Mérlegen az online és offline világ

2017-05-142017-05-11 Gergely Csilla 0 Comments Tóth Dániel pszichológus

A virtuális világ dzsungelébe kalauzolta az érdeklődőket Tóth Dániel pszichológus, aki szerint az online lét ma már része az életünknek, de mint sok mindent, ezt is csak mértékkel érdemes használni.

„A virtuális világ olyan, mint a dzsungel: rejtélyes és vadregényes.” Ezért is különösen fontos, hogy a gyermekeket ne hagyjuk magukra ebben a világban, hangsúlyozta Tóth Dániel pszichológus, tréner, kutató az internetezés és videojátékok veszélyeiről és hasznáról szóló előadásán április 18-án, a Déryné Rendezvényházban.

A huszadik század második felében a technológiai fejlődés rendkívül felgyorsult, melynek hatására a generációs szakadék sokkal nagyobb lett, mint korábban valaha volt. Ezzel párhuzamosan kommunikációs szakadék is megfigyelhető a játékosok és nem játékosok között. Jelenleg még nincs kialakult kultúra a vizuális világ kezelésére, ami többek között a generációs szakadékot is tovább szélesíti idősebbek és fiatalok között.
Egyre fiatalabb korban válik egyre természetesebbé, hogyha valaki nincs online, az nem is létezik. „Az online leképeződésünk egyre intenzívebb.” A neten pedig nincs leállás, ami azért probléma, mert fiziológiai szükségletünk az alvás. Igazolt tény, hogy aki okostelefon mellett hajtja álomra a fejét, az nyugtalanabbul és kevesebbet is alszik. Az online világ káros hatásai közé tartozik, hogy használata függőséget okozhat, túlsúlyt és PC-nézési szindrómát is. De mivel is vonzza a felhasználókat az online világ, a virtuális játszótér?

A kialakult önképünkhöz képest az internet olyan ideált állít fel, amely egyre távolabb van a valóságtól, ami rossz érzéssel tölti el énünket. A virtuális világ azonban a technika segítségével olyanná varázsol, akár az ideálom. Ez rövidtávon megoldás lehet a problémára, de hosszú távon nem. Az online közösségi terekben könnyebben alakítunk ki kapcsolatokat, és akit nem látunk, azzal sokkal erősebb érzelmek alakulhatnak ki. A virtuális játszótér egy olyan hely, ahol a felhasználó szabad lehet és olyasmit valósíthat meg, amit a való életben nem.

Sok szülő előítéletekkel felvértezve okkal fél attól, hogy a média beszippantja a gyerekét, ezért görcsösen tiltja számára az online felületek és a legújabb kütyük használatát. A szakember abban látja a megoldást, ha a szülők kipróbálják az adott videojátékot, internetes játékot, beszélgetnek róla gyerekeikkel és igyekeznek megismerni, megérteni ezt az új kultúrát, trendet. A pszichológus szerint tendenciaszerűen kell áthidalni ezt a szakadékot, következetes napi rutint bevezetni és a fiatalt az idővel való helyes gazdálkodásra megtanítani.

Az előítéletekkel ellentétben a kutatások azt igazolják, hogy a függő játékosok aránya kicsi. Tóth Dániel hangsúlyozta, hogy nem lesz mindenkiből automatikusan és végérvényesen „gamer zombi”, aki leül videojátékokkal játszani. Sőt, a kutatások szerint a játékok több képességet is fejlesztenek: javítják a reakcióidőt, gyorsítják a szemkéz-koordinációt, több készséget is fejlesztenek és interaktívan a tanulás is gyorsabb. Egy kísérlet során jutottak arra a megállapításra, hogy a gyerekeknek műtét előtt és után adott gyógyszerek helyett virtuális játékot „írtak fel”, amivel ugyanazt a hatást érték el, mint a pirulákkal. De az időseknek is kifejezetten ajánlott a videojáték, hiszen gondolkodásra sarkall.

Az előadó azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a kisgyermekeknél komoly veszély forrása lehet az online világban való elmélyülés, hiszen az ő idegrendszerük még képlékeny és a játékok gyors, intenzív, stimuláló világa a hiperaktív viselkedésmintákat hozza elő. A szakember azt javasolja, hogy okostelefont ne adjunk a gyermekek kezébe, vagy ha igen, akkor legyünk ott vele és beszélgessünk róla. A tapasztalatok alapján sok szülő virtuális cuminak használja az okostelefont. Az agresszív viselkedéssel kapcsolatban hozzátette, hogy az általa átnézett több tucat kutatás egyike sem igazolta, hogy a videojáték agresszívvá tenné a felhasználót. „Az agresszió alapvetően egy velünk született ösztön, késztetés, nem rossz dolog. A probléma az, ha ezt valaki nem tudja kezelni. Az iskolában általában erre nem szokták megtanítani a diákokat…” A kamaszoknál tehát egy-két óra játék, TV, internet még belefér, de ettől több idő már függőséget és egyéb problémákat okozhat.