Emlékezzünk Babikára

2020-02-11 Munkatársunk 0 Comments gyászhír, Jászberényi Polgármesteri Hivatal, Kárpáti Zoltánné, nekrológ, népművelő

Minden évben február 4-én van a Rákellenes Világnap, ebben az évben ezen a napon megint a rák győzött. Édesanyám, Kárpáti Zoltánné Babika kérése az volt, hogy Vésztőn szeretne nyugodni. Édesapámmal kérését teljesítjük: február 14-én, pénteken 13 órakor a vésztői köztemetőben, szeretett Szántó nagyszüleinek adjuk át édesanyámat.

Édesanyámat mindenki Babinak, Babika néninek hívta, így ismerték Jászberény város lakói. Szántó Piroska néven született 1957. március 12 -én Békéscsabán. Szüleivel és öccsével Vésztőn, Békés megyében élt. Itt végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait, majd a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szerzett tanító-népművelő és orosz szakos tanár képesítést 1978-ban. Ebben az évben ismerkedett meg édesapámmal, Kárpáti Zoltánnal, akivel rövid ismeretség után 1978. június 17-én házasságot kötött Vésztőn, majd Jászberénybe költözött. 1981-ben megszülettem. A Déryné Művelődési Központban dolgozott 1978. július 1 – 1995. augusztus 1-ig, majd Jászberény Polgármesteri Hivatalában, mint közművelődési főeladó. Írhatnám, hogy ez volt a munkája, de számára ez nem munka volt, hanem az élete. Jászberény város kulturális életéért mindent megtett, minden rendezvényt maximálisan megszervezett, a szívét és a lelkét beleadta, hogy a város lakói élményekkel gazdagodjanak. Ünnepségek, rendezvények előkészítése, szervezése mellett művészeti csoportok működését, népművészeti vásárok, kórustalálkozók, koncertek, előadások, táborok bonyolításában vett részt. A közös munkát szerette a város kulturális intézményeivel és civil szervezeteivel.

Az alábbi szervezeteknek volt a tagja: Liska József Közalapítvány Kuratórium, TIT Jászsági Elnöksége, TIT Megyei Elnökségének, valamint a Jászok Földjén Turisztikai Egyesületnek. Titkári feladatokat látott el az Oktatási, Közművelődési és Kulturális Bizottságnak és a Sáros András Közalapítványnak. A Jászsági Többcélú Társulásnál eltöltött néhány év után, a jászberényi Gróf Apponyi Albert Általános Iskola és AMI-ban dolgozott. A város kulturális élete, az emberek mellett a legnagyobb szeretettét a gyermekeknek adta. A tanítványait nagyon szerette, neki nem számított, hogy melyik gyermek honnan jött, abban támogatta őket, hogy hova tartanak. Mindenben segítette őket, még ha csak egy ölelésre vágytak a tanítványok, akkor is megkapták tőle. A tanítványait próbálta rávenni, hogy olvassanak, hiszen édesanyám imádta a könyveket. A könyvek mellett a zene is nagy szenvedélye volt, Zorán zenéje iránt mindig rajongót és egész életében elkísérte ez a szeretett. Utazás, mindig örült, hogyha új várost ismerhetett meg hazánkban és Európában. A szívéhez közel Görögország ált, hiszen a halak jegyében született, imádta a tengert. A Formula- 1 versenyeket soha nem hagyta ki, minden alkalommal nézte a tévében, akár reggel korán vagy későn este voltak a futamok. Örült, hogy színházi darabok, koncertek mellett egy- két magyar válogatott labdarúgó meccsre is eljutott. A kézilabda meccseket mindig családi körben néztük. Hatalmas élmény volt számára, hogy Szegeden a Vardar Skopje elleni mérkőzést láttuk, vagy Veszprémben a PSG-t. Görögország mellett Franciaország volt a kedvence, Karabaticék játéka mellett a júliusi Tour de France-t mindennap megnéztük.

2018-ban, a születésnapján tudta meg a szörnyű hírt, hogy a betegség őt is elérte. Nemcsak attól hős valaki, hogy valami jó tettet hajt végre, hanem az is hős, aki a kezelésekre jár és a nagy fájdalmak ellenére kitart, harcol. Édesanyám mindent megtett a gyógyulása érdekében, sajnos mégis a rák győzedelmeskedett.

Lánya, Kárpáti Dóra