Multikulti a moziban

Sokunk nagy bánatára csütörtök este utolsó epizódjához érkezett a mozi népszerű programsorozata az Európa Film és Kulináris Klub, melynek jelképes desszertjeként a Bazi nagy francia lagzik című habkönnyű alkotást fogyaszthattuk.

A komédiába csomagolt film nem is lehetne társadalomkritikai szempontból aktuálisabb, mint napjainkban, amikor a multikultúra okozta változásokat már Európa minden nemzete a saját bőrén tapasztalja. A kontinens szinte minden településén találunk olyan családot, ahol a rokonság valamelyik ága idegen kultúrából választ magának párt. Nos, ezt a vallási, etnikai, kulturális sokszínűséget, még ebből a szempontból jó pár évvel előttünk járó franciáknak is nehéz megemészteni. Mi, őshonos európaiak ugyebár rendkívül befogadóak, toleránsak, megértőek vagyunk, de hogy a katolikus szellemben nevelt édes leányunk egy muszlimhoz, zsidóhoz, kínaihoz, vagy netán feketéhez menjen feleségül? Hát arról szó sem lehet! A filmbéli Verneuil családnak bőven volt alkalma gyakorolni a hitük szerint előírt „szeresd felebarátodat” parancsot, mert mind a négy lányuk bevándorló férjet szemelt ki magának. Vívódtak is rendesen a gyermekeik, unokáik iránt érzett szeretet, az elfogadás iránti vágy és a vejeik irányába folyton kitörni készülő ellenszenv között.

A muszlim-zsidó-keresztény vallási és szokásbeli eltérések, a bőrszínek különbözősége, a népek gazdasági viszonyából fakadó problémák mind mind civakodás tárgyát képezték a szereplők között, amit a film készítői finom arányban eltalált humorral, némi öniróniával, cseppet sem sértően tálaltak a nézők elé. A film főszerepét kétségkívül a Jöttünk, láttunk visszamennénk című filmből jól ismert Christian Clavier vitte. Az ő vívódó figurájának helyébe bármelyikünk könnyen beleképzelhette magát. Mindezt úgy, hogy közben könnyesre röhögtük magunkat. Persze, ahogy a vígjátékok esetében lenni szokott, az ősi ellenségek megbékéltek, a nagy, boldog, az egész világot magába ölelő család önfeledten bulizott az afrikai módra rendezett bazi nagy francia esküvőn.
Mi nézők pedig, falatozással osztoztunk a lakodalmi feelingben. Bár a film mellé kínált süti valószínűleg nem felelt meg sem a halal, sem a kóser kitételeinek, de azért az utolsó morzsáig jó szívvel elfogyasztottuk.