Ötven éve történt neves események

1970-ben az összes magyar sajtóorgánum vezető gazdasági hírként közölte, hogy a Jászberényi Hűtőgépgyár egy világszabadalom alapján új típusú hűtőszekrénycsaládot kezdett el gyártani. Az alcímben kiemelten megjelölték, hogy a hűtőaggregátra 5 éves garanciát vállalnak a gyártók.

Gorjanc Ignác vezérigazgató és Hans Stierlin, a Sibir-cég társtulajdonosa Jászberényben tájékoztatta az újságírókat a két vállalat között kötött licencvásárlási és műszaki együttműködési szerződésről. A LEHEL megvásárolta a svájci SIBIR-cég világszabadalmát. A Hűtőgépgyár a svájci céggel további műszaki segítségnyújtási szerződést is kötött. A korabeli sajtó jogosan fogalmazott így: „Ez a licensz szerződés és gyártási know-how jelentős fordulatot hozott a Jászberényi Hűtőgépgyár gazdasági életében”. Ennek a legsikeresebb terméke a 60 literes abszorpciós hűtőszekrény volt.

De ki is volt Hans Stierlin? Egy kiváló svájci mérnök, egy feltaláló és egy sikeres vállalkozó.
Stierlin az abszorpciós hűtőgép fejlesztésében számos jelentős szabadalom megalkotója volt, a svájci SIBIR cégnek volt társtulajdonosa és évtizedekig a vezetője. 1944-ben alapította a hűtőszekrénygyártó céget – Sibir Kühlapparate GmbH néven – amelynek 1985-ig elsőszámú vezetője volt. A cég gyártóbázisa a svájci Schlierenben volt. Az 1970-es években sok hűtőgépgyári mérnök töltött egy-egy évet Svájcban, hogy elsajátítsák az ottani gyártási kultúrát, az abszorpciós hűtés technológiájának minden titkát. A Lehel Hűtőgépgyár és jogutód vállalata – a „Lehelesek” – a magyarok nagy barátjaként őszinte segítőjeként tisztelik emlékét.

1970-ben a történt egy másik fontos esemény is, a Hűtőgépgyár önálló exportjogot kapott! Ez addig szigorú állami monopólium volt, de a vállalat nagytekintélyű vezetőjének lobbizása meghozta az eredményt. Első lépcsőben az állam az engedélyt csak az alumíniumtermékek kivitelére adta meg. Ettől az évtől kezdve a gyár LEHELEX nevű exportirodája intézte az akkori szóhasználat szerint a tőkés exportot. „A jó üzlet alapja a jó áru és a jó eladó.” Ez volt az induló exportcég legfontosabb kereskedelmi elve.

Idén 50 éves a Pelyhes-parti városrész is. Egész pontosan 1968-ban a következőket írta a Szolnok Megyei Néplap.

„Pelyhes-part 42 holdas terület. A Zagyva folyó osztja két részre. Jászberény központjától alig másfél kilométerre van. Kis parcellákon többszáz magántulajdonos termelt ott zöldséget, krumplit, paradicsomot és káposztát.” Nem véletlenül hívták ezt a területet „Káposztás-kertnek”. „Amikor elkészült Jászberény város általános rendezési terve, már megszabták ennek a területnek a jövőjét is. Egy új városrészt építenek ott.” Végül 328 társas lakás épült kétszobás, egyszobás és két félszobás kivitelben. A lakások alapterülete 58, illetve 63 négyzetméter volt. A tulajdonosok átlagosan 160-180 ezer forintot fizettek a lakásokért. 1970-ben 46 hűtőgépgyári család is lakáshoz (öröklakáshoz!) jutott.

De ha a félévszázados évfordulóknál járunk, azért ne felejtsük el, Jászboldogházán radiátor gyáregységet létesített a Hűtőgépgyár. 1970. november 5-én indult el a termelés. Évente közel 400 ezer négyzetméter fűtőfelületű alumíniumradiátor gyártására építették ki az üzem kapacitását. Talán sokan emlékeznek még a hetvenes és nyolcvanas évek nagy lakásépítési programjaira, a „RADAL” néven futó alumínium radiátor igen kurrens termék volt. Folyamatosan bővíteni kellett a gyári kapacitást. A korszak vezető sajtóorgánuma a politikai hírek között foglalkozott azzal, hogy miért nincs elegendő radiátor a piacon. A gyárvezetésnek az üzem kapacitását tíz év alatt meg kellett háromszoroznia. De hol van már a tavalyi hó, hol van a radiátor gyár? De ez már egy egész más történet.

Metykó Béla

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?