Az idő halad, az emlék marad

Soha többé ne engedjük, hogy bárki is teremtőt játszhasson az Úron kívül. Ne ítélkezhessenek emberek élete felett, csak azért, mert nem a rájuk erőltetett ideológiát követik. Ne lehessen halomnyi hazugsággal, koncepciós perekkel vért ontani, embert, családot, magyart nyomorítani. Ez volt az 1956-os forradalom és szabadságharc idei megemlékezés-sorozatának egyik fő gondolata.

Reggel nyolc órától ünnepi szentmisét celebrált Kladiva Imre apát, plébános a forradalom áldozatainak lelki üdvéért. Az áldozatok emléktáblájánál, a könyvtár udvarán kétszáz ünneplő hallgatta meg Farkas Ferenc polgármester ünnepi beszédét. Számosan helyezték el a megemlékezés koszorúit, köztük a lengyelországi Lancut Járás delegációjának tagjai – Adam Krzyszton- Lancut Járás Starostája, Agata Krzyszton- a Starosta Úr felesége, Anna Swierk-Lancut Járás promócióért felelős dolgozója, Kamil Koralewicz- Lancut Járás kommunikációért felelős dolgozója –, akik valamennyi rendezvényen részt vettek.

A Pájer Antal Művelődési Házban Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője és Adam Krzyszton szóltak a zsúfolásig megtelt terem ünneplő hallgatóságához, köztük a Jászapáti Gróf Széchenyi István Katolikus Gimnázium, Szakképző Iskola, Kollégium diákjaihoz, akik emlékezetes műsort adtak elő. Végezetül az ő iskolájuk Vasút utca 4 szám alatti épületénél Gőzné Rusvai Júlia mondott megható ünnepi beszédet Tajti Margit emléktáblájánál. A 16 évesen vétlen áldozattá vált diáklány rokona az előadónak. Az ő gondolataiból idézünk a továbbiakban.

A Művelődési Házban látott központi előadás, amelyet A Gróf Széchenyi István Gimnázium és Szakképző Iskolánk tanulóitól láthattak, láthattatok az 1956 október 23-i 59 éve történt eseményekre emlékeztetett. Emlékezzünk most itt az iskolánk falán elhelyezett emléktábla mellett. Egész tanévben sokszor elszaladunk itt a kijáratnál úgy, hogy nem is gondoljuk végig, hogy kinek az emlékét őrzi itt a tábla. Ritkán kérdezzük meg, hogy ki is volt Tajti Margit. Rokonaként, második unokatestvéreként szólhatok a jelenlévőkhöz. Én úgy nőttem fel, hogy valami eltitkolt szomorú eseményről a családunkban nyíltan nem beszéltek. Elcsípett mondatokra emlékszem.

Az asztalfiókunkból kislányként elővettem egy könyvet, amit a nagymamám gyorsan kikapott a kezemből. No ezzel azután már tényleg felkeltették a gyermeki kíváncsiságomat. Alig vártam, hogy titokban a könyvbe belelapozhassak. Most már tudom , hogy az 56-os megtorlás fényképeit láttam és rettenetesen megrémültem a látottaktól. Igen! A könyv ma is a fiókban lapul, de kimondhatunk minden szót, amely a valós események fontosságát a helyén kezeli. Nagypapám és a család a Jászapátiban történt helyi eseményekről, szervezkedésekről tudott, de híre jött Tajti Margóka értelmetlen halálának is. Ma is ugyanezt mondhatjuk, hogy ártatlan áldozata lett a Pesten zajló eseményeknek. A családjáról, történetükről szólok néhány gondolatot:
Tajti Margóka a család első gyermekeként 1940 július 28-án született Jászapátiban. Ma 75 éves lenne, unokái lehetnének. Édesanyja Horváth Franciska – sokak által ismert Taci néni, édesapja Tajti József. Tősgyökeres apáti származású házaspár. 1943-ban született József gyermekük, 1950-ben pedig Ferike. Margókáék hárman voltak testvérek. Gyermekkorát itt élte az akkori Szögvégi utcában, a Szőke utcában a jelenlegi Jókai út 47-ben.

