Egy jó út legelején járunk

Február 1-jén alakult meg az önálló Jászberényi Tankerületi Központ, amelyhez a jászsági településeken kívül Visznek és Tápiógyörgye is tartozik. A megpályáztatott igazgatói posztra a Klebelsberg Központ vezetője március 1-jei hatállyal Zsemberi Zoltánt nevezte ki. Tőle érdeklődtünk pályájáról, eddigi ténykedéséről és legfőképpen új pozíciójáról és terveiről.

Hagyomány nálunk, hogy a fontos posztot betöltő új vezetőket a lehető leghamarabb bemutatjuk. Az Ön esetében, mivel a szervezet is újonnan alakult, önmérsékletet tanúsítottunk. Megvártuk, hogy megismerkedjen új feladatával. Mielőtt megkérdeznénk, hogy miért jelentkezett erre a feladatra, ismerkedjünk meg kicsit közelebbről azzal, honnan származik, hogyan lett pedagógus?
– 1972-ben Szolnokon születtem, mert édesapám foglalkozása révén családilag a MÁV Kórházhoz kötődtünk. Egyébként az egész családom – ameddig a felmenőket követni tudjuk a nagyszülők elbeszéléséből –, tősgyökeres jászsági. A jászapáti tanyavilágban éltek, mezőgazdasági, paraszti munkából tartották el a családjukat. Én már a városban nőttem fel, ott jártam iskolába, az akkor még Mészáros Lőrinc Gépészeti Középiskolában érettségiztem, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem akkor még létező mezőtúri karán üzemmérnökként szereztem az első diplomámat. Azonban affinitásom nem volt ehhez a területhez, ezért Budapesten a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán folytattam tanulmányaimat, ahol közgazdászként végeztem.

Eddig még inkább távolodni látszik a pedagógus pályától.
– Ekkor keresett meg Kalmár Istvánné a jászapáti alma materből, ahol két évvel korábban, felmenő rendszerben elindították a közgazdasági tagozatot. Ekkortól viszont már a szakmai tárgyakhoz friss tudású szakembereket kerestek, így 1996. szeptember 1-jével pedagógus lettem. Később a jászberényi Alternatív Szakképző Iskola – a későbbi Terplán, ma ferences középiskola – hívott meg oktatni, így jó ideig két helyen dolgoztam félállásban. Később egyre több hasonló képzés indult a környéken, az apáti iskola más irányba fordult, én pedig teljes állásba Jászberénybe kerültem. A 2003-ban itt indult első szakközépiskolás osztály osztályfőnöki teendőit én láttam el, és egyre több feladatot kaptam a tanügyi igazgatásban. 2010-ben főállású igazgatóhelyettes lettem.

Szeret tanítani? Nem vonta el nagyon a figyelmét, az erejét a tanügyi igazgatás?
– Talán a családból és a neveltetésemből jött a terhelhetőségem. Egyedüli gyerek voltam, de a szomszédoknál 6-8 lurkó nevelkedett. Az életrevalóságot volt kiktől ellesni. 2010 körül már 620 tanuló volt a Terplánban. Az ottani órarendet, tantárgyfelosztást a törvényben engedélyezett három igazgatóhelyettes helyett egyedül oldottam meg a napi feladatokkal együtt. Jól éreztem magam, de folyamatosan kerestem a kihívásokat, és tovább képeztem magam adótanácsadónak, oktatási informatikusnak. Megszereztem az egyetemi közgazdasági diplomát tanár szakon, tanügyi egyetemi szakvizsgát, majd közoktatás vezető és tankerület vezető szakvizsgát tettem. Tanítottam a berényi főiskolán, Szolnokon a Perfektnél, és amíg be nem sűrűsödött az életem, könyveléssel és adótanácsadással is foglalkoztam.

Lehet, hogy az Isten is a mostani posztjára teremtette és irányította?
– Mikor idén februárban megalakult a Jászberényi Tankerületi Központ, lelkileg hiába éreztem jól magam a bőrömben, már nyitni akartam. Újabb tanulmányaim alapján is ki akartam magam próbálni, hogy a Terplán 30-35 fős testülete után egy nagyobb rendszerben megállnám-e helyemet. Természetesen pályáztam az igazgatói posztra és többszörös meghallgatás után el is nyertem március 1-jei kinevezéssel.

Nem volt semmi félelme?
– Nyilván arra céloz, hogy a sajtó nem bánt kesztyűs kézzel a KLIK-kel kezdettől fogva. Nekem főleg az érettségiztetés kapcsán az LVG-vel és a Liskával, de általános iskolákkal is volt kapcsolatom, így áttételesen ismertem, az eredményeit láttam. Úgy gondoltam, hogyha a sajtó hírei lennének igazak csak, ez a szervezet nem is működhetne. Tény, hogy nem láttam a belső működését, amit nem is lehet, ahhoz ott kell dolgozni. A döntésem, hogy váltsak, nem is januári volt, hanem az előző nyár óta gondolkodtam abban, hogy az oktatásügy területén továbblépjek.

Azért pályázat előtt csak utánanézett, hogy mibe vág bele?
– Azt tudtam, hogy a 2013-ban létrehozott KLIK 2016 októberében teljesen átalakult, még a nevében is, azóta Klebelsberg Központ. Középirányító szerv az EMMI és a tankerületek között. Nem diktatórikus szervezet, amelynek szolnoki és főleg karcagi tankerületei segítettek nekünk, új testvérnek a pályáztatásban. A lehetséges felmerülő problémákra különösen a hasonló nagyságú karcagi központ vezetője, Sági István több esetben felhívta a figyelmemet.

Mi volt az első feladata?
– Érkezésemkor kilenc munkatárs dolgozott a tankerületnél, akiket addig ideiglenes megbízással a szolnoki tankerületi igazgató irányított, ahonnan újjáalakulva kiváltunk. Először meghatároztuk a struktúrát, amiben a törvények megszabta feladatainkat elláthatjuk, és ehhez a megfelelő szakembereket meg kellett találnunk. 24 szakembert engedélyeztek számunkra, így a legsürgősebb feladat a pályáztatás, a tankerület szakembereinek megtalálása és felvétele, az állomány feltöltése volt. Mindeközben nem veszíthettük szem elől a legfontosabbat, mindenki ismerje meg a tankerületet, a céljait, azt, hogy a gyerekekért, a szülőkért, az iskolákért vagyunk.

Ezek szerint a struktúrát Önök határozták meg. Kérjük röviden vázolja olvasóinknak az igazgatóság felépítését!
– A tankerületet Mészárosné Vas Márta szakmai igazgatóhelyettes és Katona Éva gazdasági igazgatóhelyettes segítségével vezetem. Mindketten tapasztalt szakemberek. Márta Jánoshidán volt tanító, majd Jászapátin általános iskolai igazgató. Évával pedig már dolgoztam együtt az apáti gimnáziumban, ahol gazdasági vezető volt. Később a nagykátai önkormányzatnál is ezt a feladatot látta el. A pénzügyi osztályon öten, a tanügyi igazgatási osztályon hárman dolgoznak, a HR-es tevékenységet is hárman látják el, a működtetési csoportban négy, a pályázati csoportban két kollégám tevékenykedik. Van egy főállású jogász kollégánk és titkárságvezetőnk is. Még két kollégát keresünk, hogy teljes legyen a csapatunk.

Váltsunk tágabb nézőpontra: személy szerint kiknek a gondjaival foglalkoznak nap mint nap?
– 16 település húsz általános iskolája mellett hozzánk tartozik a Lehel Vezér Gimnázium, a Szent István Sport Általános Iskola, a Palotásy Művészeti Iskola és a Szent István körúti Képességfejlesztő Általános Szakiskola is, valamint az árokszállási Deák Szakgimnázium. Összesen 7150 tanuló, 630 pedagógus, 76 nevelő-oktató munkát segítő iskolatitkár, pedagógiai asszisztens, laboros, valamint 111 technikai dolgozó: takarító, gondnok, karbantartó tartozik hozzánk. Most, szeptemberben az általános iskolákban 531 elsős gyerek kezdi meg tanulmányait, a 9. osztályokban pedig 245 tanuló.

Pedagógus hiányzik a rendszerből?
– Ekkora létszámnál már mindig van természetes mozgás is, 15-20 kollégát fel tudnánk venni, főleg gyógypedagógusokat, testnevelő tanárokat, informatika szakos tanárt. Nálunk ezek a hiányszakmák. A rendszer előnye, hogy az intézmények között tudunk átcsoportosítani pedagógusokat, akik közül főleg a gyógypedagógusok, fizika, kémia, biológia, informatika szakosak, összesen 6-8 tanár áttanítással oldja meg ezt a gondot. Egy-egy kisebb iskola, ha lenne jelentkező, akkor sem tudna felvenni kis óraszámban tanító pedagógusokat, de 2-3 iskola már igen. A tankerületi egységesítés előnye itt is jelentkezik. Persze az érintett tanárok egy napon belül csak egy településen belül tanítanak.

