Elfogadó színház

A színművészet színfoltjaként mutatkozott be városunkban a Baltazár Színház művészei és hozták el a bennük rejlő kincseket a helyi közönségnek.

Gyermekek kacajától volt hangos kedden kora délután a Lehel Film-Színház nagyterme, akik már izgatottan várták a Baltazár Színház kabaréját. A hivatásos társulat különlegessége, hogy értelmi sérült és egészséges színészek közösen hoznak létre semmi mással össze nem hasonlítható kulturális kincset.

Évekkel ezelőtt volt szerencsém megismerni egy Down-kóros lányt, aki színésztársait meghazudtolóan, bakik nélkül adta át hitelesen az általa megformált karaktert és a szövegkönyvben neki szánt szövegben egyszer sem akadt el. Örök fiatalok ők, akik ugyan alul maradnak egészséges embertársaik értelmi képességein, de emocionális intelligenciájuk jóval magasabb. A Baltazár Színház feladatául tűzte ki, hogy ezeket a képességeket előhívja a tehetséges, de sérült emberek szívéből-lelkéből. Olyan neves színészek adják a nevüket és teljes valójukat az egyes előadásokhoz, mint Szalontay Tünde és Varga Klári színművésznők, vagy Müller Péter Sziámi. Az így létrejött művészeti csoport fogyatékos embertársaink elfogadásra buzdít és láttatja azt a kincset, amit csak tőlük kaphat a közönség.

Ez az ajándék pottyant a Fiúk, lányok című, 30 perces előadás során is a közönség ölébe. Szép Ernő novellarészletei korabeli sanzonok társaságában elevenedtek meg a színpadon. A harmincas évek világát tükrözték a rózsaszín és kék megannyi árnyalatát felvonultató jelmezek és különleges hajkreációk. A darab ugyanúgy érthető volt a nézőtéren helyet foglaló iskolás gyerekek és a felnőttek számára is. Érzelmi hullámvasúton érezhettük magunkat, amikor egyik percben még mókás nőtársi vigaszt hallhattunk, a másikban pedig a szív fájdalmáról szavaltak. Megkapó volt, ahogy Müller Péter Sziámi az ő magas termetével az alig másfél méteres, dús keblű hölgynek udvarol. Zengett a nézőtér a nevetéstől. A társulat táncos tudásában sem találhattunk kivetni valót, külön kiemelve a sztepszóló részeket. A közönség ekkor már nem tett különbséget sérült és egészséges előadó között, hiszen mindannyian értéket közvetítenek példaértékű szerepvállalásukkal.