Mindenki egyformán kisgyermek

Nagyon sokszor találkozunk egy esztendő alatt a Jászság parlamenti képviselőjével. Ritkán váltunk pár szónál többet, mert hivatalos programon vagyunk, átadáson, lakossági fórumon, gazdasági tanácskozáson. Tesszük a dolgunkat, a képviselő is, az újságíró is, és ahogy az ma kialakult, futunk a következő helyszínre, néha együtt, többnyire nem. Most próbáltunk befékezni, és elcsendesedve beszélgetni, ahogy advent idején szeretnénk. Nos, ebbe is beletenyereltek az események.

– Azt mondják, mindenkinek juthat az élete során negyedóra a hírekben. Az Ön esetében a hazai médiumokban ez már többször teljesült, ráadásul most a világsajtóban is „megpörgették” a nevét. Hogy fogadta?
– A közéleti szerep nem a cserkészek gyülekezete: aki dolgozik, aki közös eredményeket ér el, és ezáltal politikai vetélytársait „legyőzi”, számíthat arra, hogy azok árgus szemmel nézik, mi módon tudnak bármibe belekötni. 1998 óta dolgozom a közéletben, azóta minden választást megnyertem. Ezek a sikeres megmérettetések erőt és hitet adnak arra, hogy a választóimat megvédeni akkor tudom, ha magamat is megvédem amikor kell. Akkor, ha nem döglött hal módjára úszom az árral, hanem küzdök a Jászságért, a hitünkért, a hagyományainkért. A támadásokat úgy tekintem, mint a labda útját, ami akkor repül szépen, messzire, ha jó nagyot belerúgnak, ha legalábbis folyamatosan pofozgatják. Azt tapasztaltam kampány időszakokban, ha az ellenfél nem tud a programjainkkal, eredményeinkkel vitatkozni vagy annál jobbat produkálni akkor mindig a csodafegyveréhez nyúl: gyűlöletet kelt. Én meg azt vallom, hogy az emberek bölcsek és tudják, hogy a rosszat csak a jó tudja legyőzni. Ez megnyilvánul abban is ha kiállunk egymásért, és abban is ha bölcsen hallgatunk.

– Milyen a viszonya a Parlamentben a képviselőkkel? Mi itt a Jászságban jól ismerjük, így kicsit szokatlan, hogy egy ellenzéki képviselő hölgy azt kérdezte a tévében, ki az a Pócs János? Kkésőbb észbe kapott, és azt mondta, jó, hát mi ismerjük… Divat lenézni egymást?
– Nem tudom, hogy divat-e, és az sem érdekel, hogy mit mond a politikai protokoll. Politikai hovatartozástól függetlenül az vágja ki legjobban nálam a biztosítékot, ha valaki lenéz valakit. Azért, mert minden ember egyformán jött a világra, egyforma édesanya örült neki és egyformán táplálta, nem utolsó sorban mindannyian egyformán is távozunk. Sok olyan „nagyember” asztalától álltam már fel, és csaptam rá az ajtót, aki úgy gondolja, hogy oka/joga van bárkit lenézni. Én biztos, hogy ezt soha nem teszem. Minden embert fogadok és végig hallgatok: azt is, akinek a cége, egy élet munkája bajban van, azt is, akinek a szomszéd fája átlóg a kerítésen, mert mindenkinek a lelkében az ő terhe a legnagyobb, és nekem azt kell megoldani. Nincs különbség! Vallom, hogy átmeneti szerencse soha senkit nem hozhat olyan helyzetbe, hogy különbséget tegyünk ember és ember között. Tudjuk Jézus Krisztus minden emberért meghalt a kereszten, és az ítélethozatal nem a mi kompetenciánk…A politikusé különösen nem, mert a nagy ítélet előtt az emberek 4 évente kihirdetik az ítéletet. És ez így van jól!

– Nem ilyen kérdésekkel készültünk erre az adventi interjúra, mint az első kettő, és ez a harmadik, de nem tudjuk kikerülni. Tulajdonképpen a választási kampány eldurvulását tapasztaljuk. Eddig nem volt divat a Jászságban az önkormányzatokat támadni. Ők hogy védekezzenek? Tud nekik segíteni?
– A választási kampányban mindenki győztes akar lenni, és hatalomra akar kerülni. A mostani kampány mégis más, mert az ellenzék úgy országosan, mint a Jászságban egymást akarja legyőzni, bizonygatva, hogy ki jobb ellenzéki. Ezért semmit és senkit nem kímélnek. Én azt kérem tőlük, ha számukra ez egy ilyen küzdelem, akkor inkább velem foglalkozzanak. A közéleti toleranciába sok minden belefér, én meg bírom az ütést, még az adrenalin szintemnek is jót tesz. Azonban a tőlem függetlenül munkájukat végző tisztességes embereket, vállalkozásokat, családokat, önkormányzatokat ne bántsák. Részben mert méltatlan, másrészt mert politikai hovatartozástól függetlenül mindenáron meg fogom őket védeni!

– Még egy kérdés erejéig maradjunk a jászsági önkormányzatoknál, de most már pozitívan. Elégedett az utóbbi időben ide érkezett forrásokkal?
– Igen elégedett vagyok! Igaz, az én véleményem szűkebb hazánkkal elfogult, de látom, hogy más régiókkal összehasonlításban kiemelkedik a Jászság. A legfontosabb számomra az, amit az itt élők éreznek. Volt egy alapos, mindenre kiterjedő közvélemény-kutatás, benne azzal a kérdéssel: Ön mennyire érzi inkább úgy, hogy fejlődik a térsége? Vagy mennyire érzi úgy, hogy inkább nem? A válaszadók 75% mondta, hogy inkább fejlődik a Jászság és ez az arány az országos átlagtól közel tíz százalékkal magasabb.

– Itt kezdődött volna az eredetileg tervezett interjú az adventi időszakról. Idézzen fel három időszakot. Először azt, hogy milyen volt egészen kisgyermek korában a várakozás, a vágyakozás ilyenkor?
– Ma már ennyi év, sőt évtized múltával egyetlen ajándékra sem emlékszem, de arra igen, hogy milyen jó volt, hogy a nagyszüleim, a szüleim és mi a nővéremmel egy nagy családban éltünk. Karácsonyra túl voltunk a disznóvágáson, a bevásárlásokon, édesanyám a nagytakarításon, nagymamám a kenyérsütésen. Nekünk gyerekeknek kötelező délutáni alvás volt, és mire felébredtünk ott volt a lucfenyő a maga csodálatos illatával. Majd az éjféli misére mentünk közösen. Szerencsére ennek a hagyománynak minden momentumát meg tudtuk őrizni. Emlékszem milyen nagy volt már a kislányom mikor ragaszkodott hozzá, hogy ő – mint régen minden évben –, elmegy a mamákhoz és együtt jönnek mire megjön a Jézuska. Azt mondta ez a karácsony varázslatos hite, és benne ez a legszebb emlék, amit nem akar megtörni. Számomra az a legszebb családi karácsonyi emlék, hogy ezt ma is így éljük meg, és az hogy látom, a három gyermekem ezt ugyanígy fogja továbbadni…

– Sok minden megváltozott az életében politikusként: egyszerre kitágult, és összement a világ, utóbbi főleg az idejére lehet igaz. Ki varázsol odahaza, hogy mégis minden rendben legyen, Ön, vagy Katika, a felesége?
– Feleségem a három szeretett gyermekünk segítségével a varázsló. Kiváló érzékkel és szeretettel teszik. Nekem csak annyi a feladatom, hogy hazajövök, és a kandalló, a kazán begyújtását vállalom, mert a fa hasogatása, a tűz melege, a fa pattogása a tűzön az ünnep része.

– Advent idején a szokásosnál is több programja van. A gond több a találkozásain, vagy azért van minek örülni közösen a jászságiakkal?
– Mindig vannak emberek, akik megkeresnek, elmondják megoldásra váró problémáikat és ez így természetes, így van jól, de Adventben mindenki közösen ünnepel. A gyermekek csodálatos műsort adnak, az anyukák, a nagymamák törölgetik a szemüket, felhangzik a Mennyből az angyal, és akkor mindenki egyformán kisgyermek.

– Végezetül a jövőről kérdezzük: mit szeretne magának, a családjának, a Jászságnak?
– Látni, hogy mindenki boldog, félre húzódni, és arra gondolni: megérte! Szép adventi készülődést, áldott karácsonyt és boldog hétköznapokat kívánok szeretettel mindenkinek!