoztat: az életünket, de még a motivációnkat és a céljainkat is. Minden hétköznap ünnepnappá válik egy gyermek mosolya láttán.

Az életkedv, az életöröm, a zene, a tánc a jászokra igazán jellemző. Van-e jász vonatkozása ennek a mostani uniós választási kampánynak?
A Jászság mindig keresztény gyökerekkel dicsekedhetett. A világ szörnyű példái, legutóbb a sri-lankai vérengzés hangsúlyossá tette a kérdést, hogy az identitásunkat megtudjuk-e őrizni, hiszen napjainkra a kereszténység üldözött lett Európában. A jászok a redemptio kapcsán egyszer már megváltották a szabadságukat, őrzik és megbecsülik öntudatukat. Most ugyanez a tét! Találkoztam olyan pesszimista véleménnyel is, hogy mit akarunk, a nagy dolgok nem tőlünk függenek. Mi azt üzenjük az embereknek, hogy tegyük fel a kérdést magunknak, családunkért, gyerekeinkért mindent megteszünk-e? Megtettünk-e mindent az áhított célért, boldogulásukért? Ha igen, az óriási eredmény az életünkben. Most május 26-án egy órát vár el tőlünk a haza. Lehet-e kérdés, hogy ezt megadjuk, teljesítsük-e?

Végül is, a Jászságot is beleértve, mi a tétje a május 26-i választásnak?
Teljesen más a tétje a mostani európai uniós választásnak mint eddig bármikor. Emlékszünk még arra, hogy a szocialisták kormányon azt az érvet hangoztatták az akkori választások kapcsán, hogy lehet Ausztriában presszót nyitni, ehetünk mákos gubát, és merjünk kicsik lenni…Az elmúlt kilenc év gyökeresen megváltoztatta Magyarország helyét az európai unióban: visszavettük a külföldi tulajdonban lévő energiaszolgáltató cégeket, a bank szektort, megadóztattuk a külföldi multikat, munkahelyeket teremtettünk, megdupláztuk a munkabéreket, világviszonylatban példaértékű családtámogatási rendszert vezettünk be, és a legfontosabb, hogy hazánkban és a Jászságban biztonság van, nincsenek migránsok, nincs terrorveszély, nincsenek merényletek. Most az a tét, hogy mindezt meg tudjuk-e őrizni, vagy mindent elveszítünk. Ez minden embert érint, nyugdíjast, fiatalt, munkavállalót és vállalkozót, de a még meg nem született gyermek életét is befolyásolja.