Pünkösd a Jászságban

2018-05-212018-05-17 Munkatársunk 0 Comments

Pünkösd neve a görög „penthakosz” szóból származik, mivel ez az ünnep a húsvétot követő 50. napra esik. Pünkösdöt az egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.

Az egyház születésnapjaként is számon tartják, ezért az olyan helyeken, mint Csíksomlyó, vagy Mátraverebély, búcsújárónapot tartottak. A Jászság hívő katolikusai napjainkban is elzarándokolnak ezekre a településekre minden év pünkösdjén. A karácsonyhoz és a húsvéthoz hasonlóan a pünkösd is kétnapos ünnep, mely egy pünkösdvasárnapból és egy pünkösdhétfőből áll.

Gulyás Éva gyűjtéseiből tudjuk, hogy Jászárokszálláson, pünkösd vigíliáján szigorú böjtöt tartottak, valamint ezen a napon is kereszteltek, keresztkútszentelés is volt, csakúgy, mint nagyszombaton. A pünkösdi népszokásokban is jelen van a zöldág, mely a tavasz, a természet megújulásának jelképe. Jászberény tanyavilágában pünkösd hajnalán felszalagozott bodzafával és piros pünkösdi rózsával díszítették fel a házak elejét, a kapukat, kerítéseket. A május elsején felállított májfát sok helyen pünkösdkor szedték le. Mágikus erőt tulajdonítottak a pünkösd hajnalán lopott bodzavirágnak, melyből teát készítettek torokfájás ellen. Jósoltak e nap időjárásából is: „Ha pünkösd vasárnapján szép az idő, jó termés várható gabonafélékből.”

E nap jellegzetes szokása volt a pünkösdi királynéjárás vagy pünkösdölés, melynek sajátos jászsági változatát, a mimamamázást Gulyás Éva kutatásaiból ismerjük. A szokás az elnevezését a pünkösdi ének félreérthető kezdő soraiból nyerte: „Mi van ma, mi van ma?” A nyolc-tizenkét éves lányok, – ha engedélyt kaptak –, körbeálltak és előadták a házaknál a köszöntőéneket, melyet a gazdák néhány fillérrel, dióval, almával és kaláccsal háláltak meg.

Forrás: Szülőföldünk a Jászság,
helytörténeti olvasókönyv, 2011