Barangolás a világ virágoskertjében

Ebben a lehangoló bezártságban Kónya György hobbi világutazó beszámolója segít egy kicsit elrepülni képzeletben a kanapéról, hiszen a kispályás labdarúgó szakosztály vezetője Amerika után Indonézia legeldugottabb vidékeit hódította meg hűséges vándorcsapata társaságában.

Ahogy Kónya György asszociál magukra, a papa és a gyerekek ez alkalommal a festői Balin található Ubudon át a világ legnépesebb szigeteként számon tartott Jáváig barangolták be az érintetlenségét a turizmus elképesztő fellendülése ellenére is megőrző trópusi paradicsomot.

A kalandorok március 2-án indultak útnak, és ahogy azt már tőlük megszokhattuk, ezúttal is bőven kivették a részüket a spontán izgalmakból. Kipróbálhatták, milyen milliomosnak lenni – az indonéz rúpia ötvenszer gyengébb, mint a forint – kóstoltak futurisztikus gyümölcsöket és a cibetmacska ürülékéből készülő Kopi Luwakot, ami a világ legdrágább kávéja, de hintáztak a monumentális rizsteraszok fölött és egy viszontagságos motortúra során véletlenül elveszítették a papát, akit végül a helyi törzsi közösség mentett meg.

Kónya György kiemelte, még Amerikában ötven évvel előrébb járt a technológia, most majdhogynem száz esztendőt ugrottak vissza a történelemben, miközben elmerültek Délkelet-Ázsia gazdag kincses ládikájában, vagy ahogy ő nevezte, a világ legnagyobb virágoskertjében.
Miután Denpasar városában landoltak, az istenek szigeteként emlegetett Balin elsőként Ubud települést, a makákók Mekkáját vették célba. A Monkey Forest erdőrész szemtelen majmait hindu szentélyekkel és vallási szobrokkal tarkított mesebeli ősfás környezetben figyelhették meg. A kézbe szokott állatokkal azonban vigyázni kellett, hiszen az unalmas banánbeszerzést értékes holmik, mobiltelefonok, napszemüvegek, kisebb táskák vételezésével egészítették ki. A helyiek fontos természetvédelmi központként tekintenek a közel ezer szabadon kószáló majom otthonaként elhíresült erdőre, ahol mint megtudhattuk, majdnem 200 különböző fafajta él.

A képsorozatot böngészve a Tanah Loton található szentély is előkerült, amely a leggyakrabban köszön vissza a Bali képeslapokról. A lélegzetelállító tengeri környezet mellett a zarándokhelynek minősülő kegyhely tulajdonképpen egy úszó templom és nem mellesleg kulturális ikon is.
A tengerparton fehér öltözékben hömpölygő tömegek iránti érdeklődésemre Kónya György elmondta, vallási megfontolásból viselnek az ottaniak ilyen világos ruhadarabokat. Indonézia fő vallása egyébként az iszlám, de mielőtt az a maláj szigetvilágba érkezett volna, a térségben az indiai vallási filozófiák, a hinduizmus és a buddhizmus tanai voltak elterjedtek a lakosok körében, így hiedelmeiket főként a hindu hagyományok és gondolatiság uralja.

A magyarul Szárazföld a tengeren nevű úszótemplom látképénél talán csak a Tegallalang rizsteraszok egyedülálló, színpompás lépcsői nyújtottak varázslatosabb látványt. A völgyben elterülő lejtőkön feltáruló drámai látkép a kalandorokat is megihlette, a bátrabbak közülük óriáshintákon lendültek a hegyvidék magaslataira mesterségesen kialakított ültetvények fölé.
Természetesen a kulináris élvezeteknek is hódoltak, és mint azt tapasztalták, Indonéziában kétféle ételt fogyasztanak szívesen az emberek: mindent, ami él és mozog, és mindent, ami nem. A megörökített ínyenctálakon kókusz, rákszirom, nasi goreng helyi specialitás, babi guling, vagyis nyárson sült töltött malac illetve főként tészta és rizsalapú étkek kaptak helyet gusztusos kompozíciókban.

A rizs termesztése időszámításunk előtti 8. századig nyúlik vissza a térségben, és a pikáns fogások mellett bort és pálinkát is főznek belőle a lakosok, akik közel 40%-nak a mezőgazdaság ad munkát. Az országban az európai ember számára kuriózumnak számító trópusi gyümölcsökön túl virágzik a kukorica, a cukornád, a dohány és a kávétermelés is.

Utóbbi fajtából a luwak, vagy civet néven ismert ”macska” egyedülálló luxuskészítményét is magukhoz vették az utazók, akik előszeretettel kóstolták a valójában mosómedve állatfaj emésztőrendszerén át tökéletesített koffeinbombát. A hasznos kis bundás mit sem sejtve csemegézi a kávécserjéket, majd némi emésztést követően bab-vonat formájában távozik belőle a megpucolt, héjas termés, amit aztán pörköléssel tökéletesítenek. A feldolgozás minden szakasza puszta kézzel történik, ezért is olyan költséges a Kopi Luwak kávé.

Ubud után az egyik legelmaradottabb terület, Lombok, majd Gili szigetcsoportja következett, mint tervezett úti cél. Lombok látképét a Rindzsani hegy, pontosabban vulkán határozza meg, amely a második legmagasabb aktív tűzhányó Indonéziában. A sziget nagy részét egyébként erdőség borítja, de az alacsonyabb területeken itt is földet művelnek, állatot tenyésztenek. A fotók rákvadászatról, korallzátony felfedezésről – ami több mint hatezer tengeri állatfajnak ad otthont -, ízletes halvacsoráról és nyüzsgő piaci életről meséltek.

Lombok szigetétől alig néhány kilométerre fekszik a Gili szigetcsoport, mely viszonylag még felderítetlen az utazók körében, pedig fehér homokos, meseszép tengerpartja erősen hajaz az Indiai- Óceán közismert turistaparadicsomára, Maldívra. Kónya Györgynek mégis egy félelmetes élményt sikerült megtapasztalnia ezen a trópusi álomdesztináción, ugyanis egy éjjeli túrán elkallódott vándorcsapatától, majd egy helyi törzsközösségbe keveredve élt át hajmeresztő, emlékezetes perceket.

A szerencsés egymásra találás után a csapat együtt folytatta tovább kalandozásait a Jáva szigeten, mely a Föld legnépesebb szigete, és a világ legsűrűbben lakott területeinek egyike is. Mint az kiderült, Jáván koncentrálódik Indonézia lakosságának több mint a fele. A sziget szinte teljes mértékben vulkanikus jellegű, összesen 38 működő, illetve inaktív vulkáni kúp gazdagítja a földrengésekkel gyakran sújtott tájat.

A világutazó kiscsapat a járvány terjedése miatt hamarabb, háromhétnyi délkelet-ázsiai kalandozás után kényszerült haza, de tartalmas kirándulásuk emlékei talán még ennél is tovább nyújtanak majd vigaszt számukra – és most egy kicsit számunkra is – ebben a viszontagságos, négy fal között töltött időben.