Kommentár egy viselkedésről

2019-01-17 Munkatársunk 0 Comments

Tudósításunkból az is kiderülhet, hogy a testületi üléseken (is) gyakorta szóba kerül a lapunk. Mivel ez nem először történik, most felfüggesztjük a krisztusi gondolat gyakorlását, miszerint ha orcádat megütik, tartsd oda a másik felét is!

Főleg egy képviselő próbál ekézni bennünket, besározni tisztességünket, szakmaiságunkat, olyan nagy nyilvánosságú fórumon, amelyen nem is igen válaszolhatunk, lévén nem vagyunk a testület tagjai. Több olvasónk kérdezte, tartunk a képviselőtől, hogy nem utasítjuk vissza a rágalmait, netán a hallgatásunk beleegyezés? Válaszunk nem az, hogy a sas nem kapkod legyek után, hanem az, hogy mi bízunk magunkban, a munkánkban, és az olvasóinkban, akik tevékenységünket látják, és meg tudják ítélni, hogy hétről hétre megörökítjük-e, mi történik gazdaságban, kultúrában, sportban, oktatásban, a civil életben a környezetünkben, vagy sem. Ha nem, akkor hiába tiltakoznánk. Ha igen, akkor úgysem ránk hull vissza a valótlanságok hangoztatása, az alantas gyalázkodás.

Egy konkrét példát most megemlítünk. Nyilvános adatok lévén a képviselő tudhatná, hogy a lap előállításához az önkormányzat támogatása mellett saját bevételeiből harminc százalékos mértékben veszi ki a részét a szerkesztőség a lakossági és főleg a gazdálkodó cégek hirdetéseinek köszönhetően. Mert ők bíznak bennünk! Ez a bevétel nem vitatható, nem nézhető balról vagy jobbról, ez pusztán tiszta matematika. Aki ezt figyelmen kívül hagyva szólal meg, az vagy tisztségéhez méltatlanul felkészületlen – vagy ami még súlyosabb –, rosszindulatú.

Ha már itt tartunk, szóljunk egy fontos, tanulságos dologról, amiről eddig egyetlen sort sem írtunk. Az elmúlt évben összesen tíz munkanapot töltött a lap főszerkesztője bíróságokon, Szolnokon és Szegeden, és az ehhez kapcsolódó felkészüléssel, beadványok írásával, utazással, nota bene rákényszerített védekezéssel. Volt olyan eset, hogy Szolnokról hazaérve a szerkesztőségben újabb ügy várta a csapatot. Valamennyi per tárgya távol esett a matematikailag megfogható, egyértelműen leírható valóságtól, de nem átláthatatlan, úgyhogy Mátyás király juhásza elzavarta volna a felperest kapálni. A szerkesztőség a bíróságot tisztelve valamennyi tárgyaláson részt vett. A képviselő pedig nem. Az egyes szám indokolt, mert mindegyik pert ugyanaz a helyi képviselő kezdeményezte.
Valamennyi bírósági ítéletben a szerkesztőség lett a pernyertes. Egy közbülső ítéletet kivéve, aminek jogerős végkifejletét a Szegedi Ítélőtáblán ugyancsak mi nyertük. Ott a képviselőnek hosszú oldalakon kifejti a Tisztelt Bíróság, – nagyon leegyszerűsítve az alapos elemzést – miért és hogyan érti félre és sértené meg a szerkesztőség munkáját, a sajtószabadságot, aki elítéltetne bennünket…

Hogy a nyomásgyakorlás kísérletéért megérte-e a képviselőnek a sok tízezrekre rúgó elbukott perköltségeket befizetni, nem a mi dolgunk megítélni. Azt sem, hogy képes-e tanulni legalább a saját kárán, még ha választási év is a mostani.

Nem gondoljuk, hogy ezek után bárki előtt titok olvasóink közül a képviselő kiléte, de a szakmaiság megköveteli, hogy leírjuk a nevét: igen, ő dr. Gedei József.

(Archív fotó)