Hogy néz ki a tankerület felől a pedagógus életpálya? Mennyire önkéntes, mennyire kötelező jellegű ebben részt venni?
– A tankerület mindenben támogatja a pedagógusok előrelépését. A tanítási gyakorlat nélküli kezdők gyakornoki státuszba érkeznek, amelyben két évet tölthetnek és újabb két évük van a Pedagógus I. fokozat követelményeinek teljesítésére. A következő kategóriában hat éven át erősíthetik szakmai ismereteiket és gyakorlatukat, majd három év áll rendelkezésükre a Pedagógus II. fokozat megszerzésére. Ott már az egyéni ambíciókon kívül nincs más kötelező, ösztönző elem, de iskoláinkban számos mesterpedagógus dolgozik, elérve a környezetünkre jellemző legmagasabb szintet. A rendszer ismer kutató tanár kategóriát is, de ez nálunk alighanem ritka kivétel lehet. A pedagógusokat egyébként természetesen az iskolaigazgatók irányítják.

Kezdjük a szakmai vonulattal! A korábbi – meglehet, egyoldalú – sajtóhírek szerint az ő önállóságukkal komoly bajok voltak/vannak a rendszerben.
– Jogszabály rögzíti az óraszámokat, a tantárgyfelosztást, amitől sem az igazgatók, sem a tankerület nem térhet el. Például a 9. osztály óraszáma 52 tanóra. Ebbe mindennek bele kell férnie. Ez a kalkuláció, és az oktatás színvonalának emelése, a pedagógusok helyi ösztönzése, megfelelő kiválasztása azonban már az igazgatók kompetenciája.

A gazdasági önállótlanság még nagyobb panasz volt. Vagy ma is az?
– Első, töredék gazdasági évét éli a tankerület. A költségvetést mindig novemberben állapítják meg. Mivel mi akkor még nem is léteztünk, Szolnok kapta meg a meghatározott összeget, és kiválásunkkor realizálódott 3,2 milliárd forintban az idei büdzsénk. Ennek nyolcvan százaléka személyi, húsz százaléka dologi kiadásokra van betervezve. Tankerületi szinten költségvetésünk stabil, nincs határidőn túli kifizetetlen számlánk. Az én eredeti elképzelésem is az volt, hogy ne nagy központi költségvetésben gondolkodjunk, hanem bontsuk le azt iskolákra. Hadd lássa minden igazgató, mennyit költhet, mennyit engedhet meg intézményének. Ők próbáljanak meg gazdálkodni, egyeztetve a tankerülettel. Tehát a krétát, WC-papírt az iskolák rendeljék meg három havonta, amit aztán központi beszerzéssel olcsóbban be tudunk szerezni. Az igazgatókkal hetente találkozunk munkaértekezleten, gazdasági és szakmai feladatokat, problémákat egyaránt meg tudunk beszélni. A költségvetés leosztásának az első eredménye egyébként túlrendelés lett, így aztán a márciusi-májusi periódusra több iskola már nem is rendelt krétát, ezt-azt, látva, hogy felülbecsülte az igényeket, a forrásokra pedig más területen is szükségük van.

Tanévkezdés előtt közvetlenül látják már, hogy a húsz százalékos dologi kiadásból mire futotta a nyáron?
– Még ezekben a napokban is számos iskolában tart a felújítás. Mindenütt volt tisztasági festés, általános nyári karbantartás. Több helyen fűtéskorszerűsítés, kazáncsere is megvalósulhatott, nagyságrendileg három millió forintos értékben. Összességében negyven millió forintot tudtunk a nyári karbantartásra fordítani. Az előző kérdésre visszautalva a karbantartási feladatokat az igazgatói igények alapján végeztük el, ők rangsorolták a feladatokat, hiszen ők tudják, mire van a leginkább szükségük. A beázást akarják megszüntetni vagy balesetveszélyes burkolatot, esetleg megrongálódott ajtót vagy ablakot kell sürgősebben cserélniük. Úgy érzem, hogy egy jó út legelején járunk.