Érettségi találkozók a Lehelben
A zord május után, 21-én verőfényes napsütésre ébredt Jászberény. Kora délelőtt ünneplőbe öltözött hölgyek és urak tarka sokasága a Lehel Vezér Gimnáziumba tartott. Hat osztálynak ötvenéves, egynek 60, szintén egynek 65 éves érettségi találkozójára kitárultak a gimnázium ódon kapui.
Vidám sokadalom kereste a régi osztálytársait és izgalommal várták a találkozó elkezdését.
Tízet ütött a Nagytemplom órája, amikor elkezdődtek a rendhagyó osztályfőnöki órák. Osztályunkban, a IV/d-ben Szakál Istvánné Szűcs Babi (óvónő) szervezőnk köszöntőjével kezdődött, majd osztályfőnök helyettesünk, Hagyó Miklós vezetésével osztályunk diákjai beszámolói következtek az eltelt fél század történéséről. Féltizenkettőkor Németországban élő osztályfőnökünk, Koszta Sára (Sara Rietz) telefonos jelentkezése sokak szeméből könnyeket csalt elő, néhány felvillanás, a hatvanas évekből, közösen emlékeztünk.
A gimnázium jelenlegi igazgatója, Antics István minden osztályt felkeresett és személyesen üdvözölte, köszöntötte az öregdiákokat. Ekkor Fábián Erzsi (kozmetikus) az igazgató úrnak felidézte, hogy milyen sokat kaptunk az „Alma Mater”-től, a nagy tudású tanárainktól. Ezt követte az udvarban az osztályok fotózása. Még egy búcsúpillantást vetettünk a tablónkra, és az évfolyam folyamatosan elindult a Zagyva parton át a Szikra Galériába, ahol folytatódtak a nagy nap eseményei.
Kedves pillanatok voltak, amikor a párhuzamos osztályokban kerestük, felfedeztük régi barátainkat, üdvözlések, ölelések, baráti puszik csattantak, néha-néha megható percekkel. Megkerestük régi meghívott nevelőinket.
A közös ebéd elfogyasztása után, Zalai Tamás (fogorvos) a IV/f osztályból, mint a régi gimis zenekar gitárosa játékával kezdődött a nosztalgikus ötórai tea, ahol a hatvanas évek nagy slágerei szólaltak meg. Nyitótáncot a IV/d osztály spontán szerveződött pon-pon lányai prezentálták.
Roptuk a táncot, úgy mint ötven évvel ezelőtt, mintha megállt volna a fél évszázad velünk… Szinte hihetetlen volt számunkra, hogy mi lennénk a „híres 66.-os” évfolyam diákjai, ma már nagymamák és nagypapák? Lassan leszállt az est és elcsendesedett a Szikra Galéria.
Visszaemlékezve és összefoglalva, mit is adott nekünk gimnáziumunk? Tudást, emberséget, tisztességet és helytállást.
Mai ifjú, diáktársaimnak üzenném az 50 év távlatából:
„Föl, föl fiúk, csak semmi félelem
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”(Ady)
Miklósné Pintácsi Katalin
(mérnök-tanár), Budapest
IV/d osztály egykori tanulója