Az általános iskolai tanulmányait Jászapátin végezte. A 35 fős osztály egyik legjobb tanulója volt-szép és vidám leány, akit nagyon szerették a tanárai, osztálytársai, ismerősei, családja, rokonai. Az általános iskolai tanulmányainak befejezése után kereskedelmi pályára készült. Mivel ekkor Jászapátin még nem volt ilyen szakképzés, tanulmányit Budapesten a Terézvárosi kereskedelmi iskolában folytatta. Margóka kollégiumban lakott. A kollégiumuk a Parlamenthez volt közel. 56 őszén másodéves kereskedelmi tanuló volt. Október 23-a felforgatta Budapestet, Magyarországot és sok-sok család életét. A tanítás 23-án és 24-én szünetelt. A vidéki tanulók a kollégiumban maradtak. Szülei itthon izgultak érte. 25-én a rádió tájékoztatása szerint normalizálódott a helyzet a fővárosban. Erre a tájékoztatásra a tanulók el mertek indulni a délutáni szakmai gyakorlatukra. Mikor a kollégiumból elindultak nem tudhatták, hogy a Kossuth téren hatalmas tömeg gyűlt össze. Ebbe a várakozó tömegbe keveredett Margóka és az osztálytársai. Tudjuk, hogy akkor ott a Kossuth teret körülvevő házak tetejéről lőttek a tömeg közé. Egy 16 éves lányt, aki jó szándékkal volt a téren halálos lövés ért. Ő a mi rokonunk, ismerősünk Tajti Margit. Szülei a nagy kavarodásban napokig nem tudtak róla. Keresték… Sajnos a soha el nem múló gyász maradt a szívükben.

A Tajti Család nehezen élte át a tragédiát, különösen az édesanyja, aki élete végéig siratta elveszített kislányát. Taci néni számára az évfordulók voltak a legnehezebbek. Ilyenkor mérhetetlen nyugtalanság és a szomorúság sokat rontott a lelkiállapotán. Margóka volt osztálytársai tartották vele a kapcsolatot, és ebben a mély bánatban minden szülői erejét összeszedve Taci néni próbálta a nehéz sorsú fiatalok életét egyengetni. Az igazságérzete azt diktálta neki, hogy tegyen másokért jót – ha már a lányáért mást nem tehetett. Emlékszünk még arra, hogy az áldozatok sírjaihoz nem mehettek oda sem a szülők, sem a rokonok. Ő sem mondhatta el az igazságot, de azt nem tilthatták meg neki, hogy a leánya kortársain ne segítsen.

Szülei talán akkor találtak végső lelki megnyugvást, amikor haláluk után őket is a kislányuk budapesti Fiumei úti sírkertben lévő sírja mellé helyezték örök nyugalomra. A sírjuknál a sírboltra ma is rózsa borul. Sokan vagyunk itt jelen szülők. Micsoda biztonságot jelent ma, hogy békében engedjük el őket tanulni és várjuk haza mindig szeretetben, példát mutatva gyermekeinknek.  Közel hatvan év távlatában mindenkinek példát mutat a történelmünk Tajti Margóka életéről.

Városunkban – itt iskolánk helyén állt az az általános iskola, amelyben Tajti Margit tanult Ezért ez a helyszín legalkalmasabb a megemlékezésre. Tajti Margitot senki nem kényszerítette, hogy csatlakozzon az elnyomás, a hatalom ellen tüntetők közé. A saját lelkiismeretéért, a szülői házból vitt hazaszeretetéért az életével fizetett még akkor is, ha ártatlan utcai áldozata lett az eseményeknek. A rendszerváltás idején sokat beszélgettem Taci nénivel. Az akkori történelmi események helyes megítélését mindenkinek újra kellett tanulni a helyén kezelni. Láthattuk és megéltük azt is, hogy szégyellni kellett volna az 56-os hőseink cselekedetét, de tudtunk újrakezdeni mindent! Minden szót újra kimondani! Őszintén!…Mert szüleink hittek abban, hogy el fog jönni valami, valamikor, valahol….Múltunk pontos ismerte meg fog erősíteni a mába és a jövőnkbe, gyermekeinkbe vetett hitünkben is. A magyarságnak meg kell tartania békéjét és a nyugalmát – igaz ez minden napunk munkájára is. Fontos, hogy munkánk talpkövének erkölcsi alapja stabil legyen, mert így tudunk méltók lenni elődeinkhez és válhatunk a jövő nemzedék érdemes őseivé.

Engedjék meg, hogy tolmácsoljam Tajti Jóska bácsi – Margóka testvérének köszönetét. Jóska bácsi tegnap együtt emlékezett diákjainkkal. Köszöni testvére emlékének ápolását. Örömmel látja városunk szépülését és nyomon követi városi sportéletünk alakulását. Mi is büszkén követjük unokája Tajti Matyi sikereit az FC Barcelona ifi csapatában. Minden őszi napnak más a hangulata. Az idő halad az emlék marad….maradjon is meg a szívünkben – jó helyen!