Emlékezés a forradalom hőseire

November negyedikén délután 1956. jászberényi mártírjairól és hőseiről emlékeztünk meg a Huszárlaktanyánál, annak a szovjet parancsnoknak a tiszteletére állított emléktáblánál, aki ötvenkilenc évvel ezelőtt nem támadt rá a jászberényiekre. Cselekedete miatt az életével fizetett.

Besenyi Vendel helytörténeti kutató elevenítette fel és gyarapította ismereteinket a jászberényi eseményekről. Emlékezőbeszédében kitért arra, hogy Jászberény 1956. történéseibe beírta a nevét, az eseményektől városunk sem volt mentes.
Az öreg laktanyában 1949 és 1957 között szovjet páncélos katonai alakulat állomásozott Jászberényben. A helytörténeti kutató kiemelte, a szovjet katonák és a város lakossága között jó kapcsolat alakult ki. Így mikor elérkezett 1956. november 4-e, és az országban lévő szovjet csapatok megkezdték Budapest és Magyarország elfoglalását, a városunkban állomásozó szovjet katonai alakulat passzív maradt. A Bajáról érkező kommandónak a laktanya parancsnoka hiába érvelt, hogy a jászberényiek barátságos népek, itt rend van, nincs fegyveres ellenállás. „Valamennyi visszaemlékező egyhangúan azt állítja, a laktanya parancsnok azt mondta: nem lövök azokra az emberekre, akiknek a gyermekei és a mi szovjet tisztjeink gyermekei együtt játszanak” – idézte Besenyi Vendel. A tűzparancs megtagadása miatt a parancsnok életével fizetett, a laktanya udvarán azonnal kivégezték.

Jászberény egyik ’56-os emlékhelyén álltunk, és arra a szovjet tisztre emlékeztünk, aki nem támadt rá a városra. Sírja a szovjet katonai temetőben van, egy II. világháborúban elesett szovjet katona sírjába temették el. „Felirata magyarul: Névtelen szovjet katona 1956. Nevét nem tudjuk, de a mi szempontunkból ő hős, Jászberény 1956-os hőse, mártírja. Emléktáblája 2013-ban méltó helyre került, oda ahol kivégezték”- summázott a helytörténeti kutató.

Záró gondolataiban elmondta, november 4-e Jászberény történelmében gyász- és dicső nap is egyszerre. Gyász, mert véráldozatokat követelt, és dicső nap, mert Jászberény a hazaszeretet ragyogó példáját mutatta meg nekünk, utódoknak. Végezetül elhelyezték a megemlékezés koszorúit az emléktáblánál, majd a szózat közös eléneklése zárta a rendezvényt.