Nem fogadkozom, nem ígérgetek, megcsinálom!

Év végi ünnepi számunkban megkérdeztük városunk polgármesterét, Szabó Tamást az elmúlt karácsonyokról, családi szokásaikról és a szilveszter, az újév kezdésének emlékeiről és rituáléjairól.

A legtöbb embernek a karácsonyról a gyerekkora jut eszébe. Így van ezzel Ön is?
Elsőre a különbségek jutnak eszembe. Mégpedig az, hogy gyerekkoromban karácsonykor általában hó volt. És még később, fiatal felnőtt koromban is, amikor már nekem is dukált az ilyenkor kötelező, szokásos forraltbor ivás. Ehhez a műfajhoz hozzátartozik a hideg, a hóban taposás, a csizmák csikorgó hangja. Valahogy ettől, és így együtt van hangulata. Ezért is örültem, hogy az idei első adventi vasárnapon nappal esett a hó. Aztán abbahagyta, de estig megmaradt, és jó volt látni a hónak örülő gyerekeket.

Felnőttkorának milyenek voltak a karácsonyai?
Az elmúlt harmincöt évben mindig volt kiskorú gyerek a családban, most meg már két unokának is örülhetünk, és tavasszal érkezik a harmadik. A fenyőfa beszerzése, talpra állítása, díszítése az én feladatom volt. Később aztán a nagyobb gyerekekre lehetett számítani, hogy segítenek. Hat különböző korú gyereket menedzselünk, akik közül a legkisebb, Luca 12 éves. Logisztikailag sem különbözünk más magyar családoktól.
Ez a két nap a meghittség, az ünneplés mellett arról is szól, hogy jön hozzánk a család, és mi is felkerekedünk a dédszülőktől az unokáig felkeresni a szeretteinket. Két nap jövés-menés, Egertől a Jászságon át Dél-Baranyáig. Idén is ez lesz a menetrendünk.

Az orvosi hivatása mennyiben befolyásolta az ünneplés lehetőségét?
Pályám első tizenöt évét gyakran ügyeletben töltöttem az év végi ünnepek alatt. A kórházban, akit csak lehet hazaengedtünk, legalább az ünnepek idejére. Csak azok maradtak, akiknél a kórházi bent lét feltétlenül szükséges volt. Az osztályokon belül az orvosok és nővérek próbáltak egy kis meghittséget teremteni szaloncukorral, apró ajándékokkal egymás között és a kórtermekben is. A társadalom is nyitottabbá vált az ünnepeken is kórházban fekvők iránt. A gyerekosztályokat egyre gyakrabban felkeresik betlehemesek, bohócdoktorok, hogy műsorukkal meghittséget, vidámságot hozzanak. Ez a szép szokás mintha a többi osztályon is megjelenne és erősödne.

Volt olyan karácsonya, ami nagyon kilógott a sorból?
Az egyetem elvégzése után egy évre behívtak katonának. Ez volt az első karácsonyom apaként, mert pár hónappal korábban született az első fiam. Erre való tekintettel a recski laktanyából hazaengedtek Egerbe azzal a kikötéssel, hogy szilveszterkor – mint orvosnak – feltétlenül bent kell lennem a laktanyában, mert a tiszti buli miatt beavatkozás várható. Én ebből nem csináltam nagy gondot, mert már akkor is úgy tapasztaltam, hogy a természet az ilyen jellegű gondokat megoldja. Minden részeg mellé nem lehet orvost állítani, még akkor sem, ha tiszt. Így aztán katonatársaimmal mi is kivettük a részünket az évbúcsúztatásból, poharazgattunk, aztán elnyomott az álom. Reggel hallottam, hogy egy-két esetben hívtak volna, de szerencsére az öngyógyítás megoldotta a problémákat.

A szilveszter a kórházban is más, mint a karácsony?
Másmilyen ünnep, amikor inkább jellemző lazaság, a kevésbé mérsékletesség az emberekre. A hirtelen, nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása prosztatagondokat okoz, így aztán hajnal felé megjelennek az első páciensek, akiken segíteni kell. Erre évről-évre ugyanúgy számítani lehet a mi osztályunkon, mint a szemészeten, ahova a pezsgősüveg dugók okozta sérülések miatt érkeznek a betegek.

Ha teheti, és nincs ügyeletben, milyen az ideális szilveszter a család számára?
Havas túrával összekötött hegyi szilveszterezés. Több családdal közösen gyerekekkel kibérelünk turistaházat, vagy vadászházat. A feleségek kocsival és a legkisebbekkel előre mennek, viszik a felszerelést, mi, többiek, vállalkozó kedvűek pedig túrával kezdjük a napot, úgy jutunk föl a kiszemelt helyre. Amióta polgármester vagyok, még inkább megerősödött bennem ez a fajta vágy szilveszterkor, hiszen az újévben elkezdődik a báli szezon, és egy-másfél hónapig számos zártkörű rendezvényen vehetek részt. Így a szabadhoz kötött szilveszteri program még csábítóbb.

Újévkor szokott fogadalmat tenni?
Határkő az év vége, az újnak az eleje, még ösztönözhet is a fogadalmakra. De legalább negyven éve tudom, hogy ha valamin kell, vagy változtatni akarok, akkor azt megfogalmazom, és bármelyik hó, vagy hét közben is életbe tudom léptetni. Nem fogadkozom, nem ígérgetek, megcsinálom! Esetleg később jelzem azoknak, akik fontosak számomra, hogy tudatosan változtattam. Nyilván stílus kérdése is, hogy nem harangozom be előre, inkább meg akarok győződni arról, hogy a vállalásomat meg tudom oldani.

Ha nem is az újévhez kötődően, de mi volt a legutóbbi vállalása önmaga számára?
Hatvanéves korom körül a fittségemre és erőállapotomra való tudatosabb és határozottabb odafigyelés. Addig sem állt távol tőlem a mozgásra-, étkezésre való odafigyelés. A kötelező szűrővizsgálatokon is mindig részt vettem: ekkor azonban még alaposabban megnézettem magam belgyógyásszal és más kollégákkal is, a nagyon határozott átgondolás szándékával.

És mire jutott?
Előbb az akkori állapotot kellett tisztáznom: munkám miatt rendkívül hektikus a heti, sőt a napi időbeosztásom. Nem tudom, hogy éppen hol ér az ebédidő, nehéz rendszerességet vinni az életembe. Azt tudtam, hogy a mozgásra és az étkezésre kell elsősorban odafigyelnem, és ezt a gondolkodásomba beépíteni. Jártam személyi edzőhöz, de időben ez sem volt tervezhető, ezért odahaza rendeztem be magamnak egy sarkot, ahol minden nap 30-40 percet súlyokkal, egyéb sporteszközökkel karban tudom magam tartani. Parlamenti képviselőségem alatt elmaradoztam a szeretett focimeccseimről is. Most heti egy focizást sikerült újra beiktatni.

Az étkezés is ennyire fontos?
Dietetikus szakemberek szerint ha ügyel az ember étkezése mennyiségére és minőségére, talán olyan, vagy majdnem olyan fontos, mint a rendszeres mozgás. Persze a kettő csak együtt lehet eredményes. A hét eleje és vége étkezés szempontjából is nehezen tervezhető a polgármester számára, ezért a közbülső napokra szakemberek által összeállított menüt rendeltem meg, amiben hal, csirke, fehér húsok, valamint megfelelő mértékben fehérjék, szénhidrátok is vannak, így ezzel már nem kell külön foglalkoznom. Az alapkérdést összegezve: tudatos, de nem szilveszteri döntésem volt.

Visszaigazolja ezt a környezet és a család?
Akik fontosak számomra, azok visszacsatolták ezt a szándékomat. Van, akinek a tudatos fittség és erőállapot eleve érték, másnak pedig megpróbálom közvetíteni. A most hatodikos Luca lányom az én ösztönzésemre is kezdett el rendszeresen tollaslabdaedzésre járni.

Végül is mit gondol az év végéről és a szilveszterről, meg a fogadalmakról?
Amióta időszámítás van, az emberek számára mindig fontos és jelképes az év vége és eleje. Én sem különbözöm mástól abban, hogy egy év végeztével számadást készítek. Ha valami fontos elmaradt, azt át kell tenni a következő évre, és ebben a tekintetben ez akár fogadalom is lehet. Én év közben is többször átgondolom a család életét és a városi munkámat is. Ez segít abban, hogy visszamenőleg is kirajzolódjanak a főbb vonulatok, az erények és a hiányosságok. Ezek számbavétele segíthet a közeli, és távolabbi terveink megfogalmazásában, vagy éppen módosításában.

Halász Lajos

Halász Lajos

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé főszerkesztője.
Halász Lajos

Latest posts by Halász Lajos (see all)

Halász Lajos

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé főszerